Judit
3 °C
6 °C

Extrópiánusok XIV.

2001.02.26. 10:31
Az extrópiánusokat más transzhumanista "iskoláktól" főként (sokat vitatott, kritizált) társadalom- és gazdaságfilozófiájuk különbözteti meg. Max More, Robin Hanson és társaik a XX. századi libertariánus hagyományból, elsősorban Friedrich August von Hayek, illetve Ayn Rand munkásságából merítenek.

Hayek

Friedrich August von Hayek
Az 1931-től Londonban, később az Egyesült Államokban ténykedő osztrák közgazdász-filozófust a harmincas években az "új gazdaságot" megalapozó John Maynard Keynes elsőszámú riválisaként tartották nyilván. Sokáig - egészen a nyolcvanas évekig - úgy tűnt, a történelem Keynes elméletét igazolja. Az utóbbi évtizedek neoliberalizmusa viszont elsősorban Hayek elvein alapul, s az egykor mindenhatónak nyilvánított Keynes-féle modell, mai szemmel, történelmi epizódnak tűnik csupán.

A gazdasági világválságot állami intervencionista, kollektivista módszerekkel orvosolták. De vajon rendelkezik-e egy kormány azzal a képességgel, hogy sikeresen megtervezze a gazdaságot? - tette fel a kérdést Hayek. Mert a folyamatok állami ellenőrzése, a döntésekbe történő beavatkozás veszélyezteti a szabadságot.

Friedrich August von Hayek
1899. május 8-án, Bécsben született.
1918-23: tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, jogból és politikai tudományokból doktorált.
1923-24: az Egyesült Államokban járt, az ottani gazdaságot tanulmányozta. Hazatérve megalapította az akkori Közép-Európa vezető gazdasági kutatóintézetét. 1929-től a bécsi egyetemen adott elő.
1931-49: a Londoni Gazdasági Iskolában tanított.
1949-62: Chicago Egyetem, majd visszatért Európába: a freiburgi (NSZK), illetve a salzburgi egyetemen dolgozott.
1974-ben - a jóléti állam elméletén dolgozó svéd Gunnar Myrdal-lal megosztva - gazdasági Nobel-díjat kapott.
1992. március 23-án halt meg.
Számos tanulmánya, könyve jelent meg. Főbb munkái: Profits, Interest and Investment / The Theory of Pure Capital (1941), Individualism and Economic Order (1948), Studies in Philosophy, Politics and Economics (1967), New Studies in Philosophy, Politics and Economics and the History of Ideas (1978), The Fatal Conceit: The Errors of Socialism (1988).
Ezzel szemben, a kompetitív árrendszer semmiféle beavatkozást nem igénylő, önszabályozó mechanizmus: emberi cselekedetek eredménye, de nem tervek kivitelezése. Hayek Adam Smith klasszikus, "láthatatlan kéz" elméletét fejlesztette tovább. Az individuum, a társadalmi intézmények egy szélesebb, "spontán rend" részei. (A "spontán rend" Max More ötödik extrópiánus alapelve...)

A nyelv, a viselkedési formák, az érintkezési normák tudatos tervezés nélkül, spontán kialakuló szabályok által irányítva fejlődnek. Ha ezek a szabályok nem léteznének, még mindig a törzsi társadalmak szintjén lennénk. A fejlett civilizáció ismérve, hogy nem egyetlen személy, vagy csoport ellenőrzi, irányítja. A törzsiségtől elsősorban a társadalmi és gazdasági mozgások komplexitása különbözteti meg; ez teszi lehetetlenné, hogy egyetlen személy a közösség tagjainak irányításához szükséges információt kezelni tudja. Eltérő értékek, érdekek, preferenciák. Az individuum saját, speciális tudását saját, választott terveinek végrehajtására alkalmazza. Nincs szüksége felsőbb akaratra, irányítókra. A szabad individuumok nyitott társadalma "spontán rend", melyben az olyan népszerű kategóriák, mint "szociális" és "elosztás" létjogosultsága szintén megkérdőjeleződik.

Az ideális piacgazdaságban a javak elosztása ugyanis nem mesterségesen kreált "érdemek", hanem annak függvényében megy végbe, hogy - az egyéni jogok és tulajdon elveit betartva - közvetlenül, vagy közvetve, mennyire elégítjük ki a fogyasztói elvárásokat. A javak "érdemi", "társadalmi jogosultság" szerinti újraelosztása kísérlet az állami szabályozásra, azt feltételezve, hogy a kormánynak jogában és hatalmában áll kivizsgálnia, megítélnie, szabályoznia a polgár "közjavakhoz való jogát". Az ilyen társadalom visszatérés a törzsiséghez. Az állam célokat, célok hierarchiáját fogalmazza meg, és eldönti, milyen elvárásai vannak az egyénnel szemben. Bezárulnak a nyitott társadalom kapui.

Ayn Rand

Ayn Rand
Az orosz származású, amerikai írónő központi témája "az ember, mint heroikus lény". A műveiben kibontakozó, négy fő tételből (objektív valóság, ész, önérdek, kapitalizmus) álló filozófiai rendszer objektivizmusként vált ismertté. Romantikus realistának vallotta magát: "romantikusnak, mert olyannak ábrázolom az embereket, amilyennek lenniük kellene, és realistának, mert itt és most, ezen a Földön élnek."

Objektív valóság: a külvilág az, se nem több, se nem kevesebb, mint aminek látszik. Az emberi tudat feladata, hogy érzékelje, és ne feltalálja, vagy megalkossa ezt a valóságot. Természetfeletti erők nem léteznek. Ész: az ember racionális lény, a valóság ésszel felfogható, tudást egyedül eszünk által szerezhetünk. Az objektivizmus a hiten és / vagy érzelmeken alapuló miszticizmust, a bizonyosságot tagadó szkepticizmust, az akaratunktól független ellenőrzést feltételező determinizmust egyaránt elveti. Önérdek: minden ember önmagában jelenti a véget, nem mások végét. Három alapvető értéke az ész, a cél, az önbecsülés. Élete legfőbb célja saját boldogsága. Ne áldozza fel magát senkiért, de másokat se áldozzon fel önmagáért! Az altruizmusnak nincs létjogosultsága.

Kapitalizmus: az egyénnek, a csoportnak nincs joga ahhoz, hogy másokkal szemben fizikai erőt alkalmazzon, csak akkor, ha ezt önvédelemből teszi. A kapcsolatokat a szabadon választott, kölcsönös hasznon nyugvó kereskedés irányítja. Az ideális társadalmi rendszer az egyéni (tulajdon)jogokon alapuló laissez-faire kapitalizmus. Az állam egyetlen funkciója e jogok védelme. Az objektivizmus elutasítja a kollektivizmus bármely formáját, így azt is, hogy a kormány szabályozza a gazdaságot, vagy újra elossza a javakat.

Ayn Rand
1905. február 2-án, Szentpéterváron született.
1917-ben a család a Krím-félszigetre menekült. Később visszatért Szentpétervárra (Petrográd), az ottani egyetemen filozófiát és történelmet tanult.
1924-ben diplomázott.
1924-25: az Állami Filmintézetben forgatókönyvírás-oktatásban vett részt. (A hagyományos orosz miszticizmust, kollektivizmust, illetve a kommunizmust egyaránt elutasította.)
1926-ban hagyta el a Szovjetuniót, februárban érkezett New Yorkba, majd, hat chicagói hónap után, Hollywoodba költözött. Forgatókönyvíróként, íróként egyaránt dolgozott. Két regénye (The Fountainhead, 1943; Atlas Shrugged, 1957) óriási sikernek bizonyult. Műveiből több mint húszmillió példányt adtak el.
Később számos filozófiai tanulmányt írt.
1982. március 6-án, New York Cityben halt meg.