Vilma
-7 °C
4 °C

Óvakodj a törpétől

2005.01.10. 11:08
Peter Dinklage, Az Állomásfőnök főszereplője, törpe. A színész a New York-i metrón utazott egy nap, amikor valaki egyszercsak a vállára tette a kezét. Dinklage hátrafordult, egy idősebb, ismeretlen nő zavartan szabadkozott: "elnézést, csak egy kis szerencsét akartam mára" - és kiviharzott a metrókocsiból. Dinklage állt, nem értette, aztán megértette.
Ezekből az intim, számunkra, "normál" méretűek számára felfoghatatlan pillanatokból építkezik Todd McCarthy elsőfilmes rendező Az Állomásfőnökben. A központi figura, a törpe Fin (Peter Dinklage), egyetlen barátjától és munkatársától megörököl egy elhagyott állomásépületet valahol Newfoundlandben, a világvégén. Ha Fin magányra vágyott, most megkapja. De nem, mert öt méterre a háztól leparkol Joe, a hiperaktív, unatkozó kubai hot-dog árus (Bobby Cannavale) és mindent megtesz, hogy ők ketten Finnel barátok legyenek. A két férfi mellett hamarosan feltűnik a harmadik főszereplő, egy szétszórt, fiát gyászoló negyvenes festőnő, Olivia (Patricia Clarkson). És igen, barátok lesznek.

The Station Agent
A három jóbarát

Millió díjat nyert. Tavaly Sundance a vállára emelve ünnepelte McCarthy törpefilmjét. Érzelmes, édesbús, indie. Mégsem megrázó vagy emlékezetes, mert agyonpakolták súlyos, tompa klisékkel.

Az Állomásfőnök után a nézőben felmerülhet a kérdés: mitől lesz függetlenfilm egy film Amerikában? Úgy tűnik, elég a megalázott, lesajnált kisebbséget porondra állítani, és csinálni belőle egy politikailag korrekt, azaz píszí showt, hogy aztán az érzékeny téma szerethető filmet csináljon belőle.

Játsszuk azt, hogy Fin nem törpe. Egy szempillantás alatt összeroskad a sztori és a romok alól előbújnak a kidolgozatlan, lusta részletek. Melyik hot-dog árus állítja le a kocsiját egy olyan helyen, ahol a madár se jár? Olivia miért mászkál tarka, összefestékezett pólóban? Ja, mert festőművész, értem.

Amikor Fin és Joe meglátogatja, a kamera kényelmesen végigpásztázhat a gyásztól félőrült anya nyomasztó festményein, kérem szépen szemmel látható, nagy itt a baj. Hallmark tévé, bizony. Egy bérszámfejtő bánatát biztos nehezebb ábrázolni. Aztán a volt férj éppen akkor bukkan fel a küszöbön, amikor a két férfi álmosan lebotorkál az emeleti vendégszobákból, jaj, kínos helyzet, Olivia, lesz itt nemulass. Szeszélyes évszakok, bizony.

A legkiszámíthatóbb húzás persze egy másik kisebbség szerepeltetése; Fin magányába besétál egy kövér néger kislány is és attól fogva együtt lépkednek a sínek között. Egyszerű. A kislány is magányos, a szülei sehol, és persze Fint hívja meg a suliba előadást tartani, amikor ez a lecke. Láttunk már ilyet, csak nem eleget, mert akkor elkapcsoltunk.

Nagy kár. Kár, mert Joe szerepében Bobby Cannavale egészen rendkívüli. Kár, mert Peter Dinklage egy pillantása belénkfojtja a lélegzetet. Borzongató, jó pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy Olivia esetleg azért is vonzódik Finhez, mert - pusztán a mérete miatt - elveszett fiát látja benne, aztán meg elrúgja magától, mert elborzad az egésztől.

Hiába, Az Állomásfőnök besétál a sablonok csapdájába és nem menti meg a téma sem.