Mihály
10 °C
25 °C

A Principia Cybernetica Projekt

2000.03.25. 19:31
A cyberkultúra az evolúciót középpontba helyező filozófiák melegágya. Szuper-intelligencia, globális agy, komplexitás, különösség - e gondolatokkal nemcsak Vernor Vinge vagy a transzhumanisták írásaiban, de a jelenkori kibernetikát szerteágazó filozófiai rendszerré mélyítő / bővítő Principia Cybernetica Projekt Web-oldalát tanulmányozva is találkozhatunk.

A Projekt története

Az orosz fizikus, kibernetika- és számítógép-szakértő Valentin Turchin 1977-ben - politikai tevékenysége és totalitárius-ellenes nézetei miatt - a Szovjetunióból az Egyesült Államokba emigrált. Nagyhatású könyve, The Phenomenon of Science: A Cybernetic Approach to Human Evolution (A tudomány-jelenség: az emberi evolúció kibernetikus megközelítésben) még ugyanabban az évben, a New York-i Columbia University Press gondozásában jelent meg.

1987-ben kapcsolatba lépett a rendszerelméletben és a software-fejlesztésben jeleskedő Cliff Joslyn-nel, s megalapították a '91-ben elektronikus levelezőlistává (PRNCYB-L) bővült PCP-t. Az alapelveket a Cybernetic Manifestoban (1989) fejtették ki.

A Kiáltványra sokan reagáltak, részletes kommentárokkal látták el, így a kognitív tudományokban és a rendszerelméletben jártas flamand fizikus, a két szerkesztőhöz 1990 tavaszán csatlakozó Francis Heylighen is.

Azóta számos tudományos fórumot, alkotóműhelyt szerveztek, 1993-tól pedig saját Web-szerverrel rendelkeznek. Egyre több írás lát napvilágot, sőt, a '94-es "Web legjobbjai" pályázaton az elsők közé kerültek. 1995 őszétől az aktuális PCP híreket egy második levelezőlistára (a PCP-news-ra) iratkozva szerezhetjük be.

Gondolatok

Kibernetika

A mesterséges intelligencia (AI) fejlesztésről és a komplex rendszerek elméletéről ismert tudomány alapjait Norbert Wiener (1894-1964), amerikai tudós rakta le a negyvenes években. Tárgyát "az üzenetek, különösen az effektív szabályozási üzenetek tanulmányozása képezi.

Azt állítom, hogy a társadalmat csak a hozzá tartozó üzenetek és közlési lehetőségek tanulmányozása alapján lehet megérteni; és hogy az, hogy miként fejlődnek a jövőben az üzenetek és közlési lehetőségek ember és gép, gép és ember, gép és gép között, egyre növekedő szerepet fog játszani."

(N. Wiener: The Human Use of Human Beings: Cybernetics and Society. 1950.)

A PCP a kibernetikát és az evolúciót - Bertrand Russell meta-matematikájához, a Principia Mathematicahoz hasonló - meta-kibernetikus rendszerbe foglalja. A lét "alapkérdéseire" (Ki vagyok? Honnan jövök? Hová megyek?) keresi a választ. Három főrészre osztható: a természettudományokat és a matematikai rendszereket analizáló-formalizáló ismeretelméletre, a szabadság, akarat, ellenőrzés háromság kozmikus-dinamikus mozgásán nyugvó metafizikára, az ökológiai "szabályok" betartásán és a szabad választáson alapuló etikára.

"Az ismeretelmélet a tudást a valóság bizonyos rész-modelljének a kibernetikus rendszeren belüli, a rendszer által érzékelt létezéseként határozza meg." A tudás egyszerre objektív és szubjektív, hiszen a szubjektum (a rendszer) és az objektum (a rendszer környezete) állandó interakcióban áll egymással. Az objektumra, a tárgyra vonatkozó ismereteink mindig relatívak, csak egy adott szubjektum részeként funkcionálnak. Ezeket az ismereteket a valósághoz viszonyítjuk, s eldöntjük, hogy igazak-e vagy hamisak. A tudás alanya később egy másik tudás-alany tárgyává lesz: az önismétlő, önhasonló folyamat a végtelenbe tart. De a bárminemű szubjektumtól független tudás logikai abszurditás!

A(z evolúció menetét többé már nem meghatározó) természeti törvények minden létező "alapvető tulajdonát", a szabadságot korlátozzák. A másik korlátozó erő az ellenőrző és választó szerepet betöltő akarat.

A világegyetem piramis-szerűen épül fel: egyik ellenőrző mechanizmus a másikra rétegződik, aztán egy harmadik, egy negyedik, és így tovább. A piramis tetején a panteisztikus Isten, "az ellenőrzés legfőbb szintje, úgy viszonyul az univerzumhoz, mint az emberi akarat az emberi testhez. Isten akarata egyrészt a természeti törvényekben, másrészt az Univerzum evolúciójában, az Evolúcióban manifesztálódik."

MST típusok

"1. Pre-biotikus: kifejlődésük az élet keletkezése, a fizikai-kémiai komplexitások megjelenése előtt ment végbe: a Nagy Bumm (Big Bang), az idő és a tér, az energia és a részecskék, az atomok és a különböző elemek.
2. Biológiai: az élet eredete, specifikusan biológiai aspektusainak további fejlődése: DNS, szaporodás, egy- és többsejtűek, fajok.
3. Kognitív: a szellem, a kibernetikus és kognitív alapszervezet eredete, az egyszerű reflexektől a komplex idegrendszerig, a tanulásig és a gondolkodásig.
4. Szociális: a társadalmi rendszerek és a kultúra fejlődése: kommunikáció, kooperáció, erkölcsi rendszerek, mémek."

(F. Heylighen - C. Joslyn, V. Turchin: The History of Evolution. 1994.)

Az önálló rendszerek egymásba integrálódásakor fejlettebb és bonyolultabb ellenőrzés-szintű meta-rendszer keletkezik. E folyamat a pozitív visszacsatolással (feedback) jellemezhető "meta-rendszer átmenet" (metasystem transition, MST): a többsejtű lények megjelenése, a homo sapiens színrelépése, az individuumok társadalommá szerveződése. A biológia mellett a valóság más területeit is alakítják, az utóbbi évtizedekben főként a számítógép-históriát.

Az MST az evolúció hajtóereje. Történelmi sorrendben haladva, négy típusát különböztetjük meg: a biológia előtti, a biológiai, a kognitív és a szociális átmenetet.

A kultúrát több MST eredményezte: a helyzetellenőrzésből (=mozgás) a mozgásellenőrzés (=ingerlékenység, egyszerű reflex), az ingerlékenység-ellenőrzésből (=komplex reflex) a reflexellenőrzés (=feltételes reflexek, képzettársítás), a képzettársítás-ellenőrzésből (=emberi gondolkodás) az emberi gondolkodás ellenőrzése, azaz a kultúra fejlődött ki.

A társadalommá szerveződés eredményeként a természetes kiválasztódás korábbi kardinális szerepét a tudatos emberi tevékenység szorítja háttérbe. "Ez a világegyetem-történelem fordulópontja: kezdetét veszi az Értelem kora" - fogalmaznak a Kiáltvány szerzői. A múlt trendjei alapján nem körvonalazható jövő. A komplexitás új szintjeit ugyanis az e szintekhez igazodó, egyelőre ismeretlen törvények szabályozzák majd. Leginkább akkor, ha a növekedés az exponenciálisból a végtelenbe tartó hiperbolikusba vált. (A lehetőség fennáll. Ha bekövetkezik, úgy Társadalmi-technológiai Különösségről beszélhetünk!)

Hiperbolikus növekedés, különösség

"A hiperbolikus növekedést az a tény jellemzi, hogy egy lefelé ereszkedő egyenes vonalhoz képest, a növekvő változó fordítottja fejlődik. Amikor a vonal eléri a zérót, a változó az 1 osztva 0 eredményével, tehát a végtelennel lesz egyenlő. E folyamat alapjaiban különbözik a véges időben a végtelent soha el nem érő exponenciális növekedéstől.

A matematikában azt a pontot, ahol egy egyébként véges és meghatározott funkció értéke végtelenné válik, "különösségnek" (singularity) nevezik. A hagyományos matematikai műveletek (differenciál-, integrálszámítás, extrapoláció) a folyamatosságon alapulnak, s e különös pontra nem alkalmazhatók. Ha egy számítógéppel az 1 osztva 0 műveletet akarjuk végrehajtatni, hibaüzenetet ír ki. A különösséget azon pontként definiálhatjuk, ahol a matematikai modellálás összeomlik. A tér-geometriában a "fekete lyuk" belseje az egyik különösség-példa. A tudományos elméletek képtelenek bármit is megállapítani arról, mi történik a lyuk határain túl. Csak feltételezéseink lehetnek a belsejében működő szabályokról, de ezek a szabályok számunkra örökre láthatatlanok maradnak. Ugyanígy, a Nagy Bumm, az univerzum kezdete egy időbeli különösség, és nincs olyan extrapoláció, mely által leírhatnánk, mi történt e különös esemény előtt."

(F. Heylighen: The Socio-technological Singularity. 1997.)

Az integráció két irányba mutat: egyrészt a "világ-társadalom és világ-kormány megalakulásához, a bioszféra emberi irányítás alatt végbemenő ökológiai egyesítéséhez", másrészt az individuumok idegrendszereikkel közvetlenül kommunikáló "meta-lényekké" és/vagy egyfajta "szuper-lényt" alkotó közösséggé fejlődéséhez.

Az ősi vallások metafizikus halhatatlanság-képe a múlt ködébe vész. Felsejlik a kibernetikus halhatatlanság.