Daniel Dennett

Daniel C. Dennett

Dennett gondolatrendszerét legcélszerűbb három aspektusból megközelíteni: evolúció, tudatosság, intencionalitás (még akkor is, ha az utóbbi kettő felettébb egymásba gabalyodik).

Evolúció

Hogyan egyeztethető össze a természetes kiválasztódás a gének által determinált átörökléssel, prózaibban: Darwin és Mendel?

Az élet keletkezése: "égi fogantyúk", azaz "az elmén alapuló valamilyen erő vagy folyamat", a teremtés helyett minden az anyagból szerveződött, céltalanul, mechanikusan. A tervezés csak látszat-tervezés, a káoszból - a tudatosság segítsége nélkül - kivezető út. Tervező nélküli tervezés. Permanens mutációk. A kozmikus evolúció az univerzumok mutációjának láncolata.

A földi élet ("az élet fája") az anyag felfelé ívelő, mind magasabb szintű szerveződése, az ágensektől, a molekuláris szintű "önreprodukáló robotoktól", a prokariótákon (legegyszerűbb egysejtűek), a sejtmaggal és egyéb specializált belső sejtszervecskékkel rendelkező eukariótákon (első forradalom), a primitív többsejtű organizmusokon (második forradalom), a fajképződésen át, a főemlősökig, az emberig. Génláncok (túlélésről és kipusztulásról döntő) szelekciós szűrőn keresztülmenő fejlődése. Milliónyi sikertelen kísérletre egy-egy sikeressel. ("Bármily számos is az élők létformája, bizonyos, hogy a halottaké - vagy inkább a nem élőké - összehasonlíthatatlanul nagyobb" - állítja Dawkins.)

Algoritmus "Az algoritmus szó a latin algorismuson keresztül egy perzsa matematikus, Muusa Al-Khwarizmi nevéből származik, akinek az aritmetikai eljárásokról szóló könyvét, mely időszámításunk szerint 835 körül íródott, a 12. században fordította le latinra Bathi Adelard vagy Chesteri Robert. Az a gondolat, hogy egy algoritmus valamiféle tökéletes és némileg mechanikus eljárás, évszázadokon keresztül jelen volt, de Alan Turing, Kurt Gödel és Alonso Church úttörő munkája volt az 1930-as években, amely az e fogalomra vonatkozó jelenlegi elképzeléseinket többé vagy kevésbé rögzítette. Az algoritmusok három fontos jellemzője lesz fontos számunkra. (...) 1. Hordozósemlegesség. A maradékos osztás eljárása éppolyan jól működik ceruzával és tollal, papírra vagy pergamenre írva, (...) olyan szimbólumrendszert használva, amilyent csak akarunk. Az eljárás ereje a logikai szerkezetében rejlik. (...) 2. Alapvető butaság. Annak ellenére, hogy egy eljárás átfogó terve briliáns lehet, és briliáns eredményeket produkálhat, az azt alkotó minden egyes lépés, a lépések közötti átmenetekkel együtt, végzetesen egyszerű. (...) 3. Garantált eredmény. Bármi is legyen az, amit egy algoritmus csinál, mindig ugyanúgy csinálja, ha hiba nélkül hajtjuk végre. Az algoritmus tévedhetetlen recept. (...) Minden számítógép-program egy algoritmus." (Daniel C. Dennett: Darwin veszélyes ideája. 1995.)

Azonos-e egy organizmus (csak) a génjeivel, illetve az evolúció (csak) a szelekciós tényezőkkel? Merthogy Dennett - noha bírálja a sarkító magyarázatokat - ekként szűkít. Elmélete akkor a legvitathatóbb, amikor egyéb tudományokra, például az általános nyelvészetre terjeszti ki, ráadásul úgy, hogy közben Noam Chomskyt bírálja. A generatív grammatika megteremtője szerint ugyanis, az élet egyéb jelenségeivel szemben, a nyelv keletkezése nem magyarázható az adaptív köztes formákon átívelő, lépésről lépésre végbemenő evolúcióból.

