Orsolya
7 °C
17 °C

PlayStation, pornó, papagáj

2009.04.03. 19:07 Módosítva: 2009-04-03 19:08:03
Eleinte a fizetség pár üveg sör meg néhány félszáraz pogácsa, aztán elszalad a ló a sztárokkal: a mai riderek, vagyis a koncertek szervezőinek leadott igénylisták több száz oldalasak is lehetnek, és a legextrémebb igényeket tartalmazzák a szín alapján válogatott M&M-től a kóser pizzáig. És nem csak a rocksztároknak vannak igényeik: az Index birtokába jutott Richard Stallman szoftverguru 19 oldalas turnékívánság-listája, amelynek legmeghatóbb eleme egy papagáj.

Kaja, pia, cigi, Playboy – nagyjából ebből áll a Guns N’ Roses egy korai tour ridere, vagyis az a lista, amely az együttes turné alatt felmerülő igényeit sorolja fel a szervezőknek. Amióta a Smoking Gun megszerezte és közzétette a ridert, persze nőhettek az együttes igényei, de az biztos, hogy Axl Rose-ék szerényen kezdték: a kívánságlista mindössze két oldalból áll, a tételek között szerepel az öltözőbe igényelt 2,5 gallon forró víz, a szexlapválogatás (pl. Penthouse, Playboy) és a több karton cigaretta (Dunhill, keménydobozos piros Marlboro és filteres Camel). A luxust a jégbe hűtött Dom Perignon képviseli, de a Guns még az évjáratot sem határozta meg, és ezzel biztosan nem kerül fel a legigényesebb sztárok toplistájára.

McCartney: vágott virág jöhet, fatörzs nem
McCartney: vágott virág jöhet, fatörzs nem

Vessük csak össze a Guns kívánságait Paul McCartney 12 oldalas riderével, amely a 2002-es Driving USA turnéhoz született, és a műfaj egyik gyöngyszeme. A volt Beatle öltözőjébe többek között kell egy szófa a hozzá illő székkel, kávézóasztal (lehetőleg fából), egy 2,5 és egy 2 méteres asztal az étkezéshez, és ez még csak a berendezés. A művésznek szüksége van továbbá hat darab fejlett, leveles, egyenként kétméteres szobanövényre, és további négy darab 1,2 méter magasra is. McCartney szereti a vágott virágot, ezért a koncert délelőttjén 11:00 órára kéri az öltözőbe a csokrokat, amelyek a büdzsétől függően állhatnak liliomból (50 dollár), rózsából (sápadtrózsaszín vagy fehér, 40 dollár), illetve fréziából (35 dollár, kéretik különböző színeket használni.) Arra viszont a rider külön felhívja a figyelmet, hogy az öltözőbe telepített fákról szó sem lehet: „Olyan növényeket akarunk, amelyek egyformán kiterjedtek alul, mint felül, például pálma, bambusz, liliom stb. Fatörzset nem!”

A McCartney-stábnak összesen nyolc járműre, személyautókra és minibuszokra van szüksége; maga a művész természetesen fekete limuzinnal utazik, amelyben NEM LEHET BŐRÜLÉS.

A nemzetközi szupersztárok kívánságai között szerepel még – a teljesség igénye nélkül – oxigéntartályok maszkokkal (AC/DC); biztonsági őr a vécébe (Metallica); négy különböző helyi szakorvos telefonszáma (Aerosmith); kóser pizza (Public Enemy); Sony Playstation (Snoop Dogg); és a koncert napjától függő röviditalból egy üveg: ha hétfő, akkor Makers Mark bourbon, ha kedd, akkor Bombay gin, ha szerda, akkor „Courvosier” konyak, egészen a vasárnapi tequiláig (Sheryl Crow).

A Van Halen és az M&M-klauzula

De hogy jutottunk ide a Beatles hamburgi éveitől, amikor a fiúk olyan szegények voltak, hogy a helyi prostituáltak etették őket, és 13 pfennigért vették a hideg tejet a büfében? A riderek fékeveszett burjánzásáért a legenda szerint a Van Halen tagjai a felelősek, akik 1982-es riderük M&M-klauzulaként elhíresült pontjában kikötötték, hogy az öltözőben kell lennie egy tál M&M-nek, de a drazsék közül el kell távolítani a barna színűeket. Ellenkező esetben az együttes lemondhatja a koncertet, azonnal távozhat a helyszínről, és természetesen ki kell fizetni neki az összes pénzt, ami jár.

A Van Halen 1982-ben - barna M&M a tiltólistán
A Van Halen 1982-ben - barna M&M a tiltólistán

A Van Halent utólag azzal mentegetik, hogy a hírhedt pont csak ellenőrzésképp került a riderbe: ha a drazsék között ott maradtak a barnák, az azt jelenti, hogy a szervezők nem olvasták el rendesen az igénylistát, így komolyabb technikai problémák is lehetnek a koncerten.

Akár a Van Halen indította el az őrületet, akár nem, az biztos, hogy mostanra egyes riderek több száz oldalasra duzzadtak, és előfordul, hogy a fellépők extra igényeit sokszor még egyszer ugyanannyiba kerül kielégíteni, mint amennyit magáért a fellépésért kérnek, írja egy felháborodott kaliforniai koncertszervező.

iggyride450

Az egyik legszebb példa Iggy Pop (pontosabban együttese, az Iggy and the Stooges) irodalmi igénnyel, expresszionista stílusban született, extrém vicces, viszont borzasztó helyesírással megírt ridere, egy road, Jos Grain műve, amely a műfaj klasszikusa és paródiája is egyben. Néhány jellemző részlet a listából:

Iggy and the Stooges

– 1 db DW 5000-es lábdobgép (dupla láncos, talplemezzel). Rajta kis kék tábla, amin az a felirat áll, hogy „Itt aludt fél évig William Shakespeare* 1586-ban, és szétkúrta Anne Hathaway seggét” (*Nyilván nem aludta végig a fél évet. Azt hiszem, enni felkeltették.)

– Néha a bulijainkon a fővilágosító félidő táján megpróbálja suttyomban felkapcsolni a spotlámpákat. Sajnos ha ez megtörténik, rám hárul a felelősség, hogy a koncert után megkeressem a világosítót, és az egész családját megegyem.

– Iggy imád fényképezőgépeket törni, így ajánlatos nem túl közel menni hozzá. Persze én is résen leszek, és megpróbálom megakadályozni, hogy összetörje a felszerelést; sajnos Iggyn kívül egyvalakit ismerek, aki még nála is jobban szeret fényképezőgépeket összetörni, és az ÉN én vagyok.

– Angol nyelvű újság, pl. New York Times vagy Miami Herald. Vagy a USA Today egy száma, amiben van egy cikk irtózatosan kövér emberekről. Nagyon szórakoztató!

– Valaki, aki Bob Hope-nak öltözik, fantasztikus Bob Hope-paródiákat ad elő és elmondja az összes golfos, hollywoodos és Bing Crosby-s Bob Hope-viccet.

Kis sztár, rövid rider

A magyar sztárok riderei közül jó néhány fellelhető a neten, de mi tagadás: kis sztár, rövid rider. A legtöbb együttes csak technikai igényeit sorolja fel a listán, mint a Crockodeal, amely a helyszínről csak annyit jegyez meg, hogy ha klubban lép fel, legalább 3x3 méteres területre van szüksége. Egy fokkal igényesebb a Kowalsky meg a Vega: az együttes hideg időben fűtött helyiséget igényel a szervezőktől, hozzá „1/2 tálca sör, 1 tálca ásványvíz , 15 energia ital, 6 üveg száraz fehérbor, 5 l rostos üdítő, 1 szendvics tál ( fele vegás ).”

Még ennél is szerényebb a Neoton: „Két hölgy és négy úr számára megfelelő [öltöző], mindkettő tükörrel. A művészek számára ásványvíz (fele szénsavmentes, fele szénsavas)”; vagy a Sebő együttes: „A zenekar háromtagú, tehát három székre van szükségünk. Figyelem, a szék karfa nélküli kell, hogy legyen!”

A poptörténelem leglakonikusabb ridere cím azonban kétségkívül Deák Bill Gyulának jár, aki az együttes tagjainak felsorolásán kívül kriptikusan csak annyit hagy meg: „Mikit kontrolt hoz( sok kontroll kell)”.

Amikor viszont nemzetközi sztár érkezik Magyarországra, hozza magával az igényeit, és szervező legyen a talpán, aki mindegyiknek megfelel. A Motörhead énekesét, Lemmyt például vidéki koncertje előtt légkondicionált, lehetőleg angol gyártmányú személygépkocsival kellett várni Ferihegyen, meséli a névtelenséget kérő vidéki szervező, aki a Motörhead mellett pesztrálta már a Deep Purple-t, az Iron Maident, a Napalm Deatht, az Ignite-ot és a The Tarantinost is.

Lemmy a Motörheadből - az őszinte rock
Lemmy a Motörheadből - az őszinte rock

„Egy haveromnak van egy Rovere, vele mentünk Lemmyért. Jack Daniels, kólát és jeget kért az útra, azt egy hűtőtáskában vittük magunkkal – meséli a szervező. – Útközben megálltunk egy benzinkútnál, Lemmy vett magának egy napszemüveget, de azt később összetörte. Azt mondta, hogy a magyarok nem tudnak napszemüveget gyártani.”

„Lemmy a koncert után két kurvát rendelt, és amikor kérdeztük tőle, mégis, milyet, egyetlen feltétele a nagy csöcs volt. Úgy csinálta meg őket a konténerben, hogy közben a gitáros ki-be járkált. Beszéltem utána velük, azt mondta a két csaj, hogy nem volt gond. Közben a gitárosnak cider kellett, egy pesti kocsmában sikerül találni egy kartonnal. Pesten feladták a vonatra, és a masiniszta szállította le ide.”

A veterán szervező szerint a százoldalas riderek nem annyira a művészek, mint inkább a menedzserek igényeit sorolják fel. „Nem a zenekar foglalkozik vele, a zenekar leszarja. Volt, hogy nem volt négyféle kenőcs, vaj, sózott vaj, margarin meg akármilyen krém, és volt, hogy nem volt négyfajta törölköző, csak kétféle. De akkor is a roadok mondták, hogy kéne még törölköző, nem a zenészek. Az Iron Maiden öltözője meg pont ugyanolyan volt, mint amiben a Tankcsapda öltözött, semmi szőnyeg, pálmafa meg nagyképernyős tévé. A riderek 70-80 százaléka szerintem csak hiszti, nem a zenekaroknak fontos, hanem a menedzsmentnek.”

Stallman papagája

A popnagyságoktól már-már megszokott, sőt elvárt a bibliányi rider, de ki gondolná, hogy egy sima előadás előkészületei is próbára tehetik a szervezőket?

Richard Stallman, a GNU operációs rendszer atyja, a szabad szoftver pápája nemrég három napra látogatott Budapestre, tartott egy előadást a Millenárison, másnap munkaebédelt egyet az arra érdemesekkel, harmadnap meg már ment tovább. Tudnivaló, hogy Stallman szinte hippi módjára él, fizetést is alig kap, amit csinál, a társadalom jobbításáért csinálja. Szent ember, na. Viszont, mint előreküldött 19 oldalas rideréből kiderül, ha az igényekről van szó, a legtöbb nemzetközi rocksztár elbújhat mögötte. És hogy milyen igényei lehetnek egy hippinek? Itt egy rövid válogatás:

Richard Stallman Budapesten – rider

Richard Stallman
Richard Stallman
– Ha nagy a terem, mikrofon kívánatos. Nagyszerű lenne tea, tej és cukor, amúgy megteszi a nem diétás Pepsi is. (Utálom a Coca Cola ízét, és az összes diétás üdítőét; ráadásul a Coca Cola ellen nemzetközi bojkott van érvényben, mert a vállalat szakszervezeti aktivistákat ölt meg Kolumbiában.)

– Ha vállalatok szponzorálják az előadást, hajlandó vagyok röviden köszönetet nyilvánítani szóban és írásban, de ennél többre nem. Nem szerepelhet a termékeik leírása, és nem lehetnek kint poszterek a nevükkel. Ha egy lehetséges szponzor ennél többet akar, nélküle kell boldogulnunk.

– Egyes szervezetek úgy érzik, hogy a vendégszeretet jegyében első osztályú repülőjegyet kell biztosítaniuk. Ez valóban kényelmesebb, de megteszi a turistaosztály is. Elsősorban abból élek, hogy beszédeket tartok, és sokkal hasznosabb lenne, ha a turista és az első osztályú jegy közötti árkülönbséget másra költhetném. Így ha arra gondoltak, hogy több pénzt szánnak az első osztályú jegyre, adják inkább nekem a különbözetet előadói díj formájában.

– Ha busz- vagy vonatjegyet vásárolnak, ne adják meg a nevemet! A Nagy Testvérnek semmi köze ahhoz, hogy hová utazom, vagy hogy önök hová utaznak, vagy hogy bárki hová utazik. Ha önkényesen nevet követelnek, adjanak meg nekik egy kitalált nevet. Ha felszállás előtt igazolványt kérnek, találjunk más közlekedési eszközt. A saját nevüket se adják meg, és készpénzzel fizessenek.

– Hajlandó vagyok szállodában aludni, ha azt szeretnék. De ha valakinél van egy üres dívány vagy akár hely a padlón, sokkal szívesebben laknék ott (feltéve, hogy zárható az ajtó, mert magánéletre is szükségem van.) ... Elég, ha van hely a földön, mert hozok magammal gumimatracot.

– Ha 72 Fahrenheitnél (22 Celsius foknál) melegebb van, nehezen tudok aludni. Ha ennél egy kicsit melegebb van, egy kisméretű ventillátor mellett el tudok aludni. Ha azonban ennél 3 vagy több fokkal melegebb van, légkondicionálóra van szükségem az alváshoz. Ha jelentős esélye van annak, hogy túl magas a hőmérséklet, kérem előre intézkedjenek arról, hogy megkapjam, amire szükségem van.

– Megijedek a dühösen ugató kutyáktól, és/vagy azoktól, amelyek rám ugranak, hacsak nem kis méretűek, és nem érnek a térdemig. De ha csak akkor ugatnak, vagy ugranak rám, amikor belépek a házba, elviselem őket, feltéve, hogy ilyenkor távol tartják őket tőlem. Ettől eltekintve elvagyok a kutyákkal.

– Ha sikerül olyan vendéglátót találniuk, akinek van egy barátságos papagája, nagyon-nagyon hálás leszek. Az is nagyon jó lenne, ha találnának valakit, akinek van egy barátságos papagája, és meglátogathatnám.