Ezt a Pókembert még a zenélő fagyisautó is elütötte volna

Gyerekkoromban sokat olvastam a képregényt, ezért elmentem megnézni a filmet is, mindezt úgy tettem, hogy az előző két borzalmas rész kiábrándultsága után, felkészítettem magam arra, hogy "ez is biztos béna lesz, de egy ezrest megér". Hát nem ért meg. Ilyen szar filmet én még nem láttam életemben. Ezt tárgyilagosan mondom. Ne higgyétek, hogy valami elfogult Pók-rajongó vagyok, aki kiakad rajta ha Spidey a képregénytől eltérő szögben rúgja seggbe a Zöld Manó fiát. Nem erről van szó. Egyszerűen olyan életszerűtlen, nevetséges jelenetek vannak a filmben, hogy nem akartam hinni a szememnek.

Először is, ha én elmegyek egy képregényhős mozifilm változatára, akkor nem órákon át nyavalygó, közhelyekkel teli dialógusokra vágyom, hanem több szálon futó, pattogós történetre, amit lépten-nyomon speciális effektekkel tűzdelt mozgalmas harcjelenetek tarkítanak. Ebben a filmben (Csaba is rávilágított) egyszerűen nem jut idő a jobb jelenetekre, mert May néni szerelmestörténetét, okostojás tanácsait, Mary Jane összetört karrierjét (és az ezután kipattanó veszekedéseket), Peter bénázását kell hallgatnunk hosszú-hosszú perceken át, vagy épp azzal megy az idő, hogy Harry jól átveri Petert és megzsarolja Mary Jane-t, hogy szakítson vele (úristen, az milyen béna volt).

Azt hittem, eldobom az agyam akkor is, amikor a fotóriporter és a rendőrfőkapitány halálos nyugalommal csevegve nézte, ahogy a szerelme illetve lánya épp esik le a felhőkarcolóról. Az, hogy Peter bedilizett kicsit a fekete ruhától (amit mellesleg soha nem tud levenni, és csak akkor van ruha alakja, ha rámászott valakire - pont ez lett volna a lényeg), az rendben van, de könyörgöm, legyen dühös és agresszív, hát mi volt ez zongorázós-táncos jelenet a klubban? Kábé annyira volt életszerű, mint az, amikor a szimbióta agresszív részecskéje rugdosta a többi molekulát a monitoron. Nemár! Mintha valaki direkt paródiát akart volna csinálni, nem akciófilmet. De kivoltam az USA-zászlós képtől és a Gwen Stacey-s csóktól is (ezt mondja meg valaki, miért csinálta Peter?).

Ja és ami még szembetűnő volt, az az, hogy a filmben egyetlenegyszer sem működött Parker pókösztöne. Egyszer se. Ennek a csodapóknak annyi reflexe nem volt, hogy a zenélő fagyisautó is elütötte volna fényes nappal.

Mondhatja persze mindenki, hogy ez csak egy mese és a gyerekeknek szól, de véleményem szerint a forgatókönyv így is kritikán aluli szintet üt meg. Valahogy úgy vagyok vele, mint a Batman Val Kilmer-es, vagy George Clooney-s részeivel. Önmaguk paródiái voltak. Csak abban reménykedek, hogy ez a Pókember film csúnyán megbukik (amire kicsi az esély) és akkor pár év múlva csinálnak egy remake-et "Spider-Man Begins" címmel. Vagy valami ilyesmivel.

Nem jegyzeteltem a film közben, úgyhogy most nem jut eszembe több dolog, ami nem tetszett, de higgyétek el, könyvet is tudnék írni ha lenne rá időm és energiám. Az egyetlen jó jelenet az volt, amikor J. J. Jamesont figyelmeztette a titkárnője, hogy melyik bogyót szedje be. Mellesleg J. K. Simmons mesterien alakította Jameson figuráját mind a három részben.