Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Cyberszex II.

2001.10.27. 08:33
Erotizált gépezetek, technológia által mediatizált szex, szex a technológiával, high tech orgiák - a kilencvenes évek elején különös hype járta át a digitális kultúrát. Minden "cyber" és "virtuális" volt, legalábbis azt hitték. A leghétköznapibb fantáziákat elektronikus-multimédiás szósszal öntötték le.
"Szexcukorka boldog mutánsoknak" - a csábító szlogennel a Mondo 2000 egyik "jogelődjének" számító bOING-bOING tizedik számát reklámozták. A borítón ifjú hölgy tetszelgett, számítógépkábelek dugaszként a lábak között, mechanikus nemiségre kapcsolva, kebleire pedig B-szériás filmekben csodálható, mosolyfakasztó ketyerék erősítve. Azóta láttunk belőle több ezret, de az első "bedrótozott" műnők fülledt, kispályás erotikáját nehéz túlszárnyalni.

Néhány cím a jeles magazinból (ahol R.U. Sirius, a különös médiabohóc és hacktivista alapozta a jövőt): "Virtuális szex - gépekkel szeretkezni", "Egy PC-pornó-rajongó vallomásai", és sok más, hasonló elmésség. Beindult a dömping. "A számítógépes szex szép új világa" - díszelgett öles betűkkel az Elle 1992. februári kiadásának címlapján. 1993-ban, a Wired első száma sem maradhatott ki: a Mondo 2000 szellemiségét aprópénzre váltó magazin "Digitális szex" címmel közölt tanulmányt. Jeles női lapok, mint például a Marie Claire szintén nem akartak lemaradni: "High tech szex - orgazmus számítógépekkel", meg hasonszőrű eszmefuttatásokkal szórakoztatták a nagyérdeműt. Akadt rá kereslet, bölcs és mindentudó cinkos félmosolyok, apáskodva sajnálkozó szakkommentárok a kétkedőknek.

Az új típusú nemiség leggagyibb és akkor még legelkötelezettebb propagátorának a kérészéletű Future Sex számított, Lisa Palackel, a magát a hightechpornókirálynőnek kinevező, volt pornóellenes aktivistával a főszerkesztői székben. "Az egyetlen magazin, mely felderíti, hogy a csúcstechnológia miként változtatja meg a szexről való gondolkodásunkat" - reklámozta portékáját Palac a WELL-en. Többek között "hipermodern designba csomagolt multikulturális erotikát" ígért.

A második szám borítóján cybertérbeli bevetésre készülő férfi és nő infonauta pózolt, megfelelő, ma már rossz klisének számító kellékekkel felszerelkezve: melltartó gyanánt robotkezek, vibrátorba növő string a szőke amazonon, gigászi műfalloszban végződő alsógatya az úron, és persze mindkettejükön huzalok és kábelek, VR-szemüvegek, VR-sisakok, terminátorkarok. És, öles betűkkel: CYBERSZEX, azoknak, akik még nem tudták volna_ "Szíjazd be, csavarozd be magad, kapcsolj be" - hangzott Timothy Leary jelszavának hipermodernizált változata. Közben Palac a közeljövő "okos" ruházatáról, a felhasználónak a számítógép generálta, teljesen interaktív (de főként) nedves álmokba történő alámerülést nyújtó erototronicsról zengett ódákat. Meg kvantumugrásokról.

Palac és gárdája 1993. áprilisban egy (beszédes) Cyborgasm című CD-ROM-ot is kiadtak, kellő reklámkampány mellett, "a szex jövője a csomagban található" jellegű feliratokkal, már aki postai utánvétellel tartott igényt rá. A csomagban egyébként egy CD-t, egy posztert, védőszemüveget és "cybergumit" - értsd: Cyborgasm logóval megfejelt közönséges óvszert - talált a boldog vásárló. A "VR szexélmény" pedig abból állt, hogy a páciens ült a sötétben, fejhallgatóba, foncsorozott szemüvegbe, óvszerbe bújva, amúgy anyaszült meztelen, miközben a CD-n Penthouse-stílusú softcore pornótörténetek hanganyaga szólt.

Ennyi, se több, se kevesebb, gondosan kivitelezett önkielégítés, manuálisan, zéró cyber. Nagyjából ugyanez mondható el a kor többi gépi szexnek álcázott hókuszpókuszáról is.