A szakács, a díler, a cicababa és a sofőrje

A történet egy lecsúszott külvárosi bandáról szól, akik úgy tolják a port, mint elkényeztetett macskák a Whiskast.

A fortyogó lábostól a lúzer dílerig

A szakács (Mickey Rourke) a helyi italboltból szerzi be a kamionsofőröknek ajánlott pirulákat, amikből fortyogó lábosa fölött szép kis kristályokat gyárt. A labor és a díler (John Leguizamo) között a szakács porosorrú cicababája (Brittany Murphy) közvetít, aki unalmában felveszi a körömrágós srácot (Jason Schwartzman) sofőrnek, testőrnek és lelkipásztornak.

Van még három napos pörgés is, amikor a sofőr kikötözve felejti az ágyon a csaját, a cicababa bekattan és haza akar menni anyucihoz, a dílerből pedig a társa (Mena Suvari) szerint lúzer lesz, amiért már sokadszorra hagyja el a cuccot.

A sztoriban fellelhető még néhány léha lány, egy pattanásos videójáték-függő kamasz, egy telefonszexből élő leszbikus matróna, és a 88. percben feltűnik két rendőr is, hogy a filmnek legyen végre története is.

Vihorászó orrok, betépett öleb

Addig azonban hihetetlenül idegesítő - a film készültekor legalább hat éve lejárt - vizuális effektekkel hímzett helyzetkomikumok vannak csak. A szakács az amerikai zászló előtt felesküszik a metamfetaminra, a dílernél ülő véreres orrok érthetetlenül vihorásznak, a zöldre sprayzett öleb betép, a fotelba hízott meztelen anyu pedig élőben nézi végig a tévében saját letartóztatását.

De a karakterek sajnos egydimenziósak, és így az egyébként remek színészek nem tudják elvinni a filmet. A helyzetkomikumok közti szüneteket pedig pláne nem, ezért aztán a moziban senki nem szól be az előtte ülőnek, amiért közbe fecseg.

"A drog rossz, értem?!"

Ez azonban még mindig felejthető lenne, de a másodpercenként ugráló kamera, a váratlan pillanatokban beütő kakofónia, és a Málnadíjra eséllyel pályázó filmzene miatt talán mégis jobb lett volna, ha Akerlund megmarad Lenny Kravitznél és a montírozógépnél.

Mert csak azért filmet csinálnia, hogy idejét múlt módon elmondja, metamfetamint használni rossz, és hogy a speedesek a világ legidegesítőbb emberei, az egyrészt érdektelen és fals, másrészt ugyanezt a South Park iskolapszichológusa már sokkal viccesebben megmondta.

Temetetlen sztárok

Amiért mégis érdemes megjegyezni ezt a filmet, az Mickey Rourke meglepetésszerű „alakítása”. Az Angyalszív és a Rablóhal sztárja – talán a drog, talán a boksz hatására – ötvenéves korára elfelejtett játszani, artikulálni, létezni a vásznon.

Alakját nem tartja össze más, csak a hasa fölött megkötött kockás ing, a veszkócsizma és a texasi kalap. Az egykori szexszimbólumból nem maradt más, csak egy emberre alig emlékeztető disznófejű, kigyúrt monszter, akinek a vásznon még azt sem hisszük el, hogy képes fejben tartani a metamfetamin receptjét.

Rourke-ot mutogatni szégyen, és ha a Sin Cityben nem kapja össze magát, akkor lassan kegyeletsértés is.