Mese debileknek

A gyerekfilm nehéz dióba vágott fejsze, és a bírálata is, mert mind a gyerekfilmet, mind a kritikáját felnőttek csinálják, viszont elvileg gyerekek nézik, tehát a kritikusnak például eleve semmi keresnivalója nincs a vetítésen, hacsak nem így készül az apaszerepre. Hogy egy gyerek minek örül, azt nehéz kitalálni, én egy időben különféle tárgyakat hajigáltam a testvérem rácsos ágyába, és ezzel egész jól elszórakoztam. A gyanúm az, hogy a Vad galamb stábjának sem sikerült rájönni, mi a gyerekkacaj titka, de ez merő feltételezés, mivel a premier napján mindössze négyen voltunk a moziban, és abból egy se volt gyerek. Ebből már azt is sejtem, hogy ennek a kritikának semmi értelme, nem érdekel ez a film senkit.

Jól is van ez így. "A kis vidéki galambot rettenthetetlen bátorsága veszélyes kalandokra csábítja, amelyekből végül hősként kerül ki." Ha mondjuk mégis megennék a végén, vagy a gyávasága csábítaná kalandokra, arra már felkapnám a fejem.

A veszélyes kaland kerete egyébként a második világháború, azon belül az angliai csata, ami a film legfőbb erénye. Az helyes trend, hogy a világháborúból már lehet gyerekfilmet csinálni idióta galambokkal, pont ideje már, hogy elkezdjünk ezen is viccelődni, mint Mátyás királyon meg Napóleonon. Viszont a világháborúnak valószínűleg a legérdektelenebb szereplői a postagalambok, és ha már becsábítunk egy kisfiút az angliai csatába, akkor elég tisztességtelen dolog galambokkal traktálni, miközben a háttérben szép kövér bombázók húznak el.

Az animáció amúgy rendben van, egyszer sem fagyott le a mozigép, minden egyes tollpihe a helyén, rendes iparosmunka. Na de ilyen történetért viszont nem megyünk moziba, kérem. Ilyen végtelenül bárgyú sztorit bármelyik reggeli rajzfilmben talál magának a gyerek, de a Vad galamb még humorban is messze a gyerekreklámok alatt teljesít. Ha a forgatókönyvíró lemegy a homokozóba, és belehallgat egy hétköznapi gyerekfikcióba, abból sok kreativitást tanulhatott volna, vagy legalább elszégyelli magát, és visszamegy szépen színesfémet gyűjteni. Ha a saját gyermekünk jövőjétől ennél többet várunk, akkor biztosan találunk jobb szórakozást ennél a szarnál. Inkább büntessük meg valami ürüggyel, még azon is jobban fog szórakozni. De ha az ön gyermeke esetleg reménytelenül visszamaradt a fejlődésben, vigye el a moziba, ártani már nem fog neki. Ha meg ön is debil, akkor egymás arcát fogják csapkodni a nevetéstől, mert nem tudják, hogy a térdét kell.