További Cyb cikkek
|
A bevezető megadja az alaptónust: "Mióta a tér állandóan újraértelmeződik, ez a folyamat az építészetet - alkalmazását, hatékonyságát, működését és esztétikumát - is átfogalmazza. Sokan építészeti krízisről beszélnek, mások a változásokat észre se veszik, és megint mások egy sor térbeli határ megszűnéseként fogják fel őket. Ez a könyv az utóbbi megközelítésből indul ki. A lehetséges perspektívákat villantja fel, a technológiai innováció sokszínűségét, e technikák interakcióját, és az így létrejövő architektúrákat."
Mágikus építészet
Az építészet titkokat tár fel, titkokat örökít meg. A titkok önmagukat reprodukálják; úgy működnek, mint a mémek. Spiller Dawkinsra hivatkozik: az építész tervrajza tökéletes (a szakmán belül talán az egyetlen) "mém-rejtekhely", s éppen ezért felbecsülhetetlen kincs a jövő archeológusai számára. "Az építészek és a mémek lehetséges szimbiózisát a titok jellemzi." Az építészet egyrészt a leginkább közösségi művészet, másrészt - a titkok felismerése, másokkal történő megosztásuk által - szélsőségesen privát szférákat is feltárhat.
Ugyanúgy, mint az alkimisták, vagy az alkimisták ihlette (szintén "technika-hívő") szürrealisták.
Az alkimista szellemtemplom a katár / albigens hagyományból merített. Spiller poszt-posztmodern párhuzamokat von: a közeljövő alkimistája a komplex rendszereket tervező nano-mérnök. A "csüggedés ingoványa": a megoldás egyelőre még ismeretlen, a titkok homályába vész. Az én kreatív felét új impulzusok érik, az ősi ellentétek (a biológiai és a mechanikus rendszerek) fúziója csak távolról sejlik fel. Az alkimista kád: a reveláció kapuja. A sárkánytorony és a királyi lombik: az ellentétes erők megbékélnek egymással. Az újjászületés. Az alkahest, a prima materia, minden anyagok esszenciája: az építész tér-manipulátor. Az atomokat, a DNS-kódot összeszerelő és sokszorosító nanogépekkel módosítja. A királyi lombik, másodszor: "funkcionális és jelképes, a Nap és a Hold, egyszerre több tudatszinten működő alkimista feszület", az arany- és egyéb molekulákat előállító nanokád.
|
A virtuális város
"Történelmileg, a várost vagy mechanikusnak, vagy biológiainak láttuk. Ha e kettősség bármelyik oldalát elfogadjuk, alapvetően reduktív a megközelítés. A város a láthatatlan, a virtuális produktumaként is felfogható - több skálán, szimultán működő interaktív csomópontok komplex hálója... A virtuális aspektus egyre fontosabb, az emberi lakótér meghatározó összetevője."
Az építésznek nemcsak tereket, de a tereket belakó lényeket is meg kell terveznie.
Például az első nanogépet - utána az már úgyis "megszaporítja" önmagát. Cyborgokat is: a "hagyományos" mellett a "cybertér-cyborgot" és a "nanocyborgot". Homunculusokat, biomechanikus doppelgangereket, avatárákat, mesterséges intelligenciákat, (Hans Moravecnek tetsző) robotokat. Az emberi test túlhaladott állapot - Spiller átveszi Stelarc tézisét.
A lélek és a város analóg jelenségek. A társadalom az egymással kapcsolatban álló lelkek, párhuzamos organizmusok entitása. Az építésznek a kapcsolatrendszereket is kell tanulmányoznia: "a valóságnak hívott, állandóan alakuló forgatókönyvet a város lelke a lélek városával egy időben, megállás nélkül formálja."
A hagyományos "felületek" mögé hatol, a nanovilágig ás le.
|