Judit
-2 °C
8 °C

Extrópiánusok X.

2001.01.08. 14:57
A transzhumanista gondolatok permanensen változó, átalakuló világképek rendszere, s nem dogmák. Természet- filozófiák, a klasszikus humanizmus és a felvilágosodás egyes eszméinek átdolgozott, az ezredfordulóra és a közeljövőre aktualizált / továbbfejlesztett változatai. "Új felvilágosodás" - állítják többen, arra utalva, hogy a pesszimista posztmodern helyett ismét a progresszión a hangsúly. Egyrészt. Másrészt: e világképek konkrétumokból kiinduló futurológiák.
Extroszattva
A szót Anton Sherwood találta ki, a távoli jövőre vonatkozó elmélet Greg Burch nevéhez fűződik. A mahayana buddhizmust a klasszikus hinayanától megkülönböztető bódhiszattva eszméje hatott rá. A bódhiszattva azon "majdnem megvilágosodott" lény, aki - hogy embertársai megvilágosodási folyamatát segítse - lemond a Buddha-állapotról, a teljes nirvánáról. Az extroszattva poszthumán entitás. Az anyagi valóság szinte összes titkát ismeri, "felerősített" intelligenciával bír, a fejlett nanotechnológia szakértője. Olyan tudással rendelkezik, mellyel jócskán segítheti a kevésbé előrehaladott lényeket. Ez az önzetlenség aligha jellemzi a poszthumán jövő valamennyi entitását. Burch abban viszont bízik, hogy az első lehűtésből felélesztett homo sapiens legfőbb kötelességének sorstársai életre keltését tartja majd.
És mégis, egyesek néha vallásokhoz, szektákhoz hasonlítják a poszthumán valóságba történő átmenet stratégiáit elemző, leíró gondolatokat. Kizárólagosságot, kinyilatkoztatásokat látnak ott, ahol nem kellene. Pedig Max More és társai a nyitottságot, a flexibilitást állandóan hangsúlyozzák. Viszont én is találkoztam már a tételre rácáfoló (holland) transzhumanistával. Az illető azt állította, hogy amennyiben nem hiszünk a tudat-feltöltésben, nem vagyunk transzhumanisták. A viszonylag távoli jövőben esetleg megvalósuló teóriát ugyan miért tekintenénk megcáfolhatatlan igazságnak? Tény: könnyen elképzelhető, az elméleti tudomány művelői sokat spekulálnak rajta, a nem-destruktív módozatok tetszetősen hangzanak, de mindez távolról se jelenti azt, hogy abszolútumként kellene kezelnünk bármelyiket is.

Hasonlóság a vallásokkal: a szebb jövő, az egészséges és hosszú élet lehetősége, valami mássá, minőségileg (is) többé történő átlényegülés. Csakhogy mindezt önmagunk valósíthatjuk meg, mindenféle természetfeletti, transzcendens beavatkozás, égi segítők nélkül. A tudomány és a technológia jelen és holnapi eszközeivel. Ráadásul evilágon, a Földön, esetleg a Világűrben, de semmi esetre sem egy testetlen-anyagtalan, jó angyalok által benépesített mennyei birodalomban.

Transzhumanizmus a keleti vallásokhoz áll a legközelebb
Isten létével, illetve nemlétével kár foglalkoznunk, a problémákat nem ő oldja meg, hanem a racionálisan gondolkodó individum. Mi lényegülhetünk át Isten-emberré, poszthumán entitásokká.

Isten az Univerzum - hirdetik a modern panteisták. Antropomorf jegyektől mentes Természet-istenség. Anders Sandberg szerint az ő nézeteik közelítenek leginkább a transzhumanistákhoz.

Kereszténység és transzhumanizmus mégsem állnak oly távol egymástól, mint hinnénk. Pierre Teilhard de Chardin Omega-pont elmélete többeket megihletett. "Könnyen kombinálható a két mém" - állítja Sandberg. A vallásos mémek amúgy rendkívül sikeresen terjednek. Talán azért, mert viszonylag könnyen értelmezhető (és oltalmat adó) világképet, s a feltétel nélküli azonosulást propagálják. Ugyanez a gondolkodást mellőző azonosulás döbbentett le a holland "kolléga" esetében... Egyedüli üdvözítő utak márpedig nem léteznek.

Transzhumanizmus és politika
Az extrópiánusok, különösen Max More, kezdetben libertariánus gazdaságfilozófiát, manapság inkább egyfajta - mindennemű központosító törekvést, erős szociális ellenőrzést elutasító - neoliberális társadalomképet tartanak elfogadhatónak. Politikai pártokhoz nem kötődnek, viszont dinamikusan fejlődő, nyílt gondolatrendszerük nehezen egyeztethető bármiféle konzervatív ideológiával. Egyébként a klasszikus értelemben vett jobb- és baloldaltól egyaránt elhatárolják magukat. A transzhumanizmuson belül természetesen más szellemi körök is tevékenykednek: Különösség-teoretikusok, Omega-pont "hivők", és így tovább. Széles politikai spektrumot ölelnek fel: libertariánusok, liberálisok, szociáldemokraták, zöldek. Vagy - egyre gyakrabban - teljes mértékben apolitikusak.
Ezredforduló mém: valami rendkívül fontos történik majd. Eleink is így gondolták 1000 körül, most sincs másképp. Igaz, racionálisabbak, reálisabbak a kiváltó okok. Isten, esetleg az Antikrisztus országa helyett Különösség, netán ökokalipszis. A gépi evolúció, illetve a környezetszennyezés egyiket is, másikat is alaposan indokolja. (Idevágó téma: a mesterséges intelligencia lehetetlenségéről szóló, általam valaha is olvasott legostobább könyvet egy jezsuita szellemiségű szentfazék, a magyar származású Stanley L. Jaki követte el, Brain, Mind, and Computers címmel. Leegyszerűsített konklúziója: a gépek azért nem ébredhetnek öntudatra, mert ez Isten rendjével ellentétes. Marvin Minsky és Hans Moravec Szent Ágostonnal és Aquinoi Szent Tamással "megcáfolva", a huszadik század végén...)

A tolerancia mém: nem véletlen, hogy a transzhumanizmus a keleti vallásokhoz, főként a buddhizmushoz és a taoizmushoz és, részben, a hinduizmushoz jobban közelíthető, mint a nyugati típusú, úgynevezett történeti isten-kinyilatkoztatás hitekhez, a kereszténységhez és az iszlámhoz. Buddha vagy a Tao nevében nem indítottak térítő háborúkat, nem gyilkoltak halomra fél földrésznyi populációkat, nem égettek máglyán eretnekeket. Inkább vitáztak és elmélkedtek.