Zúg a Zetor - Szántóverseny 2003

"Most nem tudom, az ekét a vonalnál kell a földbe tenni, vagy már akkor, amikor a traktor eleje a vonalhoz ér?" - toporog egy versenyző a rajt előtt pár perccel. "Ideges vagyok, na" - mondja a nézőknek, miközben a sapkáját gyűrögeti.

A rajt

Tekintse meg képeinket

A horti tarlón vagyunk a szántóverseny országos döntőjén. Ameddig a szem ellát traktorok várnak a rajtra, hogy felszántsák a kategóriától függően kettő-hatezer négyzetméternyi területet. A versenyben nem a gyorsaság, hanem a minőség számít. És innentől válik bonyolulttá az egész. Szépen szántani nem egyszerű, ráadásul kifinomultan bonyolult szabályokat kell betartani, miután a sportág közel százéves múltra tekint vissza.

Az egész tehát úgy néz ki, mint mondjuk a Forma-1, csak itt nem egy pályán van sok autó, hanem sok pályán van egy-egy traktor, de a verseny ideje itt is jóval több mint két óra, és van balesetveszély is. A cél, hogy egy adott parcellát minél szebben, minél pontosabban szántsanak fel, körülbelül úgy, mintha tervrajzon készülne el. A koncentráció, a visszafogottság és a mérnöki leleményesség tehát maximálisan szükséges a jó eredményhez.

Eketípusok és kategóriák

A versenyzők - akik között akad régi traktoros, és ifjú főiskolás is - a magyar országos döntőn öt kategóriában indulnak. Van egy kategória a hagyományos lovas szántásnak, valamint ekevas-számtól függően két-két ágyekés és váltvaforgatós szám. A kettő között alapvető különbség van: míg az ágyekét a traktor csupán maga után vontatja, a váltvaforgató eke egy egészen mozgékony szerelvény a traktor farán, a földműves harmadik keze lehet, ha jól használja.

A szép szántás

Akkor szép a szántás, ha egyenes, a barázdaszeletek egyformák és tiszták, azaz nem lóg ki belőle gaz, döglött pocok vagy Tescós zacskó. A zsűri tizenkét szempont alapján osztályozza a versenyzőket. Az első körben kell meghúzni a kezdő barázdát. Ennek egyenesnek kell lennie, ha ugyanis itt eltolja a versenyző, nehéz kiigazítani a későbbiek során. Ezután indulhat az egész parcella egyenletes felszántása. Tessék ezt úgy elképzelni, hogy adnak Önnek egy fehér papírlapot meg egy ceruzát, és szabad kézzel kell egymástól egyenlő távolságban párhuzamos vonalakat húzni. Nem könnyű feladat, főleg, ha ezt egy hepehupás földön egy több száz lóerős ceruzával kell megcsinálni.

Mint a legtöbb élsport nálunk, a magyar szántósport is válságban van. Bár állandó résztvevői vagyunk a világversenyeknek, az egyik magyar reménység, Farkas Gábor a nyári kanadai derbin csupán a 33. helyezést érte el a 36-ból. Nem a tehetséggel van a baj, hanem a tréningezés lehetőségének hiányával.

A magyar szántósport

Klikk a képre!

"Mi kiérkeztünk a verseny előtt öt nappal. Ebből egy nap kirándulás persze, aztán négy napunk volt gyakorolni, de ebből csak egy napig volt traktorunk" - meséli Farkas a 2003-as kanadai vébéről. "A többiek már egy hónappal előtte kimentek, és nekik amúgy is van idejük két-három hónapot is gyakorolni évente. Nekem meg a Szövetkezeknél dolgozni kell, kevés a létszám és sok a föld. Meg el kell tartani a családot" - avat be minket az élsportoló a nehézségekbe, rámutatva egyrészt domborodó hasú feleségére, másrészt a szűkös szponzorációra.

Nincs szponzor

"Van olyan érdekes, mint a Forma-1. De nincs elég szponzor, holott például a mezőgazdaság viszi el a magyarországi gázolajfogyasztás negyven százalékát" - szolgáltat megdöbbentő tényekkel a Magyar Szántóverseny Szövetség elnöke, és az egyik bíró, Jóri J. István. "Pedig az ágazat számára is jó egy ilyen verseny, lehet termékbemutatót tartani, hiszen itt a célközönség."

Hát igen, a pilóták nincsenek éppen kitömve se Marlboro, se vetőmag reklámokkal, és a távolban is csupán egy hatalmas Rába Steiger, afféle parcellaromboló rohangál egy boronával. Az állami apanázs sem túl magas, a Földművelésügyi Minisztérium csupán egymillióval támogatta meg a verseny öt-hat milliós költségvetését. Ráadásul, miként a nyári olimpiáról, úgy a világbajnokság rendezéséről sem igen álmodozhatunk, mivel 2018-ig el van adva már az össze helyszín.

"De az Európa-bajnokságot még megcsíphetjük, csak nagyobb támogatás kell. És 2005-ben közel, Prágában lesz a vébé. A cseheknél lehet esélyünk, mert oda már mehetünk a saját traktorainkkal is." - bíztat dr. Magyary István főszervező, a gyöngyösi Károly Róbert mezőgazdasági főiskolától.

A traktorok egész újak, emlékeink szerint ennél gyatrább a magyar átlag. Csak egy szovjet MTZ-t látunk, de sok a John Deere, a Steyr, a Ford és a Ferguson, valamint a felejthetetlen Zetor. Abbéli aggályainkat, hogy a szántás is elitista sporttá vált volna mint a Forma-1, Magyary oszlatja el: nagyrészt már megtörtént a mezőgazdaság gépparkjának cseréje, ezért a sok nyugati gép.

A magyar döntős mezőnyt elnézve, tényleg nem állunk valami jól. Jóri J. elmondja, a mezőny kilencven százalékát ki kellett volna állítani, mert nem tartották be a kezdővonalat, túlhúzták rajta az ekét. Egy vébén az itteni legjobbak csak a felét kapnák meg a maximális százhúsz pontnak, de itt felülértékelik a versenyzőket. "Hogy nézne már ki egy hatvanpontos magyar bajnok?"

Ezt gyakorolni kell

Beszélgetésünket egy bábolnai traktoros zavarja meg, esete rámutat a rendszerváltás utáni magyar szántósport gyermekbetegségeire. El van szontyolodva, mert nem olvasta a szabályzatot, és a hatalmas, öt vasas ekéjére egy húszcentis szántatlan sáv maradt: lehetetlen próbálkozás egy ekkora traktor számára, a hibáért súlyos büntetőpontok járnak.

"Hát én nem jövök többet" - mondja dühösen. "Ilyet nem kell mondani. Olvasd el legalább a szabályokat. Sok versenyző van Bábolna környékén, beszélj velük, hogy segítsenek, és gyakorolj!" - avat be végül minket a Szövetség elnöke abba a rendületlen és finom pedagógiával gyakorolt küzdelembe, amelyet a magyar szántósport jövőjéért végeznek.

Az első és harmadik kategória győztese Farkas Gábor és testvére Péter lett. 2004-ben ők képviselhetik Magyarországot a világbajnokságon, Észak-Írországban.

Győztesek 1. kategória (ágyekés szántás kettő, három ekevas): Farkas Péter, Jászkisér 2. kategória (ágyekés szántás négy és annál több ekevas): Zsankó Vilmos, Vép 3. kategória (váltvaforgós eke két ekevas): Farkas Gábor, Jászkisér 4. kategória (váltvaforgós eke kettőnél több ekevas): Bordás Attila, Jászárokszállás 5. kategóra (lóval szántás): Varga Zoltán, Apátfalva Különdíjban részesült többek között a 2002-es svájci vébé győztese, Hans Schaar.