Judit
-2 °C
8 °C

Házgyári capriccio

2005.01.07. 11:10
A felkent szakértők majd szánnak rá időt, hogy szakszerűen és alaposan kivesézzék Koltai Róbert új filmjét, a Világszámot, itt viszont erre semmi szükség. A film rettenetes, annyit sem ér, mint amennyit az átlag embersegg amortizálódik a megtekintése közben. Mivel hosszabb elemzést nem érdemel, lebeszélés következik nagy vonalakban.

Fingás, ájulásig

Először is: aki már látott egy vagy több Koltai-filmet, az látta ezt is, nincs benne semmi új azokhoz képest, kivéve egy tankot és a sztorit. A tank működik - annak ellenére, hogy ez a világ egyetlen kétszemélyes T-34-ese - a sztori nem. Bohócos-rákosis-ötvenhatos cucc lenne, humorral dúsítva állítólag, amit hadd illusztráljak mondjuk azzal a viccel, hogy "mit bámulsz, egyet fingok, elájulsz". Ezen kéne nekem röhögni a moziban, mások előtt. Rákosi amúgy személyesen is feltűnik, pontosabban egy kopasz ember, aki lehetne épp Kojak vagy Hruscsov is, de ki lett nevezve Rákosinak. Nem baj, belföldi piacra az is jó lesz.

Világszám!
Tekintse meg képeinket!

A film a szokásos csetlés-botlás időnkénti meghatódással és a fentihez hasonló tréfákkal, Koltai szabványkaraktereiből, előregyártott fordulatokból unottan összerakott ronda és sorjás tömegtermék. Ezért most elmondom a történetet azoknak, akik amiatt mégis meg akarnák nézni, dacolva azzal, hogy a kilencven percből jó egy óra tök fölösleges klisétömeg. (Aki meg akarja nézni a filmet és izgulni akar a sztorin, kérjük innen tényleg ne olvassa tovább! a szerk.)

Tehát. Bohóciker összetöri Rákosi óráját, mire egyiket lecsukják, a másik ezért az 56-os események alkalmával elindul kiszabadítani, cirkuszi kisbusszal persze. Eközben felszed egy teljesen debil stopposlányt, akinek egész borzasztó szövegeket írtak, és a vége felé majd lelövődik, hogy legyen benne szomorúság, hogy olyan édes-savanyú legyen, mint a többi Koltai-film. Megállítja őket egy elbitangolt orosz tank, a kalmük személyzetnek beadják, hogy elvezetik őket Szuezbe - figyelem, poén - de inkább a kistarcsai börtönt ostromolják meg, végül lesújt a rendteremtés, ám a rendező-főszereplő és ikre az utolsó pillanatban megmenekül, és örülnek, mert mégiscsak ikrek. Na ugye, hogy ezért nem kell moziba menni. De még kinyitni se kell a mozit. Meg leginkább nem kell emiatt filmet csinálni. Oké, láttunk már közhelyekre épített filmet eleget, de azokat vagy eleve a kábeltévéknek forgatják, vagy érdekes látványosságok legalább. A Világszám teljesen érdektelen látvány még tankkal is. Zsánerszínészek zsánerszerepekben, banális meseszerűség, félszeg párbeszédek, kínos viccek, hamarosan a képernyőn, ott majd belenézhet, aki mondjuk éppen Koltai-figurákat gyűjt Kinder-tojás helyett.