Virtuális építészet VII.

Marcos Novak Los Angelesben élő amerikai művész, teoretikus, az UCLA építészeti és várostervezési fakultásán vendégtanár. Az Austini Texas Egyetem Építészeti Iskoláján, a virtuális környezetek program, és a kapcsolódó design-kutatás vezetője. Írásai több könyvben, folyóiratban jelentek meg, számos nyelvre lefordították őket. Világszerte tart előadásokat, szervez kiállításokat.

Négydimenziós, örökös mozgásban lévő, formájukat, színüket permanensen változtató modellek... Alámerülünk. "Az adatkesztyűt felhúzva, úgy érezzük, mintha szerelmünk testét simogatnánk" - állítja Novak. Osztja Sadie Plant ama gondolatát, hogy a cybertér tapintható tér. A virtuális valóságokban korábban elérhetetlennek, megközelíthetetlennek hitt absztrakt formákkal kerülünk közvetlen kapcsolatba.

Ugyanakkor a VR nem limitálható a cybertérre: magában foglalja, de lényegesen több annál. Terület utáni helyek - globális, nem lokalizálható közszférák, digitális valóságok - összessége.

Mindez megváltoztatta a valós terekhez fűződő viszonyunkat: másképp lakjuk be azokat, a teret és az időt nem a hagyományos euklídészi rendszerben, hanem többdimenziós, görbült téridőként érzékeljük.

Gondolatok "Bárki, aki kapcsolatban áll a technológiával, cyborgnak tekinthető. A számítógép-használók nem menekülhetnek a számítógépektől, mint ahogy a gyerekeink gyerekei sem. A computerek jönnek és mennek, de - hogy elhárítsuk a katasztrófákat - ezentúl mindig valamilyen computer lesz mellettünk." "Legalább kétfajta, alkalmazott és szélsőséges építészetről beszélhetünk. Az előbbi épületeket, az utóbbi Architektúrát teremt." "A mai világban addig a pontig, amíg valamilyen bevett kulturális keretbe - "galéria", "performance", "kiállítás" - zárható, bármit megtehetünk. Ugyanakkor, a kategorizáló rendszert megkerülő, a "valósággal" szembeszegülő legártatlanabb törekvések is azonnali és komoly ellenállásba ütköznek."

A klasszikus formákban, vagy a "forma követi a funkciót" elvben gondolkodó építészek nehezen tartják a lépést. Noha már létrejött az új infrastruktúra, akadémikus diskurzusaik még mindig a modern és a posztmodern világokhoz alkalmazkodnak. Ma már másként kell tervezni, sőt, az is lehet, hogy maga a Terv halott. A számítógépes modell egyaránt leírás és utasítás, így készítjük a komplex formák gyors, robotizált prototípusait.

Információ és matéria, virtuális és kézzel fogható, lehetséges és tényleges szétválaszthatatlanul egymásba mosódtak. A szintézist a globális tele-jelenlét tette lehetővé. Testünk és (architekturális) környezetünk kölcsönösen aktiválják egymást. Az interaktív mindenütt-levés azzal a következménnyel is jár, hogy énünket a virtuális valóságokban választott és / vagy fiktív, mutáns avatárákkal képviseltessük. Azaz, az építésznek nem csak az új, nem-fizikális tereket kell megszerkesztenie, hanem az ott lakó lényeket is. "Nem korlátozza magát a formák manipulálására, hanem az eseményeket és a kapcsolatokat is manipulálja" - fűzi hozzá Novak. Konstansok helyett variánsokat gyárt.

Navigálható zenét, testetlen táncosokat, lakható mozit - egyfajta "digitális kabukit". Sztochasztikus és turbulens rendszereket, algoritmikus meta-formákat: mesterséges életet és transz-architektúrát.

(A "transz" örökös változásra, a megszokottból az ismeretlenbe történő átmenetre utal. Modern és posztmodern után jön a transz-modern. A transz-reális a transz-modern kultúra "idegen" jellegét hangsúlyozza ki. A transzdiszciplinaritás nem tévesztendő össze az inter- vagy a multidiszciplinaritással, és a transzfizikális jelző se a posztfizikálissal!

Egyéb adalékok: a divatos transzgresszió kifejezés a határ-átjárást, határsértést, az alkimista bölcselet transzmutációja az arannyá alakítást, az átlényegítést jelöli.)

Transz-architektúra
Az új urbanisták a transzfizikális várost építik.
Felejtsük el a kizárólagosságot, a vagy-vagy alapú ellentéteket. Az intelligens környezetekhez más alapképletekből kell kiindulnunk. Novak Howard Gardner hét intelligencia-típusát (vizuális, verbális, matematikai, testi, zenei, inter- és intraperszonális) veszi alapul. A környezeteket három csoportba (valós, virtuális, hibrid) osztja. Az intelligencia környezetre történő alkalmazásai szintén felsorolhatók: benne, rajta, mellette, onnan. "Ha mindezt egy koordináta-rendszerbe helyezzük, megtudhatjuk, mit jelent az intelligens környezet, milyen tervekbe kezdhetünk, és milyen irányokba vizsgálódjunk."

Egy transz-epigramma Transz-beszéd Transz-építészet terület után poszt-euklídészi több dimenziós görbe tér cseppfolyós idő-változtató adatmezők rejtett Forma továbbítható ezoszkopikus transzÉpítészet

Mi a testi intelligencia egy virtuális közegben? Hogyan reagál a technológiailag "felerősített" intraperszonális intelligencia a hibrid valóságra?

A variációk és a kérdések nyugodtan sorolhatók tovább, eredményt viszont csakis komplex feldolgozásuk által érhetünk el. Akkor viszont már új dimenziókban (is) gondolkodhatunk...

Városaink hálózati interface-ek lesznek, és akkor már a virtuális és a valós érintés közötti különbségen is kár merengenünk.

A transz-urbanizmus szakít a statikus geometriával, Novak és követői kvantummechanikából, fraktálokból és káosz-matematikából indulnak ki.