Judit
3 °C
6 °C

Az utóbbi idők legkeresettebb magyar terméke

2014.01.21. 16:24
Ma már több mint harminc helyen lehet szabadulós játékot játszani Budapesten, mindenhol legalább két-három pályán, ami azt jelenti, hogy legalább száz szabadulós szoba van csak a fővárosban. Összehasonlításképpen: a szomszédos Bécsben mindössze három szabadulós játék van, ráadásul mind a három magyar kézben. Ez lett ugyanis az utóbbi idők legkeresettebb magyar terméke.

Nem véletlenül cikkezett arról a Guardian, hogy a szabadulós játék az új romkocsma, tehát az idelátogató turisták nagy része végigmegy egy ilyen pályán. A TripAdvisoron jelenleg a Claustrophilia nevű játék az utazók értékelése alapján Budapesten a legérdekesebb tevékenység. Több mint 91 hozzászólás hirdeti, hogy ez a legnagyobb mulatság, amiben Magyarországon része volt.

Üldöz a gyilkos, robban a bomba

A szabadulós játékok alapja általában mindenhol ugyanaz: van egy alapsztori – közeleg valami katasztrófa, jön a gyilkos, üldöznek a kalózok, mindjárt felrobban az atombomba –, és a szobát nyitó kulcsig, illetve a katasztrófa megakadályozásához sorozatos feladványok, számkódok megfejtésén vezet az út. A kijutásra a csapatnak 60 perc áll a rendelkezésre, bár ahogy a szabaduló szobák gyarapodnak, vannak már extra hosszú, kétórás játékok is. De mivel itt folyamatosan koncentrálni kell, valamint számolni a bezártságérzéssel, a 60 perc is elég megterhelő tud lenni. A feladat nem könnyű, általában még a csoportok felének sem sikerül kijutni, a pórul jártak pedig csak kapkodják a fejüket, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő feladatot nem tudtak megoldani. Ha egy csapat teljesen elakad, kap némi támpontot a játékvezetőktől, bár a megfejtést természetesen nem. A profik már olyan játékokat is kipróbálhatnak, ahol egyáltalán nem kérhetnek segítséget – bár a játékok többségében erre lehetőség van.

44 perc alatt szabadultunk ki

A 113-as garzon fedőnevű játéknak vágtunk neki hatfős csapatunkkal, de az élmény intenzitását talán az illusztrálja a legjobban, hogy fotós kollégánkat annyira lefoglalta az izgalom, hogy gyakorlatilag elfelejtett fotózni. De nem csak ő élvezte a szabadulást, mindenki lelkes volt: „Izgalmas volt, szinte észre sem vettem, hogy repült az idő, de egyáltalán nem volt nyomasztó látni az órát, hiszen jó tempóban haladtunk előre. Ötletesen voltak eldugva a kulcsok és a kódok, és az is tetszett, hogy mind a hatan végig le voltunk foglalva, és hozzá tudtunk tenni a megoldáshoz" – foglalta össze élményeit Andris. Parázni sem volt idő: a bezártságtól rettegés eszébe sem jutott a klausztrofóbiától rettegő kolléganőnknek, annyira egymásra épültek a különböző feladványok. De senkit sem rettentünk el: nem kell hozzá különösebben okosnak vagy talpraesettnek lenni, egy garzonlakást simán szét lehet kapni ennyi idő alatt.

Ma már szinte megszámlálhatatlanul sok hely van Budapesten, és vidéken is egyre több, így nem biztos a minőségi garancia. A vállalkozók egyre újabb tematikákkal próbálják felkelteni a figyelmet, van például már erotikus szabadulós játék is, de van kalózos, sőt az édesszájúaknak rendeznek csokiszökőkutas állófogadással egybekötött szabadulós játékot is. Utóbbi egyébként nem valami lazulós csokievés, a honlapjuk szerint az egyik legnehezebb szoba Budapesten, eddig csak a csapatok 20 százaléka jutott ki. Bár az is lehet, hogy túlzottan az evéssel voltak elfoglalva. Van összetett történeteken alapuló kijutós játék, (Kelepce) és börtönt imitáló is (Pincebörtön), ami a legnagyobb ilyen hely Budapesten. Nem irigyeljük azt, aki most szeretné ezt a játékot kipróbálni, mert nem lesz könnyű dolga a választás terén. Érdemes valamelyik, szabadulásban járatos ismerős tanácsában megbízni, vagy pedig a legelső ilyen hellyel, a ParaParkkal kezdeni.

Sok a gagyi katyvasz

A ParaParkot Gyurkovics Attila indította még 2011 júniusában, és a dolog azonnal robbant: 3-4 hétre előre kellett helyet foglalni, ha valaki játszani akart. A turisták emiatt szinte be sem tudtak jutni, pedig szerettek volna. Aztán fél év elteltével rohamosan terjedni kezdett a játék, a 2012-es év a szabadulós játékok éve volt, rengeteg új hely és játék jelent meg. Mivel egy ilyen ötletet nem lehet levédetni, Gyurkovics is csak a saját játékkoncepcióját és annak elemeit tudta levédeni, magát a szabadulós játékot nem. (Példaként a Big Brothert hozta fel, ami annak idején hiába vádolta lopással a Való Világot, hiszen utóbbi néhány elemében eltérő volt.) Mint mondja, eleinte próbált ő is lépést tartani a megjelenő új pályákkal, sokat elment kipróbálni, de aztán nem talált bennük sok újat. „Volt 2-3 pálya, amire tényleg azt mondom, hogy jó volt, ötletes, de sajnos sok köztük a gagyi katyvasz, ami szinte semmiről sem szól” – utal arra, hogy a mennyiség nem tesz jót a minőségnek. „Sokan úgy gondolják, hogy kell egy pince, néhány lakat és kész.”

Gyurkovics Attila mindenhol elmondja, hogy neki nem is annyira a játék, mint inkább a flow-élmény megteremtése volt a fontos. Nagy hatással volt rá a magyar származású chicagói professzor, Csíkszentmihályi Mihály munkássága, illetve az általa kidolgozott flow-elmélet. Csíkszentmihályi a kutatásai alapján arra jutott, hogy az ember nem a passzív semmittevésben a legboldogabb, hanem akkor, ha éppen valamit csinál, ami teljesen magával ragadja. Gyurkovics ezt az élményt szerette volna megalkotni, és úgy érzi, sikerült is. Elmondása szerint 98 százalékban pozitív visszajelzéseket kapnak, és még azokat is magával ragadja a játék, akik fanyalogva érkeznek hozzá. Összeveszés szinte soha nincs a csapattagok között, ami szerinte annak köszönhető „hogy a játékosok valóban flow-ban vannak”. A másik fontos szempont a csapatélmény volt. Egyedül itt esély sincs kijutni, de még a ketten érkezők 70 százaléka is bent marad. A 4-6 főből álló csapatok többsége azonban végül megoldja a feladványokat.

Se nem könnyű, se nem nehéz

Az első pálya megalkotásakor az lebegett a szeme előtt, hogy a játék ne legyen se túl nehéz, hiszen akkor nincsen pozitív visszajelzés és élmény, se pedig nagyon könnyű, mert akkor szintén elvész a siker. Az ötlettől a megvalósításig másfél év telt el, és a legnehezebb azt volt kikísérletezni, hogy ne sikkadjon el semmilyen, a kijutáshoz fontos információ. Gyurkovics először 40 perces játékokra gondolt, de a tesztelésen hamar kiderült, hogy ez kevés – így alakult ki a standard 60 perc. A tesztelésen még a csapatok 80 százaléka nem jutott ki, így módosítottak néhány dolgon, és így alakult ki a mostani arány.

Gyurkovics úgy gondolta, az egyetemisták fogják igazán szeretni a műfajt, ennek ellenére inkább a harminc fölöttiek jönnek, de jól mulatnak a családok is. Egy 8-10 éves gyerek szüleivel együtt már abszolút élvez egy ilyen játékot, hiszen mint a játék kiagyalója hangsúlyozza, hiába a ParaPark név, semmi ijesztő nincs a dologban. Főleg kutakodni kell, keresgélni, rendezkedni, azt pedig minden ember imádja.

A turisták imádják

A turisták az első perctől kezdve ráharaptak a dologra, csak akkor még nem nagyon tudtak bejutni. Ma már a ParaPark játékosainak is 35 százaléka turista, de például az Exitpointban 80 százalék ez az arány. Gyurkovics azt meséli, a turisták most pörögtek rá igazán a dologra, de már másfél éve is volt olyan skandináv turistacsapata, amelyik csak egy éjszakára jött ide, végigjátszották az összes pályát a ParaParkban, utána hajnalig ittak valamelyik romkocsmában, majd hazamentek.

Szinte már csak turistákból él a Fogasházban működő Exitpoint, ami főleg a nagyon szép, dizájnos szobáiról ismert. Közönségük 80 százaléka külföldi, és Maldrik András nem is szeretne változtatni az arányon. Ő is úgy érzi, nem tesz jót a jelenségnek, hogy nagyon sok a szoba, sokan kuponokkal nyomják le az árakat, amire ő nem hajlandó, mert akkor a minőség is romlana. Náluk 13 500 Ft egy játék, amivel – mint mondja – a legdrágábbak, de ha ezt az összeget hatfelé osztjuk, alig több az ár, mint egy mozijegy. A szabadulós játékra egyébként azért is kaptak rá a turisták, mert abszolút nyelvfüggetlen, csak logikai feladványok vannak, amikhez nem kell ismerni semmilyen nyelvet. Náluk már indiaitól kezdve ausztrálon át mexikói turistáig szinte mindenki megfordult. Három pályájuk van: az egyik egy pszichiátriát imitál, a másik egy ódon lakást, a harmadik pedig Rabbit Hole névre hallgat, és az Alice Csodaországban történet alapján dolgozták ki, utóbbi a legnépszerűbb, a foglalások 70 százaléka erre a pályára jön.

Náluk a csoportok 60-70 százaléka végül kijut, és ha látják, hogy a játékosok elakadtak, adnak valamilyen segítséget, mert szeretnék, ha sikerélményük lenne. Persze akad bőven olyan csapat is, amelyik nem kér segítséget.

Külföldre viszik a magyarok

A turisták persze viszik a ma már legendás kijutós játékok hírét külföldre is, így ott is egyre nagyobb az igény a szabadulós szobákra. Érdekes módon azonban annyira hungarikumként kezelik ezt a játékot, hogy általában ahelyett hogy megalkotnák saját pályájukat, magyar segítséget kérnek. Gyurkovics Attilának már vannak pályái Barcelonában, Madridban, Zágrábban, idén pedig Amerikában szeretne terjeszkedni. De őt keresték meg először a londoni és a sanghaji pályák építői is. Bécsben két pálya üzemel, most indul a harmadik, és mind magyar. Magyar érdekeltségű pálya van Berlinben és Párizsban is, Maldrik szerint a külföldiek félnek hozzányúlni egy ilyen sikeres dologhoz, és inkább megveszik a franchise-t.

Kállai Mikós, a Room Escape vezetője is úgy véli, hogy már túl sok szabadulós játék van Budapesten, és szerinte a piac nem bír el ennyit. Azt mondta, csodálkozna, ha ötnél több életben maradna hosszú távon. Éppen ezért is döntött úgy, hogy nem itthon nyitja meg szabadulós vállalkozását, hanem külföldön. Saját pályája még meg sem nyílt (éppen a napokban nyílik Bécsben), de a franchise-t máris több helyre eladta, Újvidéken például már üzemel az ötleteik alapján felépített pálya, és nagyon népszerű.

Kállai Miklós elmondta, egy ilyen pályát pár napos brainstorming alatt össze lehet rakni, utána persze még tesztjátékokon kipróbálják, és sokat változtatnak rajta. Játék közben derül ki ugyanis, hogy mennyire megoldhatók a feladatok, és a csapat minden tagjának van-e mindig elfoglaltsága. Az ő pályájukon például eredetileg volt olyan, hogy egy szekrény mélyéről kellett kihalászni valahogy egy kulcsot, de amíg ezt egy valaki csinálta, a többiek csak álltak. Így ezen utólag változtattak, mert Kállai szerint nagyon fontos, hogy a csapat minden tagjának legyen sikerélménye. A Kállai vezette Room Escape-nek egyébként két pályája van, az egyik egy világvégesztori, ahol egy atombomba-robbantást kell valahogy meghiúsítani, a másik pedig egy éjszakai bakrablás, ami azért egyedülálló, mert teljesen sötétben, csak elemlámpát használva kell végigjátszani a játékot.

A hungarikummá előlépett kijutós játékoknak tehát egyre nagyobb rajongótábora van, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Abban azonban minden megszólaló egyet értett, hogy a jelenlegi szobák száma még a turistaáradattal együtt sem tartható fenn, és a minőségre sincs jó hatással. Becsléseik szerint pár éven belül a budapesti szabadulós játékok legalább fele megszűnik majd.