Mechanizmus, gépi mechanizmus. Az evolúciós naturalizmus működik, sikeresen funkcionál. Nem végcélokat keres, hanem oksági láncokat fejt fel. A biológiai szféra génjeit a társadalmi szférában mémek helyettesítik. A mémek örökös versenyben állnak egymással, a szelekció törvényei szűrik ki, melyek alkalmasak a túlélésre, a szélesebb körben történő elterjedésre. (Dennett bevallottan Dawkins gondolataiból merít. Egyes bírálói viszont, nevezetesen az általa viszontkritizált Stephen Gould, nemes egyszerűséggel "Dawkins ölebének" nevezik.)

A memetika és az egész neodarwinista dennetti világkép több evolúciós algoritmus alapjául szolgált. A legismertebb Thomas Ray Tierra Hálózata. Az evolúció ugyanis algoritmikus (rendezési) folyamat. ("A földi élet minden formája évmilliárdok alatt keletkezett egy algoritmikus folyamatban, egyetlen elágazó fát - az élet fáját - létrehozva" - írja Dennett.)

Tudatosság, intencionalitás

"Megtudhatjuk vajon valaha is, mi megy végbe egy másik ember elméjében?" - teszi fel a kérdést. Majd folytatja: "Lehet, hogy az összes állat, kivéve az embert, valójában elme nélküli robot?" Mert Descartes így látta. A francia filozófus azt is vélelmezte, hogy a tudatosság központja az agy tobozmirigyében leledzik. Tézisét azóta megdöntötték, ám, hogy ilyen központnak, egyfajta "kartéziánus színháznak" valahol az agyban lennie kell, ma is sokan vallják.

Dennett elveti ezt a felfogást - nincs tudatosságközpont, az agy különböző pontjain különböző történések zajlanak le. Nincs meghatározott nézőpont, sokkal inkább "többszörös vázlatok", rendkívül bonyolult tartalomrögzítő folyamatok. Materiális rendszerek, melyek komplexitása tudatosságot eredményez. Önszerveződő szisztémák - fűzhetnénk hozzá, ha nem tudnánk, hogy Dennett elutasítja ezt (a szintén divatos) elképzelést.

Következtetés: amennyiben csak a tartalomrögzítő folyamatok léteznek, úgy mesterséges intelligencia is lehetséges. Tehát az ember is gép - a tételt a XVIII. századi mechanikus materialisták, főként De La Mettrie alapozták meg. (Bonyolult probléma. Egyrészt: hol húzzuk meg az ember és a gép közötti határokat? Másrészt: az önszerveződés sokkal hitelesebb tudatmagyarázatot nyújt.)

Intencionális rendszerek vagyunk. Dennett definíciója: "A filozófiai értelemben vett intencionalitás valamire irányultságot jelent. Valami akkor tanúsít intencionalitást, ha kompetenciája valami másra irányul. Úgy is kifejezhetnénk, ami intencionalitást tanúsít, valami mást reprezentál, de ezt a meghatározást kevésbé találónak és problematikusabbnak érzem."

Életrajzi adatok Daniel C. Dennett 1942-ben, Bostonban született. Filozófiai tanulmányait a Harvardon (1963), majd Oxfordban végezte (1965). Oxfordban írta doktorátusát, bírálója: Gilbert Ryle. 1965 és 1971 között a U. C. Irvine-en, 1971 óta a Tufts Egyetemen tanít. Vendégtanárként a világ több fontos felsőoktatási intézményében (Harvard, Oxford, Ecole Normal Superieur - Párizs, stb.) megfordult. Első 1969-ben megjelent kötetét (Content and Consciousness) számos további követte. Magyarra fordított munkái: Micsoda elmék (Kulturtrade, 1996), Az intencionalitás filozófiája (Osiris-Gond, 1998) Darwin veszélyes ideája (Typotex, 1998). A Replika 36. számában (1999. június) "Dennett az elméről és az evolúcióról" címmel négy tanulmányt olvashatunk róla (25-84.