Valószínűleg nincs az a pénz, amit a drogbiznisz felépítményére meglepően hasonlító esküvőipar nem tud legombolni az emberről. Csupa függőséget és boldogságot előidéző és befolyásoló dolgot tolnak elénk, aminek nem megszerzése fájdalmat, szorongást és örök életre szóló bánatot okoz. Üzleti modellnek megteszi, hogy nagyon egyszerűen el lehet hitetni bármelyik fiatal jegyespárral: a csokiszökőkút és a limuzin kell, és mellé még elviszik a boákkal díszített esküvői vacsoraasztalt.
"Puncsot nem szeretnék", mondta egy tizenöt évesnek kinéző menyasszony, és ebben benne van a lényeg. Akarat és szolgáltatás megengedően találkoznak itt. Kis esküvő családi környezetben, és nincs nászút. A nagyobb elképzelésekbe belebukik a családtól elköltözés vagy az autó. A csillogás mögött szociodráma van, érdemes figyelni. Két órát töltöttünk a kiállításon, és már tudjuk, hiteleket kellene felvenni, hogy átlagos esküvőt szervezzünk.
A kiállításról meglepően hiányzik a humor, mintha az esküvő giccses, ízléstelen show-műsor lenne csupán, ami percre pontosan meg van szervezve, nem fér bele a léhaság. A humor azért megjelenhet karaoke és fénykép formájában, utóbbinál 90 ezer forintért lehet bérelni egy dobozt, amit csak le kell tenni a helyszínre, mindenki maga kezelheti, és készítheti a vállalati bulik részegeskedő humorát idéző vicces képeket.
Az esküvő nyomasztó dolog, itt nagyjából mindenki frusztráltan keresget ruhát, helyszínt, autót, kaját. Pedig már egy félévvel előre mindent kitaláltak, ahogy hallom. Főleg lányok vannak, anyukájukkal vagy barátjukkal. Mindkettő rossz választás.
Bármi történjék, az anyuka mindegyik ruhában csodálatosnak látja lányát, így nehéz dönteni. A leendő férj csak a mellet nézi, bár az opciónak elég lehet. De kik jönnek ide? Akik ötleteket keresnek? Akik az árengedményekben bíznak? Vagy szeretnék átlátni a lehetőségeket? Vagy elsősorban azok, akiknek életük legfontosabb eseménye ez, amire évek óta készültek, így megéri egy évet és másfél milliót rászánni a szervezésre? Ennyi idő alatt még megtanulhatok táncolni is. Megkérdeztem, a nyitótáncra a magamfajta kihívásokkal küzdőt 6-8 nekifutásra felkészítik, alkalmanként 6 ezerért, de javasoltak meglepetéstáncot is. Csacsacsázzak, kérdeztem. Az nem rossz, mondták.
"Középre toljuk a melleket, és minden rendben lesz, így szoktuk" - hangzik az öltöztetőtől a bölcsek kövének átirata, amellyel minden menyasszony hirtelen mesebeli hercegnő lesz. Mert a "menyasszony attól menyasszony, hogy menyasszony", mondta egy esküvői ruhákat kölcsönző asszony. A menyasszonyság leglényege, hogy habos és gyönyörű a nő, bár a mérték az egyéntől függ. Iszonyú ízléstelenség szabadul el egy-egy esküvői készülődés során, aminek egyik első lépése a vásár a Budapest Sportarénában.
Nagyon gyorsan átláthatjuk, hogy (1) mennyire sok pénzbe is kerül, (2) mennyire nem gondoltunk át semmit, (3) mennyire fontos, ami nem fontos, (4) mennyire utálható az egész procedúra, ha eltart egy darabig. A ruha a legkisebb probléma. Dönteni kell meghívópapírról, betűtípusról, gyertyáról, kajáról, piáról, szalagról, vastagságról, autóról, helyszínről, kalapról, gyűrűről, és még csak elkezdtem a felsorolást, amikor megláttam egy falfehér arcú lányt a törtfehér menyasszonyi ruhájában. Semmi nem áll neki jól, mondta anyjának. A szimpatikus Menyasszonytanoda nevű cég, akik mindent segítenek kitalálni és megszervezni, azzal győzött meg, hogy első ígéreteik egyike: ilyen vásárra nem kell kijönnöm.
A klasszikus esküvői ruhák mellett nem nagyon vannak alternatív választások, és azokon is olyan a nyereség, mint egy BKV-s szerződésen. 120 ezerért kibéreljük négy napra, 160 körül meg is vehetnénk, de ennyiért minden napra két esküvőt kellene szervezni. A szakértő szerint az organza és a szatén megy nagyon, és a csipke. A strassz helyett a gyöngy jelenik meg, de nem terjedt el eléggé a szexi kalap. Az abroncs ajánlott.
A pénzt nem figyeltük. Az álomesküvő közel 2 millióból simán kijöhetne. Szoros közelségemben két kosárcsapat is van, és legyen Visegrád, a Marriott Hotel vagy a Citadella kupolája, mindennek ára van. Utóbbi 300 ezer forint, plusz 6-8 ezer forint között egy menü. Visegrádon 12 ezerért kapunk menüt, a helyszín ingyenes. Veresegyházon a szupermenüben van ebéd, vacsora, éjféli vacsora, korlátlan italfogyasztás, egy a baj, hiába bumlizik el a násznép oda, hajnalban indulhatnak vissza, ha elfáradnak, és erre semmiféle megoldás nincs. Mivel a helyszínek jelentős része októberig foglalt, nem haszontalan az akció, ami hétfőtől csütörtökig árengedményt ad. Egy jó szerdai esküvő nem remek?
Hétköznap a kaja is olcsóbb, akciósan. Általában a magyarosat és a nagy adagokat szereti a násznép, és a korlátlan italfogyasztást. Az ételfronton olyan széles választék nincs, a göngyölt pulykamelltől a hidegtálon át az éjszakai töltött káposztáig mehetünk, a menüárak 6-12 ezer között vannak. A tortahelyzet viszont siralmas. Mindenki azt hiszi, hogy rózsaszínes, habos, gejl sütiket várunk el szalaggal, egyedül a Páratlan Cukrászda próbált kiemelkedni azzal, hogy a gazdaságben kevésbé elfogadott, de jól hangzó "vidéki árakon" kínálja termékeit.
Kifele a Feel zenekar még a kezünkbe nyomott egy 13 slágert és 14 roma nótát tartalmazó demót: Zene nélkül mit érek én, Every breath you take, Csavard fel a szőnyeget, La bamba, Love is in the air. Még két lépéssel távolabb kerültem az esküvőmtől.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
