Pornórendezők: a Sorbonne-tól Britney Spearsig

2003.07.16. 21:31
A rendezők a pornóvilágnak ugyanúgy főszereplői, mint az ünnepelt csillagok, és mégis jóval kevesebbet hallunk felőlük. Pedig ők és a producerek találják ki, gyártják le a sztárokat. És időnként művészi kvalitást, egyéni színeket, hangokat is csempésznek filmjeikbe.
Gyakran sajnálják le őket. Hogy csak a szexüzlet iparosai, hogy futószalagon gyártanak, hogy altesti ingerekben gondolkoznak, és semmi másban. Holott a rendezői eszköztárt ugyanúgy elsajátították, mint a "hagyományos" mozik készítői. Már azért is, mert sokuk abból a közegből érkezett. Vagy: szállt alá - nézőpont szerint. Ráadásul, ellentétben a régebbi fapados portékákkal, egyre igényesebb, szépen fotografált, s néha még a forgatókönyvre is ügyelő darabokat jegyeznek. Természetesen nem az átlag, ám az átlagra másutt se emlékezünk hosszan.

A pornórendező külön kategória. Jókat fantáziálunk, orgiákat vizionálunk, miközben ők is "csak" dolgoznak. Akár a "rendes" filmek világából jöttek, akár erotikus fotósként kezdték, akár a másik oldalon eltöltött esztendők után próbáltak szerencsét a kamera mögött. Hölgyek-urak egyaránt; bár, azért inkább az urak...

Történelemalakítók

Az algíri születésű, Róma, Amszterdam és Los Angeles között ingázó Lasse Braun (eredeti nevén Alberto Ferro) volt az első nemzetközi hírnévre szert tett rendező. Diplomatacsaládban látta meg a napvilágot, a Sorbonne-on tanult modern bölcseletet, majd Milánóban folytatta. Magáévá téve Sartre és Camus gondolatait, hirdette: "filozófiám az élvezetek filozófiája." Elveit gyakorlatba alkalmazva, 1967-ben, Elba szigetén forgatta első hardcore dolgozatát, Puccini Pillangókisasszonyának szabad átiratát, akkori kedvesével és önmagával a főszerepekben.

Felbuzdulva a sikeren, újabb alkotások születtek. Olaszországból Skandináviába tette főhadiszállását, ahol évek kemény munkájával a Pornó Pápájává küzdötte magát... Még a határaikon túl alig-alig ellátó amerikaiak is a legnagyobbak között tartják számon.

John Leslie
A Mitchell-testvérek szintén a történelmet írták. A hatvanas évek San Franciscójában kezdték, filmiskolába jártak, első munkájuk a forradalmi 1968-as esztendőben készült, amikor a pornó jócskán undergroundnak és politikai színvallásnak számított.

A fivérek vad sztorijait őrült karakterek népesítették be_ Már amikor volt sztori, mert kritikusaik felrótták a történetek hiányát. Leginkább a női maszturbáció ábrázolásában jeleskedtek. Pályájuk hasonló őrületbe torkollott: 1991-ben Jim agyonlőtte Artie-t. Hat évet ült utána.

Többször keresztezték a 2001-ben elhunyt, szintén San Francisco illetőségű, a sok-sok kiváló darab után, a pornó történetét feldolgozó Alex DeRenzy útjait. Fantasy Girl, Pleasure Masters, vagy a méltatlanul és abszolút alulértékelt Femmes de Sade, Dr. Penetration a kiemelkedő állomásai.

Gerard Damiano is a klasszikus időkben ért a csúcsra - és talán annyi elég róla, hogy ő fedezte fel Linda Lovelace-t és Harry Rheemst, s rendezte a Mélytorok című kultikust...

Legendák

Andrew Blake a Mester - vélik sokan. Meleg és heteroszexuális filmeket egyaránt készített. Előbbinek a szabványát dolgozta ki: kvázi nulla-forgatókönyvvel, helyette innovatív vágással, pazar (művészi) rendezéssel. Nem foglalkoztatják ínycsiklandóztató perverziók, női bunyó, vizelés, és a többi. Csak a hagyományos hardcore, némi (1993 és 96 közötti) softcore-kitérővel. Érzékiség, izgalom, meghökkentő szituációk, lélegzetelállító képek Blake erősségei.

A Blake-iskolát legmarkánsabban - lekörözve az alapítót is - Michael Ninn (Sex, Latex, Shock) képviseli. Ha nem is sokáig viselik, de különösek az öltözékek, minden kiszámíthatatlan: kamera-beállítások, fények, zene, világítás. Stilizált álomképek peregnek. Távol a realitástól: valótlan szereplők, valótlan szex. A stílus győzelme a tartalom felett - hangzik egy sommás verdikt. Nem téved a kritikus: Ninn alighanem ezért jelentős alkotó.

Gregory Dark
John Leslie színészből avanzsálódott rendezővé. 1975 és 1987 között legalább háromszáz dolgozatban pallérozódott, amúgy meg - off-screen - ízig-vérig reneszánsz emberként dicsérik. Borszakértő, amatőr festő, alkalmi rockénekes, szakács, társasági figura. Előadóként és szerzőként egyaránt minden idők nagyjai közt említik a krónikák.

1986-ban rendezett először, s azonnal felfigyeltek lírai képeire, különös fényeire, és a (bírálók szerint túlzott) designra. Hiteles szereplők, életteli párbeszédek, profi kameramozgás - látszatra tűnik egyszerűnek a recept. Csak ennyi lenne John Leslie titka?

Ninn barátja, Gregory Dark a Stanfordon végezte képzőművészeti, New Yorkban filmes stúdiumait, és az 1985-ös New Wave Hookers-szel forradalmasította a pornót. Olyannyira, hogy még Quentin Tarantino, vagy Mike Judge, Beavis és Butthead atyja is bevallják: vizuálisan jócskán hatott rájuk.

Éves átlagban húsz órát dolgozik a szakmában, amit bőven elégnek tart a pénzszerzéshez. Aztán a közelébe se néz; a miliőről lesújtóan vélekedik. Filmjei rémálmok, semmi negédes báj. Koncentrációs táborok, éjszakai fény, neonok, lilák, fluoreszkáló zöldek, és még sincs bennük szadizmus, erőszak. Psycho Sexuals (1998) - egy, szinte mindent elmondó cím.

Larry Flint és a Hustler csapata nagy becsben, a pornóipar egyetlen géniuszának tartja. De Sade márki, Bunuel, szürrealisták, okkult tanok, karibi vudu-mágia igézték meg, formálták képi világát.

Dokumentumfilmekkel kezdte, így 1983-ban - Bukott angyalok címmel - a pornóiparról is készített egyet... Forgatás közben indult be fantáziája, majd a terjesztő Walter Gemerttel találkozott, s összeállt a Dark Brothets.

Az anál-forradalom élharcosainak számítottak - és a kritikusok máig úgy látják, hogyha létezik rendező, aki intellektuális berkekben is elfogadhatóvá teszi egyszer a pornót, minden bizonnyal Gregory Dark lesz az. Az idealista művész. Aki még Britney Spearsnek is készített klipet.