Jusztina
6 °C
20 °C

Virtuális építészet II.

2000.05.09. 13:34
William J. Mitchell virtuális építészetet megalapozó műve, a Bitek városa (1995) gyorsan nemzetközi bestseller lett. Azóta két fontos munkája jelent meg: a Donald A. Schön-nel és Bish Sanyal-lal közösen szerkesztett High Technology and Low-Income Communities (Csúcstechnológia és alacsony-jövedelmű közösségek, 1998), majd az 1995-ös sikerkönyvet továbbgondoló, különös című E-topia: Urban Life, Jim - But Not As We Know It (E-tópia: városi élet, Jim - de nem úgy, ahogy ismerjük, 1999).

Csúcstechnológia és alacsony-jövedelmű közösségek
A tanulmánygyűjtemény Manuel Castells monumentális, három kötetes The Information Age: Economy, Society, and Culture-jével (Az információs kor: gazdaság, társadalom, és kultúra, 1996-1998) állítható párhuzamba. Nem véletlen, hogy Castells is besegített: az egyik írásban az információ-város kettős jellegéről, s e trend visszafordíthatóságáról elmélkedik.

A kötet azonban nem csak elmélkedés - sokkal több annál. Nem találunk benne ködös utópiákat, de a megváltoztathatatlanba belenyugvó, köldöknéző sirámokat sem. Pedig pro és kontra, technológia-hívők és szkeptikusok egyaránt megnyilatkoznak. A csúcstechnológia előidézte társadalmi és kulturális váltás miként alakította / alakítja át az alacsony-jövedelmű közösségek életét? Hogyan befolyásolhatjuk, befolyásolhatjuk-e egyáltalán az események menetét? A szerzők e kérdésekre (is) keresik a konkrét és praktikus válaszokat.

Az első rész (Kontextusba helyezés) - Castells eszmefuttatásán és Mitchell bit-város hipotézisén kívül - az új geográfiát, az információ-technológia történelmi perspektíváit és hatásait vizsgálja.

A második, központi rész (Cselekvési stratégiák) a számítógép és az elektronikus kommunikáció használatának öt, a szegényebb városi rétegek számára üdvös alkalmazását taglalja. Egy: minél szélesebb körű Internet-hozzáféréssel a passzív felhasználó könnyebben válik aktív termelővé. Kettő: az új technológiákat úgy kezelni, hogy a közhasznú, a nem profit-orientált szervezetek és a szegényebb városrészek között interaktív "párbeszéd" alakulhasson ki. Három: e kerületek ifjúságát az elektronikus média adta vállalkozói lehetőségek kiaknázására serkenteni. (Ha Bill Gates feketének születik, akkor is ugyanolyan karriert futott volna be? - teszi fel a kérdést Alice H. Amsden és Jon Collins Clark.) Négy: számítógép-alapú oktatási stratégiák fejlesztése. Öt: a "közösségi computer" - a közösségek életszínvonalát emelő technológiák támogatása.

A harmadik, összegző rész (Következtetések) a stratégiák megvalósulási feltételeit, a fennálló problémákat, valamint a sikerhez szükséges állami, szövetségi, és önkormányzati politikát elemzi.

E-tópia
A bitek városa McLuhan-nel fejeződött be, az E-tópia McLuhan-nel kezdődik. "A város nem létezik többé, csak turisták számára fenntartott kulturális kísértetként" - a médiaguru profetikus szavai idő előtt, 1967-ben hangzottak el... Nem tévedett. A digitális forradalom mindent átrendezett, a több-százéves sablonok a cybertérben életképtelenek. Mitchell urbánus rekviemet hirdet. S közben visszavesz a tónusból: míg 1995-ben, ha nem is hurrá-optimistaként, de a realitásoknál emelkedettebb szinten, addig 1999-ben már konkrétabban és "földközelből" analizál, mérlegel, spekulál. A csodákra rábambultunk, szépeket fantáziáltunk, aztán gyorsan elfáradtunk. Cybertereinket nagyon is evilági fények világítják be, megváltó millennium-álmaink hamar tovaszálltak.

Manuel Castells

Az információs kort, az információs társadalmat tanulmányozó baloldali - marxizmustól sem mentes - gondolkodó. Főbb művei: 1996-1998: The Information Age: Economy, Society, and Culture. I-III. 1989: The Informational City: Information Technology, Economic Restructuring, and the Urban-Regional Proces. 1983: The City and the Grassroots: A Cross-Cultural Theory of Urban Social Movements. Castells-ről magyarul a Replika 36. számában (1999. június), Nyíri Kristóf tanulmánya olvasható.

Digifiliából mégse essünk digifóbiába: a jelen és a jövő se nem utópia, se nem disztópia, hanem e-tópia. (Úgy tűnik, mintha máris a digitális forradalom után lennénk...) Különös egybeesés: nemrég a korábban fanfár-hangú Douglas Rushkoff is hasonló következtetéseket vont le (Coercion, 1999).

Az viszont biztos, hogy az oly sok környezetszennyezéssel, nagyvárosi egyenlőtlenség- és nyomorképzéssel körülírható ipari érából a lényegesen "tisztább" információ korába menetelünk. Megállás nélkül dolgozunk a digitális telekommunikáción alapuló globális infrastruktúrán, az elektronikus hardwaret a hagyományos építészet némely elemével elegyítve új, "okos" helyeket (smart places) teremtünk. Természetesen az e tereket aktiváló és hasznossá tevő software-t is állandóan fejlesztjük. Összegezve: a XXI. század tér-konfigurációján munkálkodunk. Az új centrumok - mint korábban a kikötők és a repülőterek - a kapcsolási (POP-ok és gigaPOP-ok) és a műholdas központok (tele-portok) köré szerveződnek. Minden távolságivá alakul, és fordítva: egyszerre közel és távol. Kitolódik a "hálózati város" határa, végéhez közeledik a vidék izolációja. Egyre közelebb kerül, de mégse integrálódik egymásba a köz- és magánszféra. Mitchell megkérdőjelezi, libertariánus mítosznak, rosszabbik esetben sötét disztópiának tartja a szabad információ-áramlást. (Mielőtt tücsköt-békát összebeszélnénk rá: vajon melyikünk örülne, ha például a hitelkártyakódja szabadon keringene a hálózaton?)

E-tópiák: okosabban (smarter), és nem keményebben működő, kevésbé túlzsúfolt, zöld városok. Lakói az anyagtól a bitek felé fordulnak (de-materializáció), a távolságokat virtuális utazással szüntetik meg (demobilizáció), a felesleges áradat helyett személyre szabott információt kapnak, intelligens otthonukat intelligens gépek szabályozzák, környezetüket nem az ipar, hanem az anyagtalan információ követelményeihez igazítják.

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!

Egyedülálló élmények Gyulán

Ősszel is az egész családnak az új Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontban.