Sára, Márió
-12 °C
-1 °C

Napelemes lányszerelem

2005.08.03. 11:24
Kapcsolódó cikkek (1)
Fekszik egy lány a fűben. A teste feszes, fehér hús, rézdrót a haja, az arca a tizenhat éves Tilda Swintoné. Mona a dombra menekül a falu hülyeségei elől, és mert nem tud mit kezdeni azzal sem, hogy a balhés bátyja megtért és a családi kocsmát Jézus nevében imaházzá alakítja. Mona életébe lóháton trappol be Tamsin, a dacosszájú úrilány és elkezdődik a nyár.

A lánycsókok és összesimuló mellbimbók ellenére a Szerelmem nyara nem leszbikusfilm, még csak nem is szerelmesfilm.

Szerelmem nyara
Lányok a motoron
Tekintse meg képeinket!

Mona (Nathalie Press) és Tamsin (Emily Blunt) - két napégette, szomjas fiatal nyújtózkodik egymásnak, táncolnak, úsznak, berúgnak, gombáznak és élvezik, hogy fent, a dombon, az árnyékuk olyan élesen válik el a yorkshire-i háztetőktől, mintha soha nem is jártak volna a helyiek között. Ha botrányt kavarnak, a hullámok nem gyűrűznek el az agyukig, mert nem számít semmi, ami kívülről jön, ott vannak ők egymásnak.

A film az együttlétek története. A rendezőt, a lengyel származású Pawlikowskit nem izgatja a polgárpukkasztás és nem is rázza meg a nézőt: a két lány lustán heverészve játszik a sablonokkal. A gazdag Tamsin mélyvörös selyembe és flitterbe csavarja Monát, aki cserébe eljátssza neki, hogyan dugta meg őt a családos Ricky, a falu dalnoka, egy lerobbant piszkosfehér kocsi hátsó ülésén.

Játék és játék is marad. A Szerelmem nyara nem próbálja újra szabadon engedni Peter Jackson nagyszerű Mennyei teremtményeinek perzselő, rettenetes erejét; itt vékonyabb az anyag, könnyedebbek a léptek, átlátszóbbak a karakterek. Tamsin a sok Nietzschével és a csellózással elnagyoltabb, de Monában finomabban keveredik az éles, illúzióktól mentes száraz humor és a lankadatlan csodavárás.

Ryszard Lenczewski, aki Pawlikowski előző filmjét, az Utolsó menedéket is fényképezte, élvezettel merül el az érzéki, buja színekben - hosszan időzik Blunt ajkain és lubickol Press szuggesztív, kemény tekintetében. Lenczewski technikája egyszerű és hatásos: először közelről mutat meg valamit, olyan közelről, hogy az első pillanatokban megnevezhetetlen, címkézhetetlen a szituáció, aztán nyit és a nézőt elönti a felismerés melege.

Szerelmem nyara
Lányok az ágyban
Klikk a képre!

A két színésznőt jó nézni, két kiváló filmes arc, élmény őket együtt vagy akár külön megfigyelni. A játékuk könnyed, természetes ritmusban fonódik össze, nincs hamis hang, nincs felesleges dráma. Mona bátyja (Paddy Considine) és a jámbor gyülekezet kevésbé sikerült eleme a történetnek - egysíkú, leegyszerűsített alakok, csak kárörömöt, legfeljebb szánalmat ébresztenek. Több van ebben a témában, a karikatúra nem elég.

"Ha elhagysz, megöllek és utána megölöm magam" - ígéri Mona. De Pawlikowski filmje nosztalgikus jellemformáló-nyári-szerelem film és a nyári fogadalom a műfaj szabályainak megfelelően annyit ér, a szerelem addig tart, amíg a nyár élteti. A befejezés szerencsére megőrzi az egységes, jól belőtt hangulatot - elegánsan kikerüli a visszafordíthatatlant és a hamis pátoszt. Vége a nyárnak, irány az ősz.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.