Stallone csodálatos búcsúmeccse

Megérte elviselni a forgatással járó rengeteg munkát és a kiütést is Stallonénak, mivel a 24 millió dollárból forgatott Rocky Balboa már a háromszorosát hozta vissza, a Rotten Tomatoes oldalán 74 százalékra értékelték. Miért? Mert Sylvester Stallone szürke melegítőben a legendás zenére nehezen, de még mindig fel tud futni a philadelphiai művészeti múzeum lépcsőjén. Ugyanis az első Rocky bemutatója óta (1976) csak ez hozza a sikert Stallonénak: a filmet Oscar-díjakkal jutalmazták (legjobb film, rendezés és vágás), míg a folytatásokkal együtt egymilliárd dollárt hozott ez a szerethető underdog-story.

Meglepő módon egyáltalán nem kínos nekünk a Stallone által írt forgatókönyv, bár elsőre nagyon hülye ötletnek tűnt, hogy az Olasz Csődör visszatér, de gondoljunk bele, George Foreman 45 évesen nyerte el újra a profi világbajnoki címet. A legújabb részben finoman azt mondják, ötven felett van Rocky, pedig szegény Sly apó hamarosan betölti a 61-et is. Hősünknek a botoxkezelés és a rengeteg edzés is jót tett, bár a megfáradt izmokkal és a mellkasán kitüremkedő visszerekkel már nem tudott mit kezdeni.

Ennek ellenére Stallone nagyon jó a szétcsúszott, szétvert arcú öreg bokszoló szerepében, aki magányosan éli emlékekkel teli életét. Stallone forgatott ötvennyolc filmet, de ő mindig is Rocky volt, akinek legnagyobb fegyvere még mindig a hihetetlen mennyiségű ütést elbíró feje és a vasökle. Most visszatért ehhez, és a már ismert karakterből tisztességgel kihoz mindent, amit lehet: nagydumás, szerény, vicces életbölcseletű, mint az első részben, nem a szótlan verekedő-lövöldöző gép, mint a többi Stallone-filmben.

Egy amerikai sportcsatorna virtuális bokszmérkőzése hecceli fel az aktuális világbajnok büszkeségét, akit a számítógépes játékban Rocky csúnyán megvert, ezért visszavágót akar Las Vegasban. A valaha nagy bajnok Rocky jelenleg egy éttermet vezet, ahol a meccseiről sztorizgat öregurasan, miközben életét teljesen leköti elhunyt felesége emlékének ébrentartása. A film néha kínossá váló szála ahhoz a nőhöz kapcsolódik, akit még az első részben nyolcéves kislányként hazakísért. Rocky segíteni akar a szegény pultoslányon és jamaicai fián, de a kapcsolatukat romantikus gerontofília árnyékolja be.

A Rocky Balboa egyáltalán nem a Rocky hatodik darabja, mert az első részt egyre gyatrább folytatások követték, míg 1990-ben végleg befejezte pályafutását a bokszoló. Ez a méltó második rész: ugyanolyan mint a Rocky 1, ugyanaz a dramaturgia (teljesen reménytelen szituációban felkérik egy meccsre, amire felkészül), és a vége is hasonló (függetlenül attól, hogy nyer-e).

Stallone írta az első Rocky forgatókönyvét, majd a második résztől rendezi is azokat, ezért mindent tud a kiöregedett sztárról, és szerencsére most nem szégyell bohócot csinálni magából: elképesztő favicceket és dialógusokat is írt. A film lényegét összefoglaló életbölcsesség a következő: "Senki sem képes akkorát ütni, mint az élet!", de olyanokat is megtudhatunk, hogy "Ha feléled a tűz, nem szabad hagyni kialudni".

"Tudod, azt hiszem, sokkal keményebben küzd az ember, ha fél. Mindig ez jött be a legjobban számomra" - foglalja össze egy mondatban Rocky a fiának saját pályáját, ami igaz Slyra is, aki megrémült attól, hogy örökre eltűnik a süllyesztőben. Elkészítette a Rocky Balboát, amiért most mindenki elismeri, más kérdés, hogy a viccessége ellenére azért kap-e a film az IMDb-n egy nagyon jónak számító 7,5 pontot a 10-ből, mert a tengerentúlon művészfilmesnek tartják, ha a kép fekete-fehérre vált vagy belassít, vagy mi azért dicsérjük-e, mert fojtogat minket a Rocky 1-hez kötődő szentimentalizmus, és örülünk, ha ötödszörre összejött a második rész. Most már csak azt sajnáljuk, hogy leforgatja az új Rambót, ami egy öldöklős Amerika-mániás őrület: Sly nem tanult saját hősének életéből.