Mária
-6 °C
-2 °C

Tudat-feltöltés I.

2000.08.22. 01:24
Kapcsolódó cikkek (2)
Egyszer még az emberi tudatot is számítógépes merevlemezre tölthetjük - állítja a pittsburghi Carnegie-Mellon Egyetem Robotikai Laboratóriumát igazgató Hans Moravec. Különös gondolatait először az 1988-as Mind Children-ben (Elme-gyermekek) vetette papírra. Teoretikus, de a legapróbb részletekbe menő aprólékossággal kidolgozott sorokat.
A műveletet eleinte - a computer-zsargonból kölcsönözve - downloading-nak (letöltés) nevezte, később az elegánsabb (és pejoratív zöngéktől mentes) uploading-ra (feltöltés) változtatta.

S hogy mikor lesz megvalósítható? Az 1988-as prognózis szerint ötven év múlva, azaz valamikor 2030 és 2040 között.

Hans Moravec
Első lépésben a (teljesen öntudatánál lévő) páciens koponyáját érzéstelenítik, majd megnyitják. A műtétet végrehajtó intelligens robotsebész (nanoujjakkal, azokon elektronikus és kémiai érzékelőkkel felerősített) gépkezét az agyfelületre helyezi, és a legközelebbi sejtrétegből leszedi az adatokat.

Ezt követően a megfelelő technológiai eszközökkel az éppen leszkennelt sejt tevékenységét szimuláló programot ír, s azt a műtőasztal melletti számítógépbe táplálja. A számítógép és a páciens közvetlen kapcsolatban állnak egymással, így az utóbbi összevetheti a mentális képek szimulált és eredeti, a biológiai agyból "átmentett" változatát. Ha valami nem stimmel, akkor a sebész a computer kódját addig manipulálja, amíg a reprodukció százszázalékos lesz.

Miután ez megtörtént, azaz a szimuláció tökéletesre sikeredett az eredeti sejtre többé már nincs is szükség. Az általa hordozott információt merevlemezre töltötték - a jövő hardware-e pedig sokkal megbízhatóbb, mint az emberi test.

Agysejtjeink ugyanis - így Moravec - túl lassan és kiszámíthatatlanul működnek. És ha meghibásodnak, még csak nem is regenerálódnak...

Hans Moravec
1948-ban, a (Linzhez közeli) ausztriai Kautzenben született.
1953 - a család Kanadába emigrál.
Gyerekkorában is készített gépeket, ezirányú tevékenységében elektroműszerész édesapja segítette. Kisiskolásként a korabeli sci-fi irodalomért, és természetesen a robotokért rajongott.
Egyetemi tanulmányainak elvégzése után, előbb az Egyesült Államokbeli
Stanford Egyetem Mesterséges Intelligencia Laboratóriumában dolgozott, majd (jelenleg is) a Carnegie-Mellon Egyetem Robotikai Intézetét igazgatta / igazgatja.
Főbb művei: Mind Children (1988), Robot: Mere Machines to Transcendent Mind (1998).

A művelet folytatódik: a sebész, lépésről lépésre, rétegről rétegre, az összes sejtet átvizsgálja, leszedi az adatokat, a sejteken belüli és a sejtek közötti elektrokémiai tevékenységre vonatkozó minden információt. Ezeket a számítógépen futó (és egyre terebélyesedő) programba táplálja, összeveti az eredetivel, s ha szükséges, elvégzi a megfelelő (szimulációs) helyreigazításokat. Amennyiben a biológiai és a számítógépes modell tökéletesen egyezik - márpedig egyezniük kell - akkor a merevlemezre mentett agy (lélek, emlékezet, identitás, stb.) emberinek, embernek tekinthető.

A végén az eredeti agy teljesen kiürül, a sebész befejezte munkáját. A páciens "... egy pillanatra csak csendet és sötétséget érzékel. Aztán, hirtelen kinyitja a szemét. Megváltozott a perspektíva. A számítógépes szimulációt lekapcsolják a sebész kezéhez vezető kábelről, és egy, tetszés szerinti anyagból álló, szabadon választott színű-stílusú új testhez csatlakoztatják. Befejeződött a metamorfózis."

Az eredeti test meghal, az elme új életre kel. Ugyanúgy érez, ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy viszonyul a világhoz, mint azelőtt. Eggyé vált a computerrel, ő a computer. Tulajdonképpen semmi nem változott... És a fizikai valóság? Az étkezés, a szeretkezés? Ha tökéletes a szimulált valóság, akkor a kettő közötti különbséget észre se vesszük. Márpedig 2030 és 2040 között a virtuális valóságok alighanem minden előzetes igényt kielégítenek majd. Sőt, a gépbe töltött én az eredetinél lényegesen komplexebb, az esetleges meghibásodásokat automatikusan korrigáló érzékszervekkel bír. És arra is nyílik lehetőség, hogy az egyik computerből egy másikba, majd egy harmadikba, mindig a legfejlettebb modellbe vándoroljon.

Milyen előnyökkel jár még az uploading? Például gyorsabban utazhatunk. Semmi mást nem kell tennünk, csak - mondjuk egy New Yorki gépről egy San Franciscoira - átküldeni magunkat. De akár "... egy távoli bolygóra, csillagra, galaxisba" is elkalandozhatunk.

Ugyanakkor az se árt, ha nemcsak egy változatot, hanem több tartalékkópiát is készíttetünk magunkból. Hiszen egy esetleges áramszünet, rendszerösszeomlás a legfejlettebb masinákat se kíméli.

Még egy adalék: a művelet nemcsak homo sapiensekkel, de állatokkal is kivitelezhető!

Reakciók
Moravec elmélete - enyhén szólva - meghökkentette a tudományos, és a kevésbé tudományos közvéleményt. A programmá válás, mint alternatíva, kevesek tetszését nyerte el.

Bizarr - vélekedtek egyesek.

"A Harvard University Press által valaha is kiadott legbaljósabb könyv" - írta Noel Perrin, a Washington Post kritikusa.

Embertelen, lelketlen, hidegen racionális és számító - hangoztatták mások.

Megint mások csak mosolyogtak, a kötetet egy elszállt elme fantáziálásának bélyegezték.

Mark Dery, a cyberkultúra egyik legavatottabb tollú elemzője a politikai és a társadalmi-gazdasági érzéketlenséget vetette Moravec szemére.

Bob Ettingernek és a lehűtést elfogadó főknek viszont nagyon tetszett a kötet. Még egy alternatíva - gondolták...

Az uploading lehetőségét a transzhumanisták is elfogadják. Igaz, az eredeti elméletet állandóan csiszolják, finomítják - a mai változat hihetőbbnek, kivitelezhetőbbnek, emberibbnek tűnik.

A Moravec által felvázolt művelet az egyszeri és kockázatos, destruktív uploading. Természetesen (papíron) létezik nem-destruktív uploading is.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.