Férfi vagyok, és műkörmös

2014.08.23. 11:38 Módosítva: 2014.08.23. 13:32
Babér Balázs a főváros egyik legismertebb férfi műkörmöse. Tíz éve még asztalos volt, négy éve kezdett körmöt építeni. Sokkal jobban érzi magát a nők társaságában, mint a konyhabútorok között, és nagyon szeret a művészi igénnyel díszített körmökkel foglalkozni.

„Bármilyen hihetetlen, de nem vagyok meleg. Körmösként dolgozom, de attól még a nőket imádom, ezt a feleségem is megerősíti. Persze tudom, hogy mindenkinek ez ugrik be elsőre a foglalkozásom miatt. De ez így működik Magyarországon, ha 7-es BMW-ben ülsz, maffiózó vagy, ha szilikon a melled, akkor prosti, ha pedig férfi létedre a szépségiparban dolgozol, akkor csakis meleg lehetsz” – foglalja össze a helyzetét Babér Balázs.

Győzködték, hogy de bizony, meleg

De sosem kérdeznek rá egyenesen, hanem egymást faggatják a barátnők a nemi hovatartozásáról, meséli. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy tőle kérdezték meg személyesen, de abban sem volt köszönet. „Egy teljesen idegen csaj kiabált át a fodrász fejmosó táljától, ugye, meleg vagyok. Nem tetszett neki a válaszom, mert utána vagy öt percen át győzködött, hogy meleg vagyok, csak még nem tudok róla.” 

Balázsnak nap mint nap szüksége van hidegvérre, de már ahhoz is hozzászokott, hogy körülállják, megbámulják és le is fotózzák munka közben. „Korábban egy áruházi drogériában dolgoztam,

a betévedő japán turisták úgy kattogtatták a gépet, mintha cirkuszi látványosság lennék.

A fura helyzeteknek amúgy sincs híján, sokszor több intim részletet is megosztanak, mint amire szüksége lenne. Válogatás nélkül mindent elmesélnek a körmös asztalnál a vendégek, a munkahelyi problémáktól kezdve a szexuális zavarokon át egészen a nemi betegségekig. „Túlzottan közlékenyek velem. Jellemzően tizennyolcas karikás sztorikat mesélnek, velem akarják megbeszélni például a férjük fitymaszűkületét. A legdurvább mégis az volt, amikor egy lány telefonon mutatta meg nekem a legjobb barátnője nemi szervét, egy kifejlett fertőzéssel. Annyit tudtam reagálni, hogy kicsit több információt kaptam a kelleténél, és máig sem értem, miért kellett ezt a képet tárolni.”

Persze más különös történetei is vannak. Egyszer például hiányzott a vendég a kisujján az ujjperce, és nekiállt alkudozni, kaphat-e így árkedvezményt.

A legtöbbször tanácsot kérnek, férfiként mit gondol a szerelmi életükről, hogy szerinte mi mozgatja a pasijukat. „Néha fárasztó ugyanabban a székben ülve végighallgatni öt-hat teljesen eltérő életű nőt, miközben én kifejezetten koncentrálok a munkámra.”  

Fokozatosan nyergelt át a szépségiparba, miután eredeti szakmája már nem igazán foglalkoztatta, és egyre kevesebb lehetősége is volt asztalosként boldogulni. „Tizenévig dolgoztam asztalosként vidéken és Budapesten, saját műhelyem volt. Komplett bútorokat készítettem el, de ács- és zsalumunkák is akadtak. Mindent megcsináltam, ami a fával kapcsolatos.”

A hivatását, mármint a korábbit szépnek tartotta, de hozzáteszi: megvan a monotonitása is, hiszen kissé unalmas legyártani egyhuzamban tizenöt darab beltéri ajtót. „Ráadásul általában egyedül voltam, társaság nélkül. Szokták kérdezni, hiányzik-e az asztalosság. Egyelőre nem, de ha megöregszem, ismét elkezdek farigcsálni bölcsőt meg kiságyat az unokáimnak.”

A válság miatt kellett váltani

Balázs később Kanadában is szerencsét próbált, a négy éven át tartó torontói kitérő után hazatérve a testvére építkezési cégénél dolgozott, majd jött a szokásos sztori: a gazdasági válság begyűrűzésével egyre kevesebb lett a megrendelésük. „Ide-oda rohangáltam az árajánlatokkal, de már nem úgy ment a szekér. Előfordult, hogy az ajánlat leadása utáni harmadik héten azzal hívtak fel, hogy megvették az IKEA-ban a bútort, segítenék-e összeszerelni. Nem segítettem.”

2009 környékén már nagyon megérett a helyzet a váltásra. „Még bőszen asztalosként dolgoztam, amikor egyszer egy szépségszalonban jártam. Történetesen egy körmös