Francia pornó III.

Áttekinthetetlen a tabló.

A helyi érdekeltségű produkciós irodák mellett számos külföldi cég alapított francia leányvállalatot, hosszú sorukat a Private nyitotta meg 1993-ban. Legfőbb ideje volt, mert a párizsi titánok bizony sokáig nem tekintettek a határokon túlra.

Globalizáció? Hát persze, csakhogy 1993-ban még más színeket kevertek a palettán. Kivételnek az "őskövület", egykori pornókönyvkiadó Marc Dorcel számított. Ráadásul - fittyet hányva a leszorított árakra, az olcsóságból eredő kétes minőségre - mindmáig ő készíti a legköltségesebb francia pornóműveket.

Maximalista. Túl a maximalizmuson: a Marc Dorcel márkajeggyel ellátott termékek rendkívül jó eladási mutatókat produkálnak, honi földön és a nemzetközi piacon egyaránt. Több nagyság indult nála, a legígéretesebbek exkluzív szerződéssel, mint Laure Sainclair 1995-ben. Ő egyébként - az évkönyvek szerint - már járt és forgatott Budapesten. És akkor a férfietalon Christopher Clarkról nem is beszéltünk...

Hősnőink persze nemcsak (és nem elsősorban) Budapest felé veszik az irányt. A filigrán alkatú Rebecca Lord az Egyesült Államok egyik legelismertebb erotikus csillagává nőtte ki magát, rendezőóriások (Andrew Blake, Cameron Grant, Greg Dark, Michael Ninn) munkáiban játszott fő- és címszerepeket. A siker titka a professzionalizmus - állítja. És egy másik adu: 1995 körül számos amerikai hölgy mondott nemet az anális örömökre. Az európaiak kevésbé válogattak... Se Rebecca, se a honfitárs Barbara Doll. (Róla sokáig járta a hír, hogy HIV-pozitív...) Channone, egy harmadik, Amerikában is szupersztár gall titánnő, meg azzal írta be a nevét a Rekordok Könyvébe, hogy egy ízben partnerének több mint órányi orális gyönyört nyújtott. Az akciót főként nagyközelikben rögzítették a hálás utókornak.

Az évtized elején beindult, és rövid idő alatt a kontinens egyik meghatározó (talán a legnívósabb) XXX-magazinjává nőtte ki magát a Hot Video. Nemcsak kukkolóknak szól - a képanyag mellett, mélyenszántó háttértanulmányokat is olvashatunk. Ők szervezik Mandelieu La Napoule-ban, Cannes elővárosában, a filmfesztivállal parallel futó éves pornógálát, a Hot d'Or-t. Az elsőt még 1992-ben, azóta töretlen a siker.

Videó videót követ, az 1997-es havi átlag például kilencven opus volt. A tévécsatornák közül elsőként a (helyi argóban néha csak anál pluszként emlegetett) Canal Plus sugárzott pornófilmeket, szigorúan szombat éjszakánként. Egy-egy koraesti beszélgetős műsorba pedig számos csillagot invitáltak meg: Rocco, Tabatha Cash, Zara Whites, szép sorban, szinte mindenki, ki él és mozog a francia XXX-iparban. A Hot d'Or díjkiosztó ceremóniáját ugyancsak a dúsgazdag csatorna közvetíti minden évben.

Tabatha Cash különös jelenségnek számított. Számított, merthogy már visszavonult. Hibátlan test, kevés beszéd, nyakában kígyó, és így tovább, de a legfontosabb: a kilencvenes évek első felében ő (és a hasonló adottságokkal - de kígyóval nem - rendelkező, szintén "fekete gyöngyszem", Julia Channel) jelenítette meg a francia pornót. Zara Whites, a másik hajdani üdvöske, Rotterdamból érkezett, főként olasz darabokban tündökölt (nem egyszer Rocco oldalán), törékeny szépségnek számított, irtózott a szilikon-beültetésektől, de annál jobban kedvelte az anált. Már ő se forgat.

Draghixa, Béatrice Valle, Zabou, Coralie, Elodie Chérie, N'J de Bahia, hosszan folytathatnánk a névsorolvasást. És, hogy az urakról se feledkezzünk meg: Jean-Yves LeCastel, Yves Baillat, Richard Langin, Hervé-Pierre Gustave, többek között.
Egyikük-másikuk a délvidéki amatőrkirálynő Laetitia oskolájából indult. Alaposan megtanulták a leckét.