Szafari Dr. Jómellű Cruzzal

Szahara

Földes András

2005. július 29., péntek 11:30

Afrika egy játszótér, ahol lazaság és keki ing kérdése, hogy a jó nővel oldalunkon szert tegyünk néhány láda aranyra. Az amerikai kormány pedig hülye. Szahara kritika.

A XXI. század technikai és kulturális színvonalának köszönhetően egy jó sivatagos kalandfilmhez már nem kell feltalálni semmit. Kísérleti eredmények bizonyítják, hogy a filmben lennie kell egzotikus helyszíneken elrejtett kincsnek, kétfedelű repülőgépnek, keki ingeknek, súrló fényben úszó, poros könyvtárnak, helyes kutatónőnek és sármos hősnek, aki vicces segítője oldalán lövöldöz a rosszakra.

A pontos géntérkép ismeretében meglepő, hogy a klónozás állandó problémákba ütközik, így, az Indiana Jones-sorozat idevágó részeit leszámítva eddig főleg szánalmas teremtmények másztak elő a petricsészéből.

Egzotikum, humor, párkeresés

Nézze meg képeinket!

Egyelőre nincsenek végleges eredmények arra vonatkozólag, hogy hogyan sikerülhetett szórakoztatóra a Szahara című film, annak ellenére, hogy kutatócsoportunk nem bukkant új összetevőre az elegyben. A sármos kincskereső egy rejtélyes módon a sivatagba került amerikai polgárháborús naszád felkutatására indul a zavargások és diktatúra sújtotta Maliba. Az utolsó pillanatban csatlakozik hozzá a WHO orvosa, egy elhivatott és helyes doktornő, akit a borostás kincskereső persze nem akar magával vinni, de aztán mégis.

A külön szálon futó küldetések a sivatagban váratlanul összefutnak, és a pár, vicces segítőjükkel, keki öltözetben indul a szegény négereket sújtó járvány eredetének nyomába, keresztül súrló fényben úszó, ősi könyvtárakon, dűnéken, egzotikus városokon és katonai ellenőrzőpontokon.

Poros könyvtár, lazaság

A történet persze blőd, de az ember nem is a csavaros sztori vagy az emberi drámák miatt néz sivatagos kalandfilmet, hanem hogy azt érezze: a világ nagy, izgalmas és egzotikus játszótér, ahol csupán lazaság és poros könyvtárakban gyűjtött információk kérdése, hogy egy jó nő oldalán szert tegyünk néhány láda aranyra.

A Szahara pedig hozza ezt a hangulatot. A főszereplő, Matthew McConaughey sivatagi Tom Selleckként adja a humoros sármőrt, Penelope Cruz kedvesen néz, Mali sikátorai és színes kikötői pedig világvégi egzotikumtól fűtöttek. A rendező ügyesen update-elte a kliséket, a konfliktus a környezetszennyezés körül forog, Afrika nem csak romantikusan távoli vidék, hanem polgárháborúk és tömegmészárlások helyszíne is, az amerikai kormány pedig hülye.

És bár a film vége felé kezd eluralkodni az öncélú viccelődés, a néző megkapja, amit akar, a XIX. századi, felfedező romantikát. Ami csak azért érdekes, mert a mozin kívül valójában egyre kevesebben akarnak idegen kultúrákat felfedezni, jelenleg ugyanis éppen azt szeretnék az emberek, ha a világ legfeljebb annyira legyen egzotikus, mint egy kínai büfé.