Ha csak egy magyar biosört kóstol meg, ez legyen az

2014.03.14. 14:24

Száz százalékosan vegyszermentes biobombaként robbant a hír: a nürnbergi Biofach biovásáron hatalmas sikert aratott a magyar biosör, aminek egyfelől azért örültünk nagyon, mert a magyar biosör jobban teljesít, másfelől viszont azért, mert ezek szerint létezik magyar biosör. Persze ha nyitottabb szemmel járnánk, már korábban értesülhettünk volna róla, ugyanis az Alakor nevű sört már nyáron bemutatták, de mi éppen el voltunk foglalva a kézműves sörforradalom újabb és újabb hullámaival, így erről egyszerűen lemaradtunk. Mindenesetre most kértünk pár palackkal, hogy megkóstolhassuk.

Az Alakort nem két pocakos-szakállas srác főzi egy vödörben, hanem komoly konzorcium áll mögötte: az MTA agrártudományi kutatóközpontja, a Corvinus szeszipari tanszéke és a Körös-Maros Biofarm. Utóbbiak vezetik a kutatást, és persze termelik az alapanyagot, a Corvinusról a gyártási technológia jött, az MTA-ról pedig az alakor nevű búzafajta nemesítése. Az alakor – más néven egyszemű búza – pedig nem más, mint az a faj, amit az ember elsőként elkezdett termeszteni tízezer éve, szóval megérdemli tőlünk az ősbúza nevet, ami nyilván teljesen tudománytalan, viszont jól hangzik. Ősbúza. Alakorból egyébként 51 százalék van a sörben, ekörüli mennyiség szokott lenni az ismert búzasörökben is, a maradék árpamaláta (esetünkben szintén bio).

Természetesen a kóstolást is teljesen szakmaiatlanul végeztük, így azokat az olvasóinkat, akik nem megszagolják, hanem megillatolják/illatozzák a sört, és képesek felismeri a cserzett bőr, a dohány, a zöld banán és a homoktövis jegyeit, arra kérjük, fáradjanak át egy szakblogra, mert itt csak felidegesítik majd magukat.

A dizájn egyáltalán nem követi a kézműves sörök címkevilágát, de a nagyüzemiekét se nagyon, inkább a klasszikus biotermék-csomagolásra hajaz, némi arannyal megbolondítva a prémium jelleget erősítendő. A célcsoportnál biztosan működik, mi elsőre nem vennénk észre, hogy ez egy sör. Na de mi van benne?

Vakteszten meg nem mondtam volna, hogy ez egy búzasör, sem szagában, sem látványában nem emlékeztetett rá. Ízre meglepően édes, egy nagyon fura utóízzel, amit leginkább a nagyon olcsó növényi tejek lisztes ízére emlékeztet. Eleinte szerintem túl hideg volt, ahogy melegedett, jött elő a búzás jellegű szaga, és erősödött fel ez a savanykás, rántásszerű lisztíz a végén. De az igazi kérdés az, hogy mi végre innánk a biosört, mit nyerünk vele? Kevésbé hízlal? Non-GMO? Vagy csak magasabb az ásványianyag-tartalma, és kész?

– kérdezi Anita, és szerencsére a prospektus segítségével azonnal felelni is tudunk a kérdésére: az alakor "beltartalmi paraméterei kiemelkedőek (magas antioxidáns- és mikroelem-tartalom", illetve fontos cél volt, hogy az "összetevők beltartalmi értékeit a főzés során is megőrizzük" – írják. Szóval ennyike.

Nem akar kézműves sör lenni, és nem is az, ez pozitívum, viszont félig búza akar lenni, de az sem, ez már nem jön be. Az íze valahova a Kőbányai-Sárkánysör-tengelyre helyezi, leginkább a rézkilincsutóíz miatt. Kicsit túlhűtöttük, melegen egy fokkal jobb. Decije biztos nem ér egy százast.

 – mondja Bálint, és nem merjük megkérdezni, mégis honnan ismerik a techrovatban a rézkilincs ízét. Viszont más is érzett fémet:

Az íze elsőre fémes, a lecsengése üres. Gyanús a koncepció (részben, hogy paradox a nemesített nemesítetlen, részben mert ŐSBÚZÁHOZ túl olcsó), mégse olyan rossz, mint mondjuk egy Soproni, és nem is olyan harsány, mint egy Edelweiss. 10/3.

– vélekedett a Marci, a szigorú gazdasági újságíró, aki nem tudta túltenni magát azon, hogy bár ősbúzáról van szó, mégis nemesítették. Mondtuk, hogy jó szó.

Nem volt ez azért olyan rossz, kellemesen édeskés. Bár az utóíze és a színe is kicsit olyan, mintha beleinnál a csőtöréskor a csapból jövő barna vízbe. Viszont nem egy kézműves sört lever azok közül, amiket hülye fantázianevekkel árulnak a Gozsdu udvarban, és közben olyan az ízük, mint a Kőbányaiba öntött Piroska szörpnek!.

– rohant ki a népszerű belvárosi szórakozóhely-komplexum ellen Gyula, aki ezek szerint beválasztott valami kellemetlen gyümölcsös sört a Gozsduban. Máskor vigyázz magadra, Gyula!

A bio a magyar nyelvben legtöbbször azt jelzi, hogy valami rohadt, férges, rossz ízű vagy drága, szerencsére ezek egyike sem igaz erre a sörre. Rabjává azért nem váltam.

– foglalta össze Miki a biotermékekkel szembeni előítéleteket, hogy végül egy parádés fordulattal megdicsérje a sört.

Nem volt vele semmi gond, ízre édes volt, és semmivel sem rosszabb, mint bármelyik másik üveges sör. Sajnos biosörök tekintetében nulla összehasonlítási alapom van, de igazából bármikor máskor is fogyasztanám. A szénsav furcsa.  Nagyon tetszett a palack címkéjén elrejtett kis bók, ahol a gondos sörkészítő előbb a sört dicséri meg picit, utána pedig annak fogyasztóját..

– írta Attila. A kedves olvasó nyilván kiváncsi a bókra, ami a sör kiváló tulajdonságainak ismertetése után – a következő: "Színtiszta egyéniség. Színtiszta egyéniségeknek."

Engem az íze egy buja nyári délutánra emlékeztet. Sétáltam a Tisza-parton, szembejött egy hal, mondtam neki, hogy milyen szép napunk van, de nem válaszolt a nyomorult, ezért bedobtam a vízbe. Ahogy esett belefele, a farkával még szájon vert.

– vélekedett Péter, de mondjuk ő egyáltalán nem vett részt a teszten.