Extrópiánusok XI.

A "transzhumán" az "átmeneti humán" (transitional human) rövidítése, "az új evolúciós lények korai manifesztálódása" (FM-2030 megfogalmazásában). Ismertetőjegyei: a testi képességek implantátumok útján történő növelése, androginitás, aszexuális szaporodás, szétosztott személyiség. ("Evolúciós híd" - még mindig FM szerint.)

Nick Bostrom

Az utóbbi tíz évben módosult a szó jelentése. Nick Bostrom így vélekedik: "Önmaguk poszthumánná válását aktívan előkészítő személyek. Eléggé informáltak ahhoz, hogy észrevegyék a radikális lehetőségeket; terveik e lehetőségek megvalósítását célozzák. Élnek az ön-tökéletesítés összes, adott időben létező opciójával."

A transzhumanisták túlnyomó többsége annyiban tartja magát transzhumánnak, hogy az ismert és a még kevésbé ismert technikai vívmányokat használva, tudatosan készülnek az eljövendő evolúciós állapotra. Jelenlegi céljaik: az intelligencia, a memória befogadóképességének növelése, a kreativitás hatékonyabb kibontakoztatása, az egészség megóvása, az öregedési folyamat elodázása. Eszközeik: mentális technikák, neurokémia, poszt-posztmodern tömegkommunikáció, biotechnológia, génsebészet, mesterséges intelligencia-kutatás.

A rögös út végét (végét?) a poszthumán állapot jelentheti.

"A poszthumán azon emberi leszármazott, akinek a képességei olyan szintre emelkedtek, hogy többé már nem lehet embernek tekinteni" - írja Bostrom. Mindenben felülmúlja a mesterséges beavatkozásoktól mentes homo sapienset, még a zseniket is. Testét nem pusztítják betegségek, nano- és génterápiával leküzdi az öregedést - örök fiatal.

A poszthumán állapothoz több ösvényen közelíthetünk. Hogy mikor "érünk oda"? Ha elfogadjuk Vernor Vinge elméletét, valószínűleg a Különösség után. Talán a XXI. század első harmadában, a nanotechnológia fejlődésével párhuzamban. A poszthumán létformák lehetnek teljesen szintetikusak, de implantátumok sorozatával száz százalékban átalakított hajdani emberek is. Vagy akár a tudat (és a test) mesterséges valóságba töltésével, tökéletesen emulált énünk. Infomorf lények. Mai észjárással szinte felfoghatatlan formák.

Nick Bostrom Jelenleg, 2000 szeptemberétől, a Yale-en tudományfilozófiát tanító svéd transzhumanista, a WTA (World Transhumanist Association) alapítója (1998). 1973. március 10-én született. Tanulmányait a göteborgi (1993-1994), a stockholmi (1994-1996) egyetemen, majd a londoni King's College-ban (1996), illetve a szintén londoni School of Economics-on (1996-2000) végezte, filozófia PhD-t az utóbbin szerzett. Kutatási területei: tudományfilozófia, valószínűség-elméletek, technológia- és tudományetika. 2001-ben, a Routledge adja ki "Observational Selection Effects and Probability" című könyvét. Neves tudományos fórumokon publikál, tart előadásokat. Korábban verseket írt (svédül, még kötete is jelent), festett (két kiállítás, szintén Svédországban), színházi előadásokat rendezett.

Stratégiák

Cryonics - ha tényleg beválik, s ha lemenőink valóban fel akarnak éleszteni. Amúgy a lejegelés / üvegesítés önmagában még nem vezet a poszthumán állapothoz. Túlélési alternatíva a csúcstechnológia jegyében. Nano - az emberi szemmel láthatatlan gépecskék már az új evolúciós állapothoz közelítenek. Különösen akkor, ha megalkottuk az első önreplikáló összeszerelőt. A nitrogénfürdő variánsnál elengedhetetlen kellékek. Másrészt, s témánkat tekintve még fontosabb: a tudat-feltöltés lehetőségek egyikéből se hiányzik. És a rendszerré szerveződő pirinyó masinák, együtt, noha nem poszthumán entitások, de mindenképpen egyfajta kollektív (mesterséges) intelligenciával rendelkeznek. Főként, ha már nem a Turing-teszt lesz a gépi értelem egyedüli, kizárólagos mérője.

Uploading - a tudat (és a test) számítógépes környezetbe emulálása tűnik az abszolút poszthumán technológiának. S hogy az evolúció e fázisa mikorra várható, talán a feltöltésre vonatkozó prognózisok is adhatnak támpontokat: úgy, száz év múlva. (Az első emberi uploading és a Különösség között nincs oksági összefüggés.)

VR, internet - a kettőt aligha választhatjuk szét, a nano mellett amúgyis e téren várhatjuk a leggyorsabb áttörést. A poszthumán valósághoz tökéletes, a mai és a mindenkori húsvér realitással egyenértékű szimulált környezet igényeltetik. A fizika törvényeitől mentes (komplex) kísérleti világokhoz szükséges hardware-kapacitás csak idő kérdése. Internet: számos teóriát ismerünk - szemantikus Web (Alexander Chislenko), globális agy (Principia Cybernetica Project), Ben Goertzel Webmind tervezete...

Szuperintelligencia

A poszthumán állapot szuperintelligenciát feltételez. Utóbbit Bostrom így definiálja: "A legkiválóbb emberi agyakat minden területen - tudományos kreativitásban, általános bölcsességben, és társadalmi alkalmazkodó-készségben is - nagymértékben felülmúló intellektus."

Bostrom a jövőbe tekint

Két - gyenge, illetve erős - szuperintelligencia elképzelés ismert. Az emberi aggyal összevetve, az előbbi csak mennyiségileg más. Például ezerszer gyorsabb, viszont (a sebességet leszámítva) a valóságot ugyanúgy reagálja le, mint mi. Képzeljük el lassított felvételként: önmagunk a végeredmény. A második variáns a gyorsaság mellett minőségileg is eltérően funkcionál. Hiába lassítjuk le a megfelelő szintre, soha nem ismernénk magunkra. Bostrom párhuzama a kutya: akármennyire turbózzuk fel szeretett házőrzőnk processzióerejét, agya mégse úgy működik, mint az emberé.

A szuperintelligencia megvalósításán mesterséges intelligencia- és robotika-guruk munkálkodnak. Az idegháló-megközelítés aligha vezet célra, hiszen a tanulási folyamat nagyjából ugyanaz, mint a gyerekeknél. Egyelőre úgy tűnik, hogy a célt genetikus algoritmusok használatával jobban megközelíthetjük. És miután elértük, nem tekinthetjük többé magunkat a Föld legértelmesebb lényeinek. A transzhumanista gondolatok e ponton Kevin Warwick robotjövőjére rímelnek. A nagy kérdés: mit tegyünk azért, hogy a szuperintelligencia hasznunkra, s ne kárunkra váljon?

Bostrom két megoldást vázol fel: egyrészt önmagunk okos drogokkal (smart drugs, melyek nem azonosak a kábítószer néven ismert tudattágító szerekkel), kognitív módszerekkel, intelligens technológiákkal, neurális interface-ek, bionikus agy-implantátumok segítségével történő szuperintelligenciává fejlesztését, másrészt a tudat-feltöltést.