Steril maszturbálás

Egy sikeres író (gyerekkönyveket ír és rajzol) és gyönyörű felesége elveszti két fiát egy szörnyű balesetben. A tragédia után új életet kezdenek egy nagy házban és megszületik az új gyerek is, Ruth, aki most négyéves. A férj, Ted (Jeff Bridges), bort iszogat, sajtot csipeget, nőket festeget, aztán lefekszik velük. Az asszony, Marion (Kim Basinger), beledermedt a fájdalmába és ki se akar jönni onnan, a lánya sem érdekli különösebben. Ted bejelenti, hogy különköltözik. Ekkor érkezik a házhoz Eddie (Jon Foster), a jólnevelt kamasz, akit Ted vesz fel maga mellé asszisztensnek a nyárra. Eddie isteníti Tedet, mert író akar lenni. Itt kezdődik Tod Williams filmje, A titkos ajtó (The Door In the Floor).

Williams John Irving bestsellerének, az A Widow for One Year-nek az első harmadából írta meg a forgatókönyvet. Nem olvastam, de az alapsztori a regénytől függetlenül gazdag anyag - van benne író-mítosz, véres halál, félrenevelt négyéves, házassági dráma, kamasz vágyak, szüzesség elvesztése, depressziós, jómódú emberek. A titkos ajtó nem igazán tud mit kezdeni egyikkel sem.

Gyáva film. Igaz, a lassan ötvenéves Mimi Rogers bátran beáll Bridges pucér modelljének, de sajnos teljesen feleslegesen; a film többi része semmivel sem indokolja a merész, őszinte testiségnek ezt a rövid pillanatát. Tod Williams finomkodva, kesztyűs kézzel nyúl mindenhez, a szexhez is. Nincs érzéke az érzékiséghez. Hiába a kamaszfiú Eddie folytonos maszturbálása (nem egy, de két jelenetben is láthatjuk, amint hevesen lélegezve ránt magán egy-kettőt), szinte semmi nem jön át a lefojtott, kirobbanni készülő vágyakból. A szex steril és esztétikus - a titkos viszony fullasztó, gyönyörű izgalma nélkül.

Azt a tapasztalt néző az első pillanattól sejti, hogy Marion, akinek romokban a házasélete, és a szende Eddie előbb-utóbb egymásra találnak, mégis megdöbbentő az a sebes, felszínes iram, ahogy ezt a folyamatot Williams lerendezi. Nem is folyamat, csak egy párbeszéd arról, hogy Marion fiai közül legalább az egyik szüzen halt meg, hozzáadva néhány túl szépre komponált mozdulat, és a film alig huszadik percében kész is van a házasságtörés, beavatás, ifjúi- és tapasztalt szenvedély-kombó. Slusszpassz, pipa. (Az ellenpélda a nem is olyan régen vetített Young Adam, így kell ezt csinálni.)

A film tele van ki nem bontott szálakkal. Williamset nem érdekli például a kapcsolat vérfertőzés-jellege, ami pedig ott lóg az affér felett: Ted azért választotta ki éppen Eddie-t a nyári munkára, mert az megszólalásig hasonlít az egyik halott fiúra. "Én adtalak Marionnak" - mondja Ted jelentőségteljesen a vége felé Eddie-nek. Kemény mondat, mégsincs súlya, mert nincs előzmény, nem lett felépítve sehogyse. Azonkívül, hogy kővé dermedve bámul maga elé, Basinger karaktere sincs kidolgozva, így nehéz összetett érzelmeket mímelni.

Marion távol van mindentől, még ötvenes évekbeli ruhákba is bújtatta a jelmeztervező, gondolom, ezzel is hangsúlyozni próbálták, mennyire, mennyire távol. De ez csak a felszín; hiányzik a mag, a lényeg, egy pillantás, amivel legalább a nézőhöz közel kerülhetne. Eddie karaktere sem érint meg; semmilyen változáson nem megy keresztül, pedig ez azért illik egy "felnőttéválásom nyara"-filmben. Nem érezni rajta a szex ízét, nincsenek fokozatok, nincs kibontás - Eddie tökéletesen felejthető arc, ő a háttérből nyávogó mellékszereplő.

Ez a forgatókönyv és a rendezés hibája, mindkettőért Tod Williams a felelős. Williams, akinek ez volt a második filmje és két ilyen klasszissal dolgozhatott, mint Bridges és Basinger. Nem érdemli meg őket. Ha valamiért nézhető ez a film, az Jeff Bridges lenyűgöző játéka. Végigviszi a filmet, megcsinálja azt a bravúrt, hogy még a kínosan gyenge pillanatokban is leköt. Williams hibája az is, hogy nem írt több közös jelenetet a két főszereplőnek, mert ezekben a pillanatokban kap erőre a film. A csúcspont egy alig kétperces jelenet Bridges-zel és Basingerrel, ahol a két szülő Ruth hisztije fölött egymásra nézve egyszer csak újra eggyé válik és megvillan, micsoda film lehetett volna A titkos ajtó egy hozzáértő, érzékeny rendező kezei között.

A film a vége felé harsány, erőltetett bohóckodába fullad, itt már a felszín is elvékonyodik. Ted hasra vágódik a homokban, ahogy szexéhes szeretője, Mrs. Vaughn (Mimi Rogers) üldözi vagy véletlenül tintahal tinta-jégkockát szór az italába, aztán meg dühösen köpdös. És hogy hogy kerül oda a tintahal-tinta? Ted azzal illusztrálja a gyerekkönyveit. Hát nem eredeti?