Helyére tették Assamot, az elefántbikát

Szerda délben megérkezett a fővárosba Assam, a kilencéves ázsiai elefántbika, ezzel kezdetét vette a budapesti elefánttenyésztés. Hazájából, Belgiumból kedd délután háromkor indult egy speciális, 17 méter hosszú elefántszállító kamionnal, azzal a céllal, hogy frissüljön a budapesti elefántállomány, ami eddig két negyven körüli tehénből állt.

Az állat még nem ivarérett, majd csak tizenkét éves kora körül válik azzá, ami a szállításnál szerencse, mert az ivarérett elefántok sokkal vadabbak és nyugtalanabbak a kisebbeknél. „Amikor be akartuk terelni a kamionba, elszakította a lábára kötött láncokat, altatópuskával sikerült csak bevarázsolnunk, ezért három órás késéssel indultunk” – mesélt az izgalmakról Hanga Zoltán szóvivő, aki több másik állatkerti dolgozóval és a belga gondozókkal együtt kísérte el az ezerötszáz kilométeres útra az állatot. Az elefánt az első két órában harcolt a furcsa körülmények ellen, de aztán az út monotonitása lenyugtatta.

A Fővárosi Állatkert egyike az utolsó békebeli létesítményeknek, most is úgy éreztem magam, mintha a múlt század elején lennénk. Még a Szépművészeti Múzeumban nyitóbeszédet mondó Hiller István sem kapott akkora rendőri felvezetést, mint az új elefántunk Zooanimaltransport feliratú kamionja. A BRFK motoros és forgalomirányító rendőrei ugyanúgy fényképezőkkel jöttek az eseményre, mint a darut kísérő tűzoltók.

Az állat beemelése daruval a kerítésen keresztül az állatkert cirkuszhoz közeli részén történt. A viszonylag bonyolult manőverre azért volt szükség, mert az extra nagyméretű kamion az állatkert kapuján ugyan befért volna, de nem tudott volna elég közel állni az elefántház bejáratához, és úgy szinte lehetetlen lett volna beterelni Assamot új helyére. „Az elefánt nem hülye – mondta Hanga Zoltán erről –, ösztönösen nem akar bemenni sötét és zárt idegen helyekre, hiszen ott bármi történhet vele.”

Eleinte vicces üldözéses börleszknek tűnt a sajtóesemény, amiben egy kamion és egy tűzoltósági daru kergette a fotósok és tévések körülbelül harmincfős csapatát. Ők csak azt tudták, hogy egyszer majd kinyílik a kamion ajtaja, és akkor le lehet kapni az elefántot, de azt nem, hogy ez mikor és hol fog bekövetkezni. Nagyobb volt a felhajtás, mintha David Merlini lett volna a kamionban.

„Anyu, nem látok semmit” – mondta egy kisgyerek lufival a kezében, és igaza is volt, mert amikor végül kinyitották kis időre a kamiont, akkor is csak annyit lehetett látni, hogy az elefántnak rettentően nagy feje van, és minimum tíz centi vastag rácsok mögött fekszik, csak az ormányát tudta kidugni.

A helyszínen díszvendégként jelen volt híres városvédőnk, Ráday Mihály is, aki a lelkesen fotózgató állatkert-igazgatóval, Persányi Miklóssal figyelte az eseményeket. „Jó lett az új irodátok, Miklós” – mondta neki abban a kis szünetben, ami az emelőláncok felszerelésekor állt be.

Sós Endre állatkerti főállatorvos addig elmondta, egy európai tenyésztőprogram keretein belül került hozzánk ez a genetikailag nagyon értékes állat. Jövő év elején Franciaországból érkezik egy Assamnál fiatalabb elefánttehén, és esélyes, hogy szaporodni fognak. „Fiatalabb állatokat nem nehéz összeszoktatni és szaporodásra bírni. A bikákkal sokkal nehezebb bánni, mint a nőstényekkel. Megfigyeljük majd őket, nagyon fontos a jó időzítés” – mondta.

Tavaly már volt egy hasonló nagyobb dobása a Fővárosi Állatkertnek, amikor gorillalányt hoztak Budapestre szaporodási célzattal. A főállatorvos elmondta, lehetséges, hogy sikerrel jártak, mert most úgy tűnik, N'Younda terhes.

A nyíregyházi vadasparkba pont múlt héten érkezett három harminc körüli ázsiai elefánthölgy Spanyolországból, szintén az európai tenyésztési program részeként: Jázmin, Motki és Tanya.

A tűzoltók, ha jól értettem, Jumbó-hadműveletnek nevezték el az akciót. „Jumbó egyes, vétel. Maradjatok nyugodtan, most megnézik a tévések az állatot! – hallatszott CB-jükön. – Szép dolog a Jumbó? – Nem látjuk, de szép” – hallatszott ki. Ez után már nem volt alkalmuk viccelődni, mert megkezdődött a beemelési manőver. A fákat meg kellett fazonírozni, és gondosan beállni mindkét járművel úgy, hogy se a kerítésbe, se drótokba, se fákba ne ütközzenek bele.

Az emelés megkezdésekor bekövetkezett az, amire már korábban figyelmeztettek a gondozók. Assam ideges lett, és elkezdte hevesen rángatni a dobozát, amint érezte, hogy a levegőbe emelkedett. A darut irányító tűzoltó, Rambó (legalábbis kollégái így szólították) kénytelen volt lerakni a földre az ún. vontatmányt, mert úgy nézett ki, ha tovább dülöngél a levegőben, lebontja a kerítést, akár le is szakadhat. "Micsoda mulatság, mi?!" – kiáltott fel az igazgató.

Ekkor a doboz négy sarkát kötéllel kötötték ki, és sarkonként 4-5 markos legény erejével egyensúlyozták ki a lengést. A belga ápolók megnyugtató hangját is bevetették. „Biztos szóltak neki, hogy műemlék kerítés van, és vigyázzon” – mondta Ráday Mihály kísérője, mikor látszott, hogy második próbálkozásra már nem rángatja tovább a kalitkáját. Amikor olyan tízméter magasan lebegett a doboz, könnyen el lehetett képzelni, hogy a derűs esemény hirtelen horrorfilmbe megy át, Assam lezuhan a magasból, összelapít pár keletnémet turistát, de nem. Innentől már terv szerint egy nagy fém szánon csörgővel odavontatták az elefántház bejáratához a lehető legközelebb, és ismerős hangok segítségével becsalogatták új otthonába.