Homo Fe

2008.05.03. 12:21
Tony Stark ezúttal nem Vietnamban kap halálos sebet 1963-ban, hanem napjainkban, Afganisztánban. Ezt kivéve Jon Favreau filmje is hűen követi a Marvel-képregényt: az alkoholista fegyverkereskedő rakétameghajtású páncélban üti ki a rosszfiúkat és hódítgatja a titkárnőjét.
Élő szövet a fémvázban - 8/10
Szűcs Gyula

Ez a második verzió

Van abban valami, amikor a teltházas moziterem közönsége egy emberként szisszen fel egy Shelby Cobra 427-es összetörésén, vagy Leslie Bibb meztelen combjai miatt. Márpedig a Vasember első 45 percében sokat sziszegtünk. Az eddigi szuperhősmozik közül ugyanis a vörös-arany bádogember eredettörténete az, ami pontosan tudja, hol kell komolynak, viccesnek lennie és/vagy látványosnak. Tony Stark rögtön az elején bekap néhány repeszdarabot Afganisztánban, amik egyenesen a szíve felé tartanak, és csak a mellkasába szerelt fúziós reaktor miatt tud életben maradni. A technológia mellékhatásként egy rakétameghajtású páncélt is el tud látni energiával, így Stark az első éles bevetésén tíz perc alatt halomra lövi a rosszfiúkat Afganisztánban, amihez ugye még Rambónak is egy teljes harmadik rész kellett.

Robert Downey Jr. telitalálat Tony Stark szerepére: ugyanolyan lenyűgözően játssza a napszemüveges nőfalót, a trikóban izzadó, néma macsót, és a sportkocsi gyűjteményével felvágó tinédzsert, mint a halálos beteget. A kopasz, Mikulás-szakállas Jeff Bridges-nek sem kell beérnie a filmben egy jellemmel. Sajnos amennyire jól indul a film, annyira ellaposodik a közepén, mikor Stark kilépne a fegyverbizniszből. Az USA önjelölt világcsendőr szerepének ostorozása is elmarad, mivel a segédrendező Michael J. Moore, és nem a Fahrenheit 911-es Michael Moore. Ezen a ponton csak a hihetetlen életszerű Vasember-vázak építése adja vissza a hitet, hogy ez az eddigi legjobb képregényfilm, amit láttam.

Szerencsére az utolsó fél óra (az egész film 126 perces) a szuperhősfilmekből és a Godzilla Vs Mechagodzilla meccsekből jól ismert autóborogatós, épületrombolós leszámolás újra megdobja a lendületet. Ekkor csap össze egymással a high-tech Vasember Mángorlóval, a terroristák gőzgépszerű fémmonstrumával, aminek a prototípusával Stark a film elején megszökött az afgán fogságból. És itt van a legtöbb utalás a tervezett folytatásra is, például mikor a katonatiszt haverja (Terrence Howard) meglátja a Vasember-páncél ezüstszínű tesztverzióját, de csak annyit mond: "Majd legközelebb" (az eredeti képregényben ezzel fut majd be szuperhőskarriert, War Machine néven). Na meg ott van még a zseniális zárójelenetet is, amiért tényleg érdemes megvárni a stáblista lepergését a csak ott feltűnő Samuel L. Jacksonnal.

Még egy bőr a bőregérről? - 6/10
Gőzsy Kati

A harmadik verzió

A Vasember egyesíti a képregényes szuperhősös filmek előnyeit: a középkorú extragazdagok cinikusan hordják az álruhát, mint az 1989-es Batmanben, a főhős némi jellemfejlődést is produkál közben, mint a Pókember 1-ben, és úgy harcolnak a gépek, mint a Tranformersben. Persze egy csomó más filmet felsorolhatnánk, aminek a különböző elemeit felfedeztük a 2 óra alatt, talán még a Macskafogó 2-t is, de ami a lényeg, hogy bár Batman óta eltelt 19 év, csak látványban újult meg a szuperhősös műfaj, de abban rendesen.

Maga a forgatókönyv a vicces beszólásoktól, afganisztáni hadihelyszíntől és a film elején látott időugrástól eltekintve elég konzervatív. Talán nem véletlen, hisz az eredeti könyv 63-as. Van egy hadifegyver gyártós vonal, amiben kiderül, hogy ellenség kezére is kerülhet a Jeriko-nevű rakétarendszer, így Tony Stark, a cég feje (aki a film harmadánál már Vasember) vált egy 180 fokos fordulatot, és - szintén a film harmadától - aktívan inkább a békét hirdeti. És van egy szerelmi szál is, ahol az a tanulság, hogy Starknak találni kéne valakit, akit nem dob ki reggel a szennyessel.

Hogy mi is történik vele a film harmadáig, ami miatt mindkét szál új fordulatot kap? Egy afganisztáni barlangban ráébred - szívében egy akkumulátor elektródáival, amit ha kiszednek, meghal a vándorló repeszektől -, hogy jobb embernek kell lennie. Egyébként egy rakéta megépítésére kötelezné a tálib csapat, de helyette magát építi meg a barlangban jobb szívkütyüvel, páncéllal, megsokszorozott védelemmel és erővel, és kitör kb a 35. percben, hogy a saját világában is mindent megváltoztason.

Robert Downey Jr. extravagáns figurája az, aki miatt ajánlom ezt a filmet: neki elnézhetjük a békepárti demagóg mondatokat, meg a gyengébb hajat és szakállt is. A külföldi kritikák azt is hangsúlyozták, hogy Jack Sparrow után bátran formált alkesz hőst. (A műfajt Bogart után Bruce Willis is már régen bealapozta, de tény, hogy a kilencvenes években alkohol és drogproblémái miatt el-eltűnt Downey ösztönösen hozza a laza függőfigurát, mégha Fekete Ernő szinkronjával is teszi.) Az ellenszenves Gwyneth Paltrow is jól alakítja a végre hozzáillően hideg, Miss Marple-ös karaktert, egyedül a Nagy Lebowsky-s Jeff Bridges az, akit nehéz rosszfiúként elfogadnunk, bár amenyire 2d-s figurája teheti, sokáig kiismerhetetlen marad.

Külföldi kritikák:

  • "Jon Favreau a 2003-as Elf és a 2005-ös Zathura után végre csinált egy jó családi popcornmozit is." (Houston Chronicle 8/10)
  • "Ez minden idők egyik legjobban megírt és megrendezett szuperhősfilmje!" (New York Post 9/10)
  • "A Vasember Batman, James Bond és Boba Fett legtökéletesebb mixtúrája." (ÜberCiné 10/10)
  • "Robert Downey Jr.-é a legjobb popcornmozis alakítás Johnny Depp Sparrow kapitánya óta. Követeljük a folytatást!" (Cinematical 10/10)
  • "Maga Vasember Howard Hughes, Hugh Hefner és C-3PO silány keveréke. A film sehol sincs a Pókember szellemességéhez és a Batman-filmek mélyebb mondanivalójához képest." (TimeOut London 5/10)