Drága játék hülyegyerekeknek

Egy ótvaros rossz gyerekfilm a Rém rom, szögezzük le gyorsan, gyereknek azt jó ízlésű ember meg nem mutatja, sőt senki másnak se érdemes. Spoiler warning nem kell, mert itt nincs mit lelőni, nem lehet elrontani a kedves olvasó szórakozását, ugyanis nem fog szórakozni semmiképp.

3D-grafikusoknak és egyéb műszaki embereknek érdekes demonstráció; hogy már ilyen és ilyen textúrákat és mozgásokat is meg lehet oldani számítógépen. De ennél nem több, számítógépes szkeccs. A sztori, a figurák, a szövegek semmiféle hozzáadott értéket nem képviselnek, roppant lapos és idegesítően ostoba film ez. A gép készen áll a feladatra, csak kivételesen tehetségtelen emberek irányítják.

A klasszikusan banális effektek, úgymint a megijedős zene, meg a növekvő árnyék és az ijesztő figura, az remekül megvan, amiért is kisgyerekeknél esélyes a bepisilés, a rémálmok és a homokember megjelenése másnaptól. Hat év fölöttiek azonban jó eséllyel kínosan feszengenek az olyan hülyeségtől, hogy egy kövér nő szelleme megszáll egy házat, ami aztán gyerekeket eszik. Az ajtóval. Egyrészt már valószínűleg láttak rendes szörnyet a számítógépükön, sőt szét is lőtték a fejét rakétavetővel, másrészt az ilyen szörnyszétlövős játékokhoz többnyire ennél sokkal blikkfangosabb, komolyan vehetőbb háttértörténet tartozik; olyan, amiben legalább az hihet egy pillanatra, aki nagyon akar. De mért kellene félnem egy kalap szartól?

Magyarán: okos gyereknek és felnőttnek ez a film túl buta, viszont buta gyereknek meg rosszat tesz.

A motor pedig tényleg alkalmas volna az alkotásra, nincs egy szál baj se azzal, hogy számítógép rajzolta a filmet. Számítógéppel eszméletlenül jó dolgokat lehet csinálni, és amiatt se kell feltétlen szart gyártani, mert gyerekeknek lesz. Ha a gépre bíznák, lehet, értelmesebb és tanulságosabb történetet generálna. De legalább egy gépet nem lehet azzal vádolni, hogy a gyereket kis hülyeként értelmezi, akinek bármi jó, ami villog.