Rendes buli a bulinegyedben

A 2000-es évekhez képest elég komoly változáson ment át a budapesti partyélet. Visszaszorultak az akár többezres tömeget megmozgató klubok, az elektronikus tánczene népszerűsége elérte a csúcspontot, kifejlődött a belvárosi bulinegyed és a West-Balkán tragédia is megváltoztatta a dolgokat.

A megváltozott igényekhez pont a legjobb időben alkalmazkodott a pesti bulinegyed. Az emberek nagy része nem a bizonyos zenei tematikához köthető helyeket kezdték preferálni, hanem átálltak egy valamilyen rotációra, vagyis a sok egymás melletti klub, romkocsma és szórakozóhely miatt már az lett a sztenderd, ha egy este több helyre is benéznek az emberek a legmegfelelőbb bulit keresve.

Azonban még mindig van igény a szorosabb zenei koncepcióra épülő klubokra, amik különböző szubkultúrák párszázfős magjára fókuszálnak. Ilyen volt például a Mono az Ó utcában, amit nagyon sokszor emlegettek fel az újonnan megnyílt LÄRM első estéjén.

A LÄRM a Fogasház emeletére épült azzal a céllal, hogy a Monóhoz hasonló kompakt kis klubot hozzanak létre a Belvárosban, ahol nincs hangkorlát. Ez ugyanis jellemző probléma minden helyen a bulinegyedben. Az ott lakóknak bőven elég az utcai ricsaj és a részeg angolok, a mélynyomótól rezonáló vitrin hiányzik nekik legkevésbé. Ezzel viszont a bulinegyed elesik attól a lehetőségtől, hogy a rengeteg vendég zeneileg csak kiherélt egy élményt kaphasson, nagyobb külföldi produkciók pedig a központtól távol eső helyekre szorulnak.

A Fogasház egyébként az egyik legjobban alkalmazkodó hely a bulinegyed környékén, már kétrészesre bővítették és az Instanthoz hasonló emeleti részt is megcsinálták. Ide települt be a LÄRM, ami szeretne önálló klubként, nem pedig a Fogasház zenés termeként működni. A fönti rész ugyan tökéletes pihenőhelyet ad a táncolásban megfáradtaknak, de a lényeg mégis csak a táncterem.

Az ígéretek szerint nincs hangkorlátozás és a LÄRM tényleg állati jól szól. Az utóbbi években egyre dominánsabb német-berlini vonal erős itt is, nem véletlenül öszpontosítanak inkább a négynegyedes, house/techno vonalra és nevezték el a helyet LÄRM-nek. Utóbbit "lerm"-nek kell ejteni, de szinte az összes ember, akivel a helyszínen beszélgettem frusztrációját fejezte ki, hogy mégis miképpen kell ejteni a klub nevét. Vagyis nyertes választásról van szó, hiszen megmarad az emberek fejében, mégha hibás kiejtéssel is.

Rendszeresített klubestek lesznek és azzal próbálják elkerülni a Fogasházba a környékről random betévedő külföldi turisták seregét, hogy minden bulira belépőt szednek. Ez azért is lehet fontos, mert így a célzott hazai közönség, akik a hazai színtér kissé belterjes, de egyben családias közegét preferálják, nem lesznek elijesztve a részegen dülöngélő melegítős olaszokkal vagy más olyan arcokkal, akik csak bebaszni jöttek, nem érdekli őket a zene.

A LÄRM sorsa a következő hónapokban dől el, hiszen már éledezik a partyszezon. Az általam megkérdezett bulizók mind elismerésüket fejezték ki a hangrendszer és a sötét táncterem miatt, azonban kicsit szkeptikusak a Fogasházba betévedő turisták miatt. Az sem a legjobb jel, hogy a szemem láttára sírt és panaszkodott egy lány, hogy a lakása érintkezik az épülettel és minden áthallatszódik a lakásába, dübörög a fal és képtelen lesz így aludni. Azonban kiderült, hogy nem a LÄRM, hanem a Fogasház zenéje zavarja a nyugalmát, amivel neki ugyan nem lesz jobb, viszont kiderült, hogy tényleg nem lesz gond az új klub hangzásával.

Szóval végre megint van olyan helye Budapestnek, ahol kifejezetten a kurrens elektronikus tánczenéket kedvelő magyar közönséget célozzák, akik rendszeresen felkeresik a hasonló eseményeket, nem csak a legnagyobb bulikra mennek el.  Majd az idő eldönti, hogy tényleg van igény az ilyen kisebb, 250 fős klubokra vagy már teljesen átszoktunk a bulinegyedes vándorlásba.