Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Amikor Fenyő Miki behozta a breaket

2004.03.02. 00:32
Országos breakversenyen járt az Index tudósítója, ahol meglepő dolgok derültek ki arról, hogy a magyar könnyűzene butikosának, Fenyő Miklósnak a magyar breakkultúrában meghatározó szerepe volt. Tudta Ön, ha nincs Jól nézünk mi-ki, nem büszkékelkedhetnénk ennyi break-világbajnokkal?
Ha én lennék a főpolgármester, és valaki azzal az ötlettel állna elő, hogy a Vörösmarty téren Fenyő Miklós szobrát állítaná föl fröccsöntött műanyagból, harsány színekkel pop-art stílusban, azonnal rávágnám: "Oké!" Mert ugye az sem kis teljesítmény, hogy valaki a nyolcvanas években volt képes betörni a rockabillyvel, az viszont egyenesen bravúr, hogy '83-ban a breaktáncot is meghonosította. Annak idején ugyanis a New York-i gettókból származó break és electric boogie táncműfajok nem a nyugatról becsempészett matériák , illetve az undergound-életérzés, hanem Fenyő aktuális ökörködésének (MIKI zenekar) köszönhetően honosodott meg Magyarországon.

Azt mondanám: "Csikidám!"

Tekintse meg képeinket!
Ha én főpolgármester lennék, és ebben a tisztségemben azt mondtam volna a szilikonfényű Fenyő-szobor tervére, hogy: "Oké!" és kicsivel később "Törés!", néhány héttel később kapnék Szikora Robitól egy levelet, amelyben felhívná a figyelmemet arra, hogy Fenyő nevéhez a Papp Rita és Bodnár Attila, valamint a Szandi nevű popzenei termékek is fűződnek. Kénytelen lennék tehát mérlegelni, végül azt mondani, "Csikidám!", és úgy határoznék, mégse legyen szobra Fenyő Miklósnak a Vörösmarty téren, és ebben, valószínűleg elsöprő többséggel egyetértene velem a Fővárosi Közgyűlés városvédelmi és kulturális szakbizottsága is. Aztán teljesen véletlenül elmennék az idei Break Jamre, az országos breaktánc és electric boogie versenyre, és a látottak miatt újra tépelődni kezdenék a Fenyő-szobor kérdésén.

Párbajozás Tom Jones-ra

Körülbelül harminc breakcsapat és huszonöt robotember versenyzett az E-Klubban vasárnap az országos bajnoki címért a Break Jam BK Battle '04-en, ami a néhány külföldi versenyző miatt nemzetközi versenyként lett meghirdetve. A break és az electric boogie kifejlődésüket tekintve is két külön műfaj, de ugyanahhoz a szubkultúrához tartoznak. Amíg a breaket csapatban táncolják, az electric boogiet egyéniben járják. A Jamen amatőr és profi kategóriában indultak a breaktánccsapatok, a feladat egy koreografált show bemutatása volt, a legjobbaknak végül párbajozni kellett a helyezésekért.

A párbaj a breakversenyek legjobb része: a két csapat egymással szemben feláll, majd a csapattagok egyesével próbálják táncban lenyomni egymást, miközben a többiek mutogatással, a másik stílusának parodizálásával cukkolják az ellenfelet, sőt - és itt jön a katarzis - van úgy, hogy egyszerre négyen-öten is beszállnak, és pörögnek a fejükön egy hatszor hatméteres területen, miközben a közönség felállva üvölt a gyönyörűségtől. A zenét pedig az Afrika Bambaataától a Lords of the Undergoundon át Tom Jonesig tessék hozzáképzelni.

Magyar breakvárosok

A profi breaktáncos alkatilag egy kiköpött Csollány Szilveszter, fél kézen ugrál másodpercekig, a talajgyakorlatok a tizennégy éves román tornászlányokat is megszégyenítenék, de olyan gyomorforgató mutatványok is előkerültek, mint a kificamított bokán való pattogás. Ezzel szemben az electric boogie a hullámozás és robotmozgás visszafogottabb elemeit tartalmazza, bár amikor a gyomron lőtt Terminátor kéz nélkül, darabos mozgással, két perc alatt megy le hídba, akkor minden főpolgármester félelemmel vegyes tisztelettel gondol vissza a koedukált tornaórákra.

A versenyzők az ország minden tájáról érkeztek, Szeged, Győr, Budapest, Szombathely, Kazincbarcika, Tatabánya városok a magyar breakszcéna előretolt helyőrségeinek számítanak, a boogiet Egerben, Pécsett és Mezőkövesden űzik még. Az alább felsorolt csapatnevek többnyire leképezik a kortárs magyar break élmezőnyét, igaz, a versenyen a második generációs öregek (Enemy Squad, Suicidal Lifestyle etc.) nem indultak. A profik versenyében a Possessions (Győr), a Rockin' Underground (Pest), a Superiors (Szombathely), valamint egy olasz csapat, a Megawell került a döntőbe. A harmadik helyért folyó párbajban ugyan az olaszokat kiütötték a hazaiak, de érzésünk szerint Itália youngsterjei jobban nyomták a visszapofázós, heccelős utcai stílust, legalábbis ami a vérmérsékletet illeti.

Az inspiráció
Bajnok boj, bajnok boj
Be ne tojj! Ki ne mondd!
Mire vársz, tapsra?!
Pattanj pindúr
Nyomd meg a gombot,
A magnó indul
Break-köszönéssel!

Stílusa perfekt, tigris a fickó
Drukkol a tapssal az utcai diszkó
- Bajnok boj, szívem ég veled együtt.
Hagyod ezt?! Hagyod ezt?!
Vedd fel a kesztyűt!
Perdül a vállán, fordul a kocka
Gumilapocka! Ah-ha!

A placcon frankón rímel a duma,
A meglepetéstől megáll a Duna.
Folyékony poénok egymás után,
Fekete lábú indián.

Harsog a kasztni, a rapszám bömböl
Ha van ennél jobb, a hajamat tőből.
Budapest, Budapest, ne légy rest,
Dobd be a breakbe magad rögvest!

(Fenyő Miklós: Jól nézünk mi-ki)

A bajnok végül kisebb meglepetésre a Possessions lett, helyi informátorunk ugyanis a pesti szervezés miatt a Rockin' Undergroundot tippelte befutóra. A néző számára igazából teljesen mindegy volt, ki nyer, a két csapat ütközetét csak egy eposzban lehetne megragadni, de az meg a break megjelenése előtt másfélszáz évvel kiment a divatból. Az electric boogieban a kigyómozgású Snake, a gyomrával is táncolni képes Harry és az ezüstmaszkban fellépő pécsi Molnár Attila lettek a befutók.

A magyar break kezdete

A versenyzők mellett bemutatkoztak a szervezők is, valamint azok, akik annak idején Fenyő Miklós 1984-es lemezbemutató koncertjén (Jól nézünk Mi-ki), a Párizsi udvarban, az országban elsőként találkozhattak a breakkel. A ma már a harmincas éveinek közepén járó, bevallása szerint százkilós Semperger András úgy pörgött a talajon, mint régen. "Ezt nem lehet elfelejteni, igaz a koronát [fejen pörgés] újra be kéne gyakorolni" - magyarázta az Index tudósítójának az Old School bemutató után Semperger, akivel aztán felelevenítettük a kezdeteket.

Miután a tizennégy éves Sempergerék Fenyő produkciójában fellépő német breaktáncosokat végignézték, elhatározták, hogy ők is ezt fogják csinálni. A táncot Nyugat-Berlinből beszerzett kultvideókról (Breakin'-sorozat, Beat Street) nézték le, a zenei hátteret pedig Arató és B. Tóth segítségével megismert lemezboltokból szerezték be. Egy angolai fiúval kiegészülő öttagú csapat aztán a nyolcvanas évek közepére egyre ismertebbé vált. Állandó fellépői voltak a Petőfi Csarnok hétvégi Csillagfény diszkójának, dolgoztak Zoltán Erikával, de a Pa-Dö-Dö felkérését már visszautasították.

Klikk a képre!
A '88-as Ki mit tud?-on is elindultak, igaz a USA Harlem Gang névről le kellett mondaniuk, valamint az első díjról is, amit végül a KISZ Rock and Roll csapata vitt el. "Nyertünk, de nem nyerhettünk" - emlékszik vissza Semperger. A Crazy Four Team néven működő tánccsoportnak ráadásul az ORI vizsgát is le kellett tenni, hogy hivatalosan is felléphessen, a szakbizottság előtt nem csak breakkel, hanem néptánccal kellett bizonyítani, hogy tánccsoportról van szó. A fellépések mellett - zsebpénzt keresendő -táncoltak a Vörösmarty téren, aluljárókban, idővel az első Adidas bolt szponzorálta őket.

Végül egy NDK-beli szereplés - az orosz balettosok után jöttek - külföldi szerződést is hozott számukra, de hazatérésükkor kiderült, három tagot behívtak katonának, így meghiúsultak a jövőről alkotott elképzelések. Semperger 1992-ben hagyta abba, éppen ott és akkor, amikor Dj Sterbinszky debütált az Esso diszkóban. A nagy nemzetközi sikereket az ugyancsak a nyolcvanas években kezdő két eletric boogies (Szabó György egyszeres világ-, illetve Kollár István, Steve háromszoros Európa- és világbajnok), és a Sempergerék után érkező második eresztés, az allstar felállásnak (fővárosi és vidéki táncosok) számító, világbajnok Enemy Squad érte el.

'Nem kellett volna bogyózni'

A verseny éjfél után valamivel ért véget, ráadásul minden különösebb felhajtás nélkül. Az E-Klubot már másodszor választották helyszínül a szervezők, ami az összességében maximálisan élvezhető esemény egyetlen hibája volt. Egyrészt, a hely kicsisége miatt mezei néző nem igazán fért volna el, így szinte csak versenyzők voltak jelen. Másrészt a hely idomított ferencvárosi szelleme sem passzolt a hangulathoz. Valószínűleg a biztonságiak sem sokat fogtak fel az egészből, mert a "Nem kellett volna annyi bogyót enni, vazze!" és hasonló szombat éjszakába illő megjegyzésekkel küldték haza a derék magyar breaktáncosokat, nyilván mert mindenki táncolt, és izzadt volt.