Én, a Transformer

Bár kiskoromban magam is rendeztem leszámolást az öcsém matchbox-Transformerseivel, nem tartozom azok közé a Transformers-fetisiszták közé, akik alkatrészenként vizslatják az új Michael-Bay film robotjait, hogy leleplezzék, azok miben térnek el az eredetitől.

Az X-Aktákba hajló történet, és a képregényfigurákat meghazudtolóan közhelyes karakterek nem tüzeltek fel, és maguk a színészek (Shia LaBeouf, Megan Fox, John Voight, vagy John Turturro) is kevés lehetőséget kaptak ahhoz, hogy benntarsanak a moziban. De a Transformerst nem is ezért, hanem az egymásnak feszülő robottestek miatt volt muszáj szélesvásznon látni. A basszushangokkal megtámogatott digitális játékfigurák pedig olyan elsöprő hatással voltak rám, hogy a mellbimbóm is belekeményedett. Amellett, hogy a melák robotok mozgása látszólag nem mond ellen a fizika alapvető törvényszerűségeinek, olyan elegánsan zúzzák szét Los Angeles belvárosát, mintha a Győri Balettben szívták volna magukba a mozgáskultúra alapjait.

Az átlagsrác a suli legjobb csajával is randizik

Spielberg a Transformersben producerként vett részt, ez látszik is, és nemcsak azért, mert E.T. -t jól kiröhögik a filmben. A spielbergi receptnek megfelelően a humanoid főszereplő a történet elején még elszerencsétlenkedik egy darabig, hogy esetlen figuráján keresztül minden popcornzabáló belélhesse magát a nagyszabású mesébe. A nyeszlett vállú átlagsrác aztán a suli legjobb csajával is randizhat, és bár olyan sztorit ad elő, amiért már az oviban is kigúnyolnák, a fináléban mégis szerepe lehet a Föld megmentésében.

Coming out következik: mindig is hidegen hagytak az óriásrobotok. Lehet köpködni, de nekem Robotech, BattleTech és Transformers egykutya, én gyerekkoromban a szörnyekre voltam rákattanva, úgyhogy a kedvenc robotom is Mechagodzilla volt. Éppen ezért voltam megfelelő indikátora annak, hogy hogyan tetszik a Transformersből készült film egy laikusnak, aki egyáltalán nincs képben.

Jelentem, nem nagyon. A koncepció főbb marhaságait még elnézném, tényleg, jöjjenek a Földre háborúzni a jó és a gonosz robotok, ha más szemétdombot nem találnak a galaxisban. Viszont ha már nem valami Star Wars-szerű űroperában szerepelnek, a robotok nekem ne pislogjanak, ne tördeljék fémujjaik ízületeit és főleg ne hugyozzanak, hanem viselkedjenek legalább egy kicsit robotszerűen, mondjuk úgy, mint a T-800-as a Terminátorokban. A Transformers filmadaptációjának robotjai viszont pisilnek, ha a forgatókönyv ezt poénosnak látja, feka ganxtaszlenget nyomnak és pisszegve intik csöndre egymást - nem tudom, ez mennyire a szkriptírók hibája és mennyire az eredeti kánon része, mindenesetre én nem tudtam lenyelni.

Nézzen képeket a filmből

Aki viszont túlteszi magát ezen, no meg a tizenkétévesek szintjéhez kalibrált humoron, a faék egyszerűségű sztorin és jellemeken, azon, hogy a készítők a fizikai törvényeket és az arányokat több jelenetben is zárójelbe teszik, hogy egy hangárnyi méretű kocka össze tud menni húszcentisre és fél kilósra, hogy egy sportkocsiból akkora óriásrobot lesz, mint egy többemeletes ház és hogy a mozi két remek színészből, Jon Voightból és John Turturróból csinál karikatúrát, az egészen jól szórakozhat a látványon. Az IMDB 8 feletti értékelése azt mutatja, hogy sok ilyen ember van, én túl nagynak éreztem a film által elvárt áldozatot. Ez egy olyan rossz Michael Bay-film, hogy az már Roland Emmerich, szóval csak az nézze meg, aki A függetlenség napján és a Godzillán sem kaparta le az arcát.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!