Belehalni Hilary Swankbe

A magyarul Ui.: szeretlek címmel megjelent Cecelia Ahern-regény szerint Gerry (Gerard Butler) és Holly (Hilary Swank) fiatalon házasodtak össze. Szerelmük legyőzte a szülők ellenkezését, a kis lakást, a kevés fizetést és boldogan éltek volna mindörökké, ha Garry meg nem hal. Az örökké mosolygó ifjú férj azonban halálában sem hagyja el asszonyát, rendszeresen bemászik a nászágyba és ez még semmi. Irányít, parancsokat küldözget, mintha csak elutazott volna.

Kikacagni a halált

Az első csomagot Holly harmincadik születésnapjára időzíti. A torta mellé egy diktafon is jár, amiben mulatni zavarja el zokogó nejét, majd egy másik csomagban arra kéri, hogy költöztesse ki végre a gatyáit a közös gardróbból.

A téma elég morbid, karácsonyi mozinak meg főleg. De nem kell megijedni, amerikai vígjáték lévén édesen kímélő darab, ami úgy kerüli a halál tragikumát, hogy az szinte már művészet. Semmi borzasztót nem látunk, csak a boldog házas éveket és az életet nélküle, pontosabban vele, mivel Holly folyamatosan felidézi múltjukat. És persze viszi magával mindenhová a heavy metal-stílusban készült urnát.

Hidegrázó. Főleg, hogy szórakozni kéne rajta, és fura, de sikerül is. Tényleg vicces, talán túl sokszor is. A mellékszereplők, az örökké-Phoebe Lisa Kudrow, a lenyűgöző szájberendezésű Gina Gershon és Harry Connick Junior örökké megnevettetik a szomorú Hollyt.

Pedig ez egy fájdalmas történet. Mégis csak meghalt agydaganatban ez a jópofa ír srác, milyen kár érte: egy rossz tulajdonsága sem volt. Kivéve, hogy nem tudott sztriptízelni, illetve azt is elviccelte és ebbe Hillary Swank majdnem belehalt.

A muffintól a Hitler-szalonnáig

Hogy jó-e a P. S. I love you, őszintén nem tudom. Én tudtam rajta szimultán kacagni és rázkódó vállal zokogni, de nem mindenkinek esik jól a halállal kapcsolatban az ilyesmi. Egy biztos, Hilary Swank siralmas. A P. S. I love you minden női szereplője, igen, még a hatvanéves, zseniális színésznő, Kathy Bates is alkalmasabb lett volna Holly szerepére.

Az Oscar-díjas bokszolónőként beégett Hilary Swank olyan messze van a romantikus lánytól, mint Patrick Bateman Mr. Darcytól. Holly az ő verziójában nem egy kissé bolondos, férjét szekáló csibe, hanem egy siralmas eredménnyel végződött nemváltoztató műtét eredménye. Annyira erőltetett a nőiessége, a játékossága, a bohémsága, hogy az jobban fáj Garry halálánál is.

Swank meg akarja mutatni, hogy ő szupernő, mármint édes, krémes, ennivaló muffin. De nem az, inkább olyan, mintha megfejtette volna az antinő titkos receptjét és Hitler-szalonnát hozott volna ki az alkimista képlet. Ha a rendező nem is, de a stylist láthatta ezt, mert a hajráfjait nagyon eltalálta.