Melegsztárok

Első ismert sztárként Donovant (eredeti nevén: John Calvin Culvert) vitte el 1987-ben, negyvenhárom évesen. Tanárkodott, színházakban játszott, modellkedett, aztán pornózott. Mindenben éles ellentéte volt a jelen átlagperformereinek: a huszonnyolcat betöltötte, amikor kezdte, s amikorra a "szakmunkások" többsége már "nyugdíjba" vonult.

A mainstreamből érkezett, és nem oda tért meg. Ráadásul magas és szikár alkata se harmonizált a mai szteroidokon pumpált egyenharcosokkal. Állítólag fantasztikus nemi étvággyal áldotta meg a sors, on- és off screen egyaránt. Olyannyira, hogy sokaknak éppen ő testesítette meg a hetvenes években, s a korai nyolcvanasokban népszerű szabad szerelmet, hedonizmust. (Donovan mellett azonban beugrik egy, melegekről készített másik, szoft és "művészmozi" is, 1982-ből, Európából, az egykori német fene- és csodagyerek, Rainer Werner Fassbinder kíméletlenül gyönyörű, nemcsak gay közönségnek szánt Querelle-je...)

Nyíltan

Pedig akkoriban úgy tűnt, hogy csak hetero-filmek szereplői lehetnek sztárok, vagy maximum azok, kik hébe-hóba ruccantak át melegebb vizekre, mint tette Brian Maxon, Tim Lowe, vagy az errefelé Matt Ramsey-ként ünnepelt Peter North. A nyolcvanas évek végén alaposan megváltozott a helyzet. Egyre többen és egyre nyíltabban vállalták fel homoszexualitásukat, beerősítettek a meleg aktivisták, a rendező Chi Chi LaRue a névtelenségből, szürkeségből színes karnevállá, örökös partivá varázsolta az XXX business addig lesajnált szegmensét.

És - koronaékszerként - színre lépett minden idők legismertebb gay sztárja Nicholas Anthony Iacona Junior, azaz Joey Stefano is. Rövid, 1968-tól 1994-ig tartó életét az abszolút szakértőnek számító Charles Isherwood örökítette meg Wonder Bread and Ecstasy: The Life and Death of Joey Stefano című könyvében (1996). (Isherwood felpanaszolja, hogy sok meleg az egymásra találó kőművesek, bányászok, katonák, vagy birkózók helyett inkább hetero férfiakban gyönyörködik. Vajon belsőépítészekről, tőzsdegurukról, divatkreátorokról miért nem készülnek filmek? - teszi fel a jogos kérdést.)

AIDS, kokain, heroin

Stefano tizenöt évesen ébredt rá, hogy az erősebbik nem vonzza igazából. Tony Davis csábította magával Hollywoodba, s rögvest filmezni kezdett. Casey Donovan és Jon King nyomdokaiban járt, hátsóját - az elődökéhez hasonlóan - a szakma "legnépszerűbb, legszebb fenekeként" tartották nyilván. Fénykorában havi átlag öt videót, videónként öt jelenetet forgatott. Színészeket, rendezőket, stábtagokat egyaránt ámulatba ejtett: elképesztő lexikális tudással rendelkezett, élő enciklopédiaként fújta a meleg mozi históriáját, nevekkel, méretekkel, évszámokkal. Imádta mesterségét, tényleg játszott, és közben leszokott a heroinról is. Szinte valamennyi csillaggal ágyba bújt. Jon Vincent, Rod Philips, Lon Flexx, Rick Donovan, Ryan Idol, Mike Henson, Lou Cass, és - magától értetődően - Jeff Stryker se maradhatott ki. A később "jó útra térő", informatikusként dolgozó, ám heroin-túllövésben elhalálozott Hensonnal (1964-2002) a More of a Man: The Safe Sex Videoban a biztonságos szexet, az óvszer használatát reklámozták. Nemcsak a filmvásznon, hanem a magánéletben is_

Pornón kívüli körökben szintén jól ismerték. Madonna Szex kötetében (1992) - az énekesnő és Udo Kier társaságában - táncosként kapták lencsevégre. Ekkoriban kezdett el dolgozni Chi Chi LaRue-vel. Beköltözött a rendező házába, rászokott a kokainra, majd 1993-ban abbahagyta a pornót. Semmihez sem értett, így előbb prostitúcióra adta a fejét, később meg (immáron új karakterrel, izmosabb legényt formálva, kinky top man-ként) visszatért a hőn szeretett miliőbe. Rövid ideig tartott a második virágzás: 1994-ben heroin-túladagolás vitte el. Állítólag saját akaratából, mert olyan - se akkor, se azóta meg nem erősített - pletykák terjengtek róla, hogy HIV-fertőzött volt...

Ő volt az első meleg szupersztár, ő írta át állítólag a gay cinema (óverdózisban és AIDS-elhalálozásban bővelkedő) történetét. Egy másik csillag, a hajdani baseball-játékos Jon Vincent szintén heroin-halált halt. 2000-ben, harmincnyolc évesen. A kemény, csúnyán beszélő, harcos, rendkívül férfias meleg-személyiséget testesítette meg. Azóta dokumentumfilmet (The Jon Vincent Story) forgattak, életrajzot (A Thousand and One Night Stands: The Life of Jon Vincent) írtak róla.

Fű

Jeff Stryker, a jelen legnagyobb sztárja zárja a sort. Mértéktartást hirdet, távol tartja magát a kemény drogoktól, csak sört iszik, és füvet szív hébe-hóba. Jóban van John Waters-szel, szeretné, ha valamelyik filmjében kipróbálhatná pornón kívüli tálentumát is. Pierre és Gilles, a neves fotóspáros szintén megörökítette már. Megválogatja, kivel forgat, s ha lehet, akkor évi egynél több mozit nem vállal be. És nemcsak meleg, hanem immáron főként hetero-darabokban öregbíti hírnevét. Se egyiknek, se másiknak, inkább univerzálisnak vallja magát. 1986-ban kezdte, még John Holmes mellett is tanonckodott. Legismertebb és legjobb eladási mutatókkal bíró munkái meglepő módon nem gay-opusok, hanem a Jamie Summers-szel forgatott Jamie Loves Jeff 1 (1988) és 2 (1991).