Antal, Antónia
-7 °C
0 °C

Katasztrófa, film helyett

2006.06.22. 11:38
Kapcsolódó cikkek (1)
A legújabb Wolfgang Petersen-film arra enged következtetni, hogy a rendező teljesen elázott az akciójelenetek alatt, talán emiatt engedte át a rendezői széket az effektcsapat éppen arra kóválygó tagjainak.

A katasztrófafilmként reklámozott Poseidon egy ideig valóban látványos, és a mindent elárasztó vízben tapicskoló színészek is hősiesen küzdenek az elemekkel. Ha már meguntuk a lapos párbeszédeket, a bambán bámuló színészeket, és az izgalmasnak aligha mondható cselekményt, akkor a víz látványa az egyetlen, ami odaköthet a székhez.

A Poseidon az 1972-es A Poseidon katasztrófa című film alapötletét használja fel: luxushajó szeli a tengert, a fedélzeten pedig milliomos léhűtők és kollégáik készülnek a szilveszterre, de közbejön egy óriáshullám és elkezdődik a harc a túlélésért. A cselekmény innen nem követi a Gene Hackman főszereplésével készült eredetit, ami nem különösebben baj, mert annak a sztorija sem volt túl igényesen kidolgozott - az viszont baj, hogy itt sem jellemző az ötletzuhatag a forgatókönyvre.


Katt a képre!

A film tizenharmadik percében indul a zúzás, addig megismerjük a nem különösebben szimpatikus szereplőket és megalapozódik a hangulat: ezekért - unottan szórakozó milliomos-horda - ugyan nem lesz kár. A korrekt, tablószerű felvezetés után következne a csekély számú túlélő harca a kijutásért (a hajó időközben a feje tetejére áll), ami be is következik: Tűz, víz, tűz, víz, a kamerába bambuló szereplők és debil, oda nem illő párbeszédek. Az egyik gyöngyszem ezek közül, miközben a háttérben tombolnak az elemek:

"-A papád tényleg polgármester volt?
-Igen.
-Nahát, ez szuper."

A politikai korrektség jegyében számolatlanul hullanak az utasok, sőt, az időközben szimpatikussá tett főszereplők közül is többen exitálnak. Két veterán hollywoodi színész is erősíti a produkciót, Kurt Russel (mint ex-tűzoltó és ex-polgármester), valamint Richard Dreyfuss (mint építész), akik megpróbálnak ugyan alakítást kicsiholni egydimenziós szerepeikből, de sikertelenül. A többiekről inkább szó se essék.

A víz az úr

Egy igazán jó katasztrófafilmen nem szoktuk számon kérni a fizikai, netán a biológiai szükségszerűségeket. Csak akkor, ha már feltűnően felrúgják ezeket a szabályokat, természetesen az izgalom és a szórakoztatás jegyében. A Poseidon főszereplői például láthatóan kopoltyút növesztettek, annyi időt töltenek nyitott szemmel és buborékokat eregetve a víz alatt. Azt pedig, hogy a filmbeli több hektoliter tengervíz hol vezeti az áramot -amikor szükséges látványos szikrákat is szór -, hol pedig nem, tudjuk be a természet furcsa játékának.

A film készítői minden energiájukat a minél látványosabb, vízalapú effektekbe fektették, azonban nem sikerült az a bravúr, hogy ez le is kösse a nézőt. Az ötletek hamar kifulladnak és helyette a halmozás diadalát látjuk: még nagyobb robbanás, még nagyobb zuhatag, még több víz alatti felvétel.

Wolfgang Petersen az 1981-es A tengeralattjáró óta úgy tűnik elvesztette atmoszférateremtő képességét: a híres, Oscar-díjra jelölt thriller klausztrofóbiától remegő jelenetei még csak nyomokban sem köszönnek vissza a szintén víz alatt játszódó Poseidon képsorain, ami legalábbis furcsa.

A Poseidon a nyári melegben ideális némi hűsölésre a benne megjelenő víztömeg látványa miatt, de se túl sok izgalmat, se az effekthegyeken túlmutató ötleteket ne várjunk tőle.

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!

Álom Nászút

Felejthetetlen élmény várja a világ legszebb tengerpartjain.