Extrópiánusok IX.

2000.12.18. 13:44
More többször foglalta írásba az Extrópiánus Alapelveket. Alapelveket, nem dogmákat, nem szabályokat, nem végső és megmásíthatatlan igazságokat - fűzte hozzá minden alkalommal. Először 1990-ben, de a két legismertebb változat az 1993-as 2.5, illetve az 1999-es 3.0.
Tulajdonképpen csak részletekben különböznek, meg abban, hogy az 1999-es verzióban - a korábbi öttel szemben - hét főbb pontot sorol fel. És két alig érzékelhető tónusváltás: utóbbiban kevésbé burjánzik a libertarianizmus, és (viszonylag) kevésbé individualista.

1. Határtalan kiterjedés

(A 3.0-ban: folytonos fejlődés, egyébként minden változatlan, mármint, ami a szöveget illeti.) Mint a "szellemi unokatestvér" humanisták, az extrópiánusok is a többirányú fejlődés mellett törnek lándzsát. Úgy, hogy közben túllépnek a hagyományos humanizmuson: önmagunk és környezetünk tökéletesítését politikai, kulturális, biológiai és pszichológiai korlátok nem akadályozhatják. Az emberi természet igenis megváltoztatható, Isten, illetve a Természet törvénye csak a törékeny status quo fenntartására kitalált konszenzus. Tudomány és technológia segítségével túlléphetünk rajtuk. Az evolúció végtelen folyamat. A Föld után, előbb-utóbb a Kozmoszt is belakhatjuk. És a térbeli migrációnak messzemenő környezeti hatásai lesznek: növekvő energiatartalékok, több és könnyebben hozzáférhető nyersanyag, kevesebb légszennyezés.

2. Ön-átalakítás

Énünk permanens biológiai és neurológiai tökéletesítése. Kritikus és kreatív gondolkodás, személyes felelősségvállalás, kísérletezés az eszközeink. Intelligencia, bölcsesség, hatékonyság, morális és érzelmi fejlődés. Az önbecsülés az önelégültséggel nem tévesztendő össze - egy extrópiánus mindig újat, az ismeretlent keresi, "a kényelem helyett a kihívást, az ismétlés helyett az újítást választja". S közben mértéket tart: a vak konformizmust és az agyatlan lázadást egyaránt elveti. A fősodortól állandóan eltér, hiszen mindennemű (vallásos, politikus és intellektuális) dogmát nevetségesnek tart. Értékeit hosszas reflexiók és nem belévert lózungok szülik. Bízik az új technológiákban, főként a bennük rejlő ember-átalakító lehetőségekben. Embertársait megbecsüli, akaratát és elveit nem akarja rájuk kényszeríteni.

3. Dinamikus optimizmus

(A 3.0-ban: praktikus optimizmus.) Pozitív elvárások dinamikus tetteket eredményeznek. Hiszen elképzeléseinket ma és holnap, de nem a távoli jövőben, ráadásul ebben, és nem a túlsó világban igyekszünk valóra váltani. A racionális, a cselekvés-orientált optimizmus lehet leginkább a segítségünkre. A defetizmus és az állandó, minden szokatlanhoz negatívan viszonyuló, már-már paranoiás pesszimizmus nem az extrópiánusok sajátja. Valamiért, ne valami ellen legyünk, a fennálló viszonyok örökös kritizálása helyett célszerűbb újító ötletekkel kirukkolnunk. Úgy, hogy azért mindig a realitásból és a megvalósíthatóból induljunk ki! Azaz, a praktikus optimizmus a passzív hittel össze nem egyeztethető kritikus optimizmus. A problémáinkat hipotetikusan megoldó külső erők - Isten, állam, földönkívüliek - helyett célszerűbb a magunk építette szebb jövőben bíznunk. A dogmák megölik az önálló tetteket, a hívőket egyre gyakrabban késztetik irracionális cselekedetekre. Az autonóm személyiség egyik ismérve a praktikus optimizmus. Az örökös mozgásban lévő egyén pozitív világlátása.

4. Intelligens technológia

A tudomány és a technológia vívmányainak a hétköznapokban történő kreatív alkalmazása: a technológia önmagában nem cél, hanem az életfeltételek javításának hatékony eszköze, eszközei. Az emberi értelem, akarat, képzelőerő természetes kiterjesztése és kifejezése. "Miszticizmus helyett a tudományt, ima helyett a technológiát választjuk" - írja More. Az intelligens technológiát: a bio- és a nanotechnológia racionális alkalmazását. Azért, hogy jobban megismerjük a Világegyetemet, hogy a füstokádó gyárakat környezetkímélő nanobotok serege váltsa, hogy az ember úrrá legyen az anyagon.

5. Spontán rend

(A 2.5-ben.) Az extrópiánusok a decentralizált, önkéntességen alapuló társadalmi folyamatokat támogatják. Célok és eszközök: tolerancia, sokszínűség, jövőkutatás, egyéni felelősségvállalás, individuális szabadság.

A 3.0 változatban a "spontán rend" nem, helyette viszont három új pont olvasható.

5. Nyílt társadalom

Az extrópiánusok a szólásszabadságon, a gondolatoknak és a kísérleteknek önálló teret adó társadalmi rendszerekben bíznak. A rossz ötleteknél sokkal veszélyesebb, ha ki se fejthetjük őket - vallják. Mindennemű diktatúrát, totalitárius rendszert, teokráciát, önkényes autoritást, kényszert és korlátozást alkalmazó politikai szisztémát, üdvözítő utópiát, technokrata központosítást, túlzott bürokráciát, vezéreszmét és bebetonozott hierarchiát elvetnek. Pedig a centralizáció akár e negatívumok összességét is eredményezheti. Az állampolgárokat maximális autonómia és a döntéseket illetően maximális beleszólási jog illeti meg. Az állam szerepét legcélszerűbb a minimumra korlátozni!

More extrópiánizmus-meghatározása
"Az extrópiánizmus transzhumanista filozófia. Hasonlóan a humanizmushoz, legfőbb értékei az ész és az ember; a sorsunkat kívülről irányító ismeretlen, természetfeletti erőkben ugyanúgy nem hisz. A transzhumanizmus azonban messzebbre ível: arra ösztönöz, hogy lépjünk túl a csupán emberi evolúciós állapoton. Mint ahogy a fizikus Freeman Dyson mondta: "Számomra az emberiség egy nagyszerű kezdet, de nem a végső szó.""

(1990)

6. Ön-irányítás

A független, de másokért is felelős gondolkodás eszméje - More itt kerül legtávolabb korábbi libertariánus, néha szélsőségesen individualista egyén- és társadalomeszméjétől. Inkább liberális, ha nem is a szó legklasszikusabb jelentésében... (Valahogy úgy, ahogy e sorok írója is liberálisnak, és nemzeti kereteken túllépő világpolgárnak tartja magát.) Értékeink, céljaink, tetteink felett magunk döntünk, az intellektuális ellenőrzést nem adjuk át másoknak. Se vallási, se világi vezetőknek - ráadásul az új és az eljövendő kommunikációs technológiák a mi, és nem az ők malmára hajtják a vizet.

7. Racionális gondolkodás

Az ész mindenhatósága - így is összegezhetnénk. A vakhit az ostobaságba visz, a dogmákat intelligens kérdésekkel porrá és hamuvá zúzhatjuk. Az extrópiánusok semminemű szellemi autoritást nem fogadnak el. A tudást, noha táplálhatják revelációk és emóciók, alapját azonban nem képezhetik. Objektív igazság a megismerés kulcsa, márpedig a valóság megismerhető.