Károly herceg lepadlózott a disznóóltól

Június 25-én adják át a szentendrei skanzen legújabb tájegységet, Észak-Magyarországot, amit 900 milliós uniós támogatásból hoztak létre; a nagyközönség 26-tól látogathatja. A nagyjából margitszigetnyi területet elfoglaló skanzennek ez a nyolcadik tájegysége, építését 2008 júliusában kezdték. Ez lesz az Új Magyarország Fejlesztési Terv első olyan kiemelt projektje, ami teljes egészében megvalósul. A 2,2 milliárdos fejlesztés részeként indult újra idén Magyarország első múzeumi vonata, a skanzenvonat is.

A berendezés utolsó fázisaiba újságírókat hívtak, meg akarták mutatni, hogyan dolgoznak a szakemberek egy skanzenben. A látogatáson gazdasági kérdéseket nem feszegettünk, a gazdasági igazgató amúgy is pro régiós ellenőröket kalauzolt, de nemrég hírt adtunk arról, hogy a vasút elkészülése után a fővállalkozó állítólag 93 millió forinttal tartozott az alvállalkozónak. A skanzen álláspontja, hogy a két fél vitájába nincs joga beleszólni.

Egy szegény táj

Az új tájegység az Ipoly és a Bodrog közötti terület népi építkezését, életmódját mutatja be 12 lakóház, 26 melléképület, 5000 eredeti műtárgy segítségével. Az épületek vagy azok másolatai 26 településről származnak, a XX. század eleji észak-magyarországi falvak mindennapi életét idézik. Szegény környékről van szó, a túlélés mindennapi leleménye figyelhető meg a legtöbb épületen, vagy például a drótos tótok, a perecsütők, háti kosárfonók körülményeinek bemutatásában. Az egyik házban viszont a 30-as évek kisnemesi miliőjét is átélhetjük.

Tematikus berendezéssel próbálják érdekesebbé tenni a skanzent, minden ház egy adott szituációt mutat be. A márianosztrai házban disznótorba érkezünk, visítással és toros ebéddel (csak makett) az asztalon. A perkupai lakóházban lakodalom zajlik, a karancskesziben fonóhoz gyűltek össze, Domaházán sötét lesz, lefekvéshez készülődnek a ház nem létező lakói, fénycsóva mutatja a teendők sorrendjét, mielőtt elalszik a lámpa.

Skanzen

A szentendrei skanzent, hivatalos nevén a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot 1967-ben alapították. A jelentős fejlesztéseken átmenő múzeumban  állandóan 135-en dolgoznak, nyáron 200 körülire megy fel a létszám. Van saját könyvtár, adattár, fotótár, ácsműhely, restaurátorműhely (kerámia, papír, textil), egy lenyűgöző gazdagságú látványtárgyraktár, iroda is.

A múzeumbemutatás új módszereivel kísérleteznek itt, állítólag Európában is egyedülálló módon. A legnagyobb épületben, a Magtárban bemutatóműhelyt alakítanak ki, itt a műtárgyvédelem és -kezelés szabályait sajátíthatják el a szakmabeliek. Vannak úgynevezett módszertani házak, az erdőhorvátinak például a felében a falat biztonsági üvegre cserélték, a plafont kiszedték, hogy láthassuk, milyen belülről a zsúptető, és a kemencét is szétszedték, hogy beleláthassanak a működésébe. Megannyi interaktív állomáson ismerkedhetünk a múlttal.

Helyszín

A projekt tudományos igazgatója, Kemecsi Lajos kalauzolt végig bennünket a területen. Egy tudományos igazgatót nem úgy képzelnénk el, hogy egész nap humorizál a beosztottakkal, a Süsü-főcím a csengőhangja, és skodás pólót hord, de Kemecsi Lajos ilyen. Egy tájegység előkészítése körülbelül harminc év, ami az utolsó 3-4 évben véglegesedik, mondta.

Tényleg érdekes látni, hogyan dolgozik egy ilyen vidám közösség, ácsokkal, kőművesekkel, talajrendezőkkel, kertészekkel, textilművészekkel, építészekkel, történészekkel, mérnökökkel. "Azért szeretek itt dolgozni, mert itt profik vannak. Nincsenek igazán megfizetve, sokan inkább elhivatottságból vannak itt, és azért, mert érdekli őket a múzeumi munka" - mondta Kemecsi a mesteremberekről.

A Sztaravoda patak áradása miatt nemrég beomlott a vasút töltésének egy része, a vonat nem jár, most maximum hullámvasúttal lehetne rajta közlekedni. Az esős idő az előkészületekbe is bezavart, pár hétig le kellett állni az építkezéssel, és a vihar károkat is okozott, de az igazgató szerint nyitásra mindennel el fognak készülni. „Itt 25-ére ki fog nőni a fű” - mutatott a földön heverő magvakra.

Hűsölés

Az egyik nagyon alacsony ajtófélfa leverte a fejemről a napszemüvegem, így megtudtam, nemcsak azért ilyen alacsonyak a bejáratok, mert régen kisebb növésűek voltak az emberek, hanem mert jobban tartotta a hőt a ház. Az ágyak is azért rövidek, mert összehúzódva aludtak, úgy jobban át tudtak melegedni. Ugyan kint 33 fok volt, de házak nyílt kemencéibe pont előttünk befűtöttek. Nagy füst és kellemes hűvös fogadott minket minden házban. A nagyrészt vályogból álló falak belsejébe fűtést szereltek, hiszen télen is nyitva lesznek.

„Mikor itt volt a Károly herceg, iszonyúan tetszett neki a disznóól” - büszkélkedik az igazgató egy faól mellett elhaladva. "Szakmailag vizsgálta, hiszen ő otthon asztaloskodik, ettől teljesen lepadlózott" - idézi fel a márciusi királyi látogatást, ami annyira sikeres volt, hogy teljesen felborította a protokollt.

Házat olcsón

A skanzenben látható házakat sokszor az eredeti helyszínen megvásárolja a múzeum, lebontják őket, dokumentálják a részeket, majd a skanzenben raktározzák az újraépítésig, előfordul, hogy akár harminc évig. Az áttelepített házakat általában pár százezer forintért veszik meg, de vannak drágábbak is; a kisnemesi lakóház 1-2 millió forint volt. Csak olyan házakat vesznek, amit a helyszínen már nem tudnak megmenteni, így a tulaj jól jár, mert a skanzen dolgozói még a sittet is elviszik, csak a telek marad utánuk.

Amelyik házat nem tudják megvenni, azt lemásolják, és igyekeznek olyan technológiával felépíteni, ami a korra jellemző. Ehhez sokszor Erdélyből vagy Kárpátaljáról kell hozatniuk mestereket, mert nálunk már nem ismernek bizonyos régi módszereket.

Létezik időutazás

Nekem nem a disznóól tetszett legjobban, hanem az, hogy nemcsak a századelőt akarják megmutatni, hanem sokkal nagyobb intervallumot. A domaházi lakást például egy 1960-as fotó alapján rendezték be, a falon nem szalmazsák, hanem egy ózdi gyárat reklámozó szatyor lógott, amivel a lakó akkoriban járhatott a boltba.

Esélyes a kedvenc címre a cselédház is, ami szintén időutazásra visz 1930-tól 2001-ig, 1984 érintésével. Az effajta régi cselédházakban négy család lakott, de a konyha a ház közepén közös volt. Most úgy rendezték be, hogy a négy lakrész más korszakokban mutatja be az egyforma tereket. A harmincas évekbeli még klasszikus bútorokkal, az 1984-es és a 2001-es rész viszont vicces retrótárgyakkal berendezve a legapróbb részletekig: igénytelen selyemvirág, gázpalackszoknya, fructis sampon, Los Angeles feliratú menő póló, Gorenje. Az udvaron pedig majd egy Trabant fog állni.