Civilek a pályán

2001.01.23. 08:41
Volt trónus, pulpitus, díszzene és szónoklat, oklevél és laudáció: szmoking, frakk, tüllruha, inasok és ami kell. Az emelkedett és költséges ceremóniát mégis hamisítatlanul civil atmoszféra lengte be: görcsmentes, szellemes és szabad ünneplés. A Magyar Kultúra Napján, hétfőn este az MTA dísztermében tartotta első ünnepélyes díjkiosztóját a Göncz Árpád volt köztársasági elnök kezdeményezte, tíz magánvállalat által alapított Magyarország Európában Alapítvány, amelynek célja ,,a hazai gazdasági és a humán elit" találkozásának, ill. Magyarország és Európa kapcsolatainak elősegítése. Az első ízben odaítélt, bruttó ötmillió forintos Magyar Irodalmi Díjat 2001-ben Esterházy Péter kapta Harmonia Caelestis c. művéért. Munkatársunk az esti fogadáson szólította meg a főszereplőket.
Index: Milyen érzés egyetlen napon két díjat átvennni - az egyiket az állam, a másikat a magánszféra kegyeiből?

A Magyarország Európában Alapítvány (MAEURO) alapítói:
Daimler Chrysler AG, Fazakas Szabolcs
Papyrus Hungaria Rt., Emri Gussi vezérigazgató
Eravis Rt., Karikás György vezérigazgató
ÁB-Aegon Rt., Kepecs Gábior vezérigazgató
Hungexpo Vásár- és Reklám Rt., Pásztor Zsuzsa
Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., Erdei Tamás elnök-vezérigazgató
Kereskedelmi és Hitelbank Rt., Rejtő E. Tibor vezérigazgató
Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt., Sugár András vezérigazgató
Philips Magyarország Kft., Willem J. van der Vegt vezérigazgató
Zwack Unicum Rt., Zwack Péter elnök
Esterházy Péter író, díjazott: A rövid válaszom az, hogy jó. A hosszabb az, hogy mind mást jelent. Az állami díjnak van egy kissé cikis stichje, mert hogy politikusok adják, de nem cikibb, mint mondjuk Horn Gyulától átvenni a Kossuth-díjat. De ez a hivatalos jelleg azt is mondja, hogy ezt az ,,ország" adja. A civil díj ilyet nem mond, csak azt, hogy egy bizonyos közösség mond köszönetet. A civil díjban épp ez a jó, a függetlensége. A vállalkozói szféra, vagy inkább ezek az emberek fölfogták, hogy valami közük van a ,,magas kultúrához" (persze minden: a pénzzel való foglalkozás vagy a futball is kultúra). Megértették, hogy a demokráciában élő embernek mindenhez köze van: mert csak az van, amit megcsinálunk - amit nem csinálunk meg, az nincsen.

Index: Ön miben látja a jelentőségét annak, hogy a magánszféra először nyúlt ilyen jelentős mértékben a zsebébe, hogy a kultúra csúcsteljesítményeit honorálja?

Göncz Árpád, az alapítvány kezdeményezője és elnöke: Ez már a második eset, mert a tudományok legjobb művelőit támogatják már a Bólyai-díjjal. De Magyarországon még szokatlan, hogy ilyesmi nem állami pénzből és nem állami áldással történik. Én rendkívül jelentős dolognak tartom, hogy immár van jelentős irodalmi díjunk is. Mindkettő mögött felelősségtudó tőkések állnak, vállalkozók, akiknek hitelük van.

Index: Fogja bírni a magyar irodalom szusszal az első MAEURO-díj által diktált tempót?

Göncz Árpád
az alapítvány kezdeményezője és elnöke
Göncz Árpád: Tény, hogy a díjakat mindig a díjazottak minősítik. Az új díj olyasmi, mint a franciáknál a Goncourt-díj: szakértőknek kell rámutatniok az előző évi termésből arra a műre, amely kiérdemelte. Esterházy Harmonia Coelestisének olyan jelentős volt az irodalmi és társadalmi fogadtatása, hogy nem lehetett másként dönteni. Én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve ezzel az ítélettel. Persze lehet, hogy jobb lett volna jövőre megkapnia, mert így olyan magasra került a léc, hogy a következőknek nehéz lesz újra átugorni...

Index: Volt vita a szakmai zsűriben arról, hogy ki kapja első alkalommal a díjat?

Poszler György akadémikus, a bíráló bizottság tagja: A kiírás szerint a díjat az elmúlt év legjelentékenyebb, magyar nyelven íródott produkciójának kell elnyernie. Döntésünk teljesen egyhangú volt.

Egy vagy tíz éve készülő műről van szó, amely összefoglalja a korábbi életművet, sőt, annak a minőségeit egy megemelt szinten reprodukálja. Talán azt is lehetne mondani, hogy Esterházy továbblépett - vagy inkább visszalépett? - egy cselekményesebb, inkább történetmondó próza irányába. Megkerülném annak taglalását, hogy ez most ,,túl" van-e már a posztmodernen, vagy valami másról van szó, mindenesetre - különösen a könyv második felében - egy a síkokat és nézőpontokat váltakoztató, de elbeszélőbb prózaforma született.