Vilma
-7 °C
4 °C

Milyen hibák vannak A szabadság viharában?

2006.09.09. 16:12
Volt-e külügyminiszter Kádár János? Miért forgat filmet a magyar forradalomról két kanadai? Történelmi tévedések és magával ragadó hangulat. Egy középiskolai történelemtanár véleménye a Tarantino által pénzelt dokumentumfilmről.
A mai naptól vetítik a mozikban a kanadai-amerikai kooprodukcióban készült '56-os dokumentumfilmet, a Szabadság viharát. A film azonban már a mozibemutató előtt megmérettetett, talán a legkritikusabb közönség előtt. Kiderült: (szak-)értelem és érzelem együtt sokra viheti.

Szerda délután tartották a Szabadság vihara premier előtti bemutatóját történelemtanárok számára a Palace Westendben. A vetítés után a film kanadai szerzőpárosával is elbeszélgethettek a jelenlévők.

Kinek van kérdése? - kínálta a közönségnek a mikrofont az összejövetel háziasszonya, miután elsötétült a vászon és felocsúdtak a halvány fényű lámpák a teremben. Az első felszólaló csak kisvártatva jelentkezett. Nem mintha nem kavargott volna ezer gondolat mindenki fejében. De a megszólaláshoz előbb a közönségnek is fel kellett ocsúdnia, le kellett küzdeni a szorongató érzést a mellkasokban és a fojtogató gombócot a torkokban.

Az '56-os októberi forradalom önmagában szívet szorongató téma, különösen nekünk, magyaroknak, de a film nem egyszerűen a történelmi tényekre alapozza a hatást. A már sokszor látott dokumentumfilm-részletek, az interjúbevágások sodró egymásutánját művészi képsorok fűzi össze finoman, de annál találóbb allegóriaként: történelem és vízilabda, egy forradalom szélén álló nép félelmetes, még a felszín alatt feszülő ereje és egy izmos férfitest fojtott mozgása a vízben, véres összecsapás az utcákon és test test ellen a medencében...Mint ahogy arról már jóval a vetítés előtt hírt adott a sajtó, a Szabadság Vihara az '56-os melbourne-i olimpián aranyérmet nyert vízilabdázóink egy emlékezetes mérkőzését (a szovjet és a magyar csapat botrányba fulladt találkozóját), az arra való felkészülést és a csapat olimpia utáni sorsát követi, mint Ariadné fonalát a forradalom eseményeinek - máig is számos ponton felderítetlen - labirintusában. A választás is telitalálat, a kivitelezés is profi. Ez a profizmus pedig leginkább a mértéktartásban mutatkozik meg: hatásos de nem hatásvadász, s olyan objektíven mutatja be az eseményeket, ahogyan - valljuk be - talán egyetlen magyar alkotó sem volna ma képes.

A film ötletgazdáit, a fiatal kanadai testvérpárt, Colint és Megant (The Sibs) már 20 éve, azaz kamaszkoruk óta foglalkoztatta a film alapgondolata. Mint megtudhattuk, a vízilabdán keresztül ismerkedtek meg a híres-hírhedt meccs történetével. S bár készségesen válaszoltak a "honnan jött az ötlet?" kérdésre, változatlanul rejtély, hogy két kanadai miért vette a fáradságot és ölt bele 5 évet egy olyan vállalkozásba, amire a pénzt is úgy kellett összekalapozni, s ami nem kecsegtetett feltétlenül óriási kasszasikerrel: egy kis európai nép elbukott forradalmának és szabadságharcának bemutatását. Talán azért az őszinte és meghatott "köszönjük"-ért, amit a harmadik felszólaló, egy idős történelemtanár mondott ki, végre, minden jelenlévő megkönnyebbülésére.

Milyennek találták a filmet ők, a történelemtanárok? Amit egyöntetűen elismertek, hogy hiánypótló alkotás: mindeddig nem készült olyan film, ami ennyire alkalmas lenne arra, hogy a fiatal korosztálynak közvetítse ötvenhat szellemiségét. Külön érdeme, hogy nem csak nekünk, magyaroknak szól, de rólunk szól, és bízvást remélhetjük, hogy külföldi terjesztése végre megismertetheti és megértetheti a nagyvilággal a mi szabadságszeretetünket és nemzeti tragédiánkat. Elvitathatatlan érdemei mellett azonban vannak hibák, tévedések a filmben, melyekre a szakértő kollégák nem voltak restek felhívni a figyelmet. Íme a legjelentősebbek: Kádár János sosem volt külügyminiszter, mint ahogy az a filmben elhangzik, és a szovjetekkel való lepaktálást nem ő kezdeményezte, - noha elfogadta azt, s ez mit sem kisebbít azon a történelmi bűnön, amit elkövetett. A kollégák felhívták a figyelmet arra is, hogy a film egybemossa az október 25-ei és 28-ai történéseket, az ávósok meglincselésére ugyanis nem a Kossuth-téri lövöldözés után, hanem néhány nappal később került sor, s hogy a december 6-ai szovjet-magyar vízilabda-mérkőzés idejére még nem fejeződtek be az utcai harcok, a küzdelem egy időben folyt Budapest utcáin és a melbourne-i medencében. Az áldozatok számát illetően is kifogásoltak néhány adatot, elismerve, hogy a mai napig nincs erről pontos ismeretünk. Mindezektől függetlenül a szakértő közönség egyöntetűen alkalmasnak találta a filmet az oktatásban való felhasználásra.

A mindkét fél számára hasznos beszélgetés után lassan kezdett kiürülni a terem. Néhányan még maradtak, s autogramkérés ürügyén igyekeztek közelebbről szemügyre venni a szimpatikus kanadai testvérpárost. "Remember 56!" -írták ők búcsúzóul az eléjük tartott szórólapok hátára-elejére.

Kell erre minket emlékeztetniük a kanadaiaknak? A forradalom eseményeire, hőseinkre és árulóinkra e nélkül a film nélkül is emlékezünk. Emlékezünk a zsarnokságra és a szabadság árára. Ahhoz azonban talán ők kellettek, hogy ne felejtsük ezt sem: volt idő, mikor mi, magyarok, "olyanok voltunk, mint egy nagy család". Fájdalmas az emlékeztetés, de ezer köszönet érte.

Kulin Borbála

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!