Miklós
-7 °C
2 °C

Szexfüggők a hálón

2002.01.17. 15:39
Egyre több tudós elemzés lát napvilágot cyberszexről és függőségről, etiketteket, gyógymódokat dolgoznak ki rá, egyetemeken okítják. Csak arról az apróságról nem nagyon tudnak megegyezni a nagy elmék, hogy tulajdonképpen mi is az a cyberszex.
Egy kis pornótörténelem XXIV.

Például: mi tekinthető annak, és mi nem? A San Franciscói Állami Egyetem multimédia programjának keretén belül, kétnapos kurzuson, száz dollárért tudhatja meg az érdeklődő diák. Lépésről lépésre: előbb némi technikai beavatás, aztán az izgalmasabb honlapok és játékok/kellékek elemzése. Állítólag - az obligát felsőoktatási nagyképűség, tudálékosság ellenére - ugyancsak voyeur-jellegűek a stúdiumok.

Másutt meg azt sajátíthatjuk el, miként viselkedjünk, ha online-szexre vetemedünk. Először is, győződjünk meg arról, hogy a helyiségben nem tartózkodnak illetéktelenek. Aztán uraknak a technikai részletek csekkolása, hölgyeknek pedig az elvárt szöveg bemagolása ajánlott: teljesen mindegy, mi van rajtuk, mindig azt kell mondani, egy szál tanga, s magassarkú cipő. Férfiúink természetesen mezítelenek...

Kellően bemelegedve, még ne essünk neki a monitornak, hadd tartson minél tovább a gyönyör! Ha nem megy, hát nem megy, mindenesetre nem kell mondani a partnernek, hogy unjuk az egészet, udvariasabb és célszerűbb hirtelen elfoglaltságra (postás, fogorvos, tűzvész) hivatkozni. Vagy, ha látjuk, hódításunk minimum három napot igényel, tegyünk úgy, mintha hirtelen offline lennénk! Amikor emailcímet kérnek, természetesen rosszat kell megadni, de - ha összejött, ha nem - soha ne felejtsünk el köszönetet mondani. És még a villanyt sem kell leoltanunk... Ennyi, nem több, s ha mindezt elsajátítottuk, máris nagyon-nagyon cybernek és szexinek érezhetjük magunkat.

Egyes osztályozók a cyberszex öt módozatát különböztetik meg: szoftver-, MUD-, email-, VR-alapút, és az elektronikus pornográfiát. Ráadásul egyre több olyan program lát napvilágot, amelyekkel magunk teremthetjük meg az ideális (virtuális) barátot/barátnőt. Más osztályozók három típusról elmélkednek: első (egyben legelterjedtebb) a pornográf matéria csereberéje e-mailben, levelezőlistákon, honlapokon. Második a szinkron (élő) kommunikáció - chatelés, interaktív honlapok, s egyebek. Harmadik a speciálisan e célra tervezett programok.

Akadnak, akik a hamis és az igazi cyberszexet is képesek megkülönböztetni egymástól: chatelés és a mindenféle live webkamerás megoldások tartoznának az előbbibe, videohálózatok és ilyen-olyan kütyük az utóbbiba. Aztán meg jön a sokat ígérő - "csak neked" - árlista...

Milyen valós veszélyek forrása a cyberszex? Elszigetelődés, túl sok fantáziálás, az érzelmek elszemélytelenedése, anonimitás - vélik sokan. Felerősödnek a szunnyadó frusztrációk. Kimberly Young, amerikai pszichológusnő egy egész könyvet szentelt a témának (Tangled in the Web: Understanding Cybersex from Fantasy to Addiction, 2001). Egyre több a függő, Young felmérése szerint a hálózaton szexuális aktivitást így, vagy úgy "gyakorlók" tíz százaléka, legalább kétszázezer amerikai polgár. (További húsz százalék a veszélyeztetett.) Lényegtelen, hogy hány órát időznek a monitor előtt... Egyre több válás tudható be cyberafféroknak. És így tovább. Young hét lépést vázol fel a függőség leküzdésére, és kidolgozott egy tesztet is.

De a legfőbb kérdés még mindig az, hogy miként valósítható meg a szex nélküli szex. Azaz a cyberszex. Mindaddig csak erotikus "népművészetről", közösségi netrítusról beszélhetünk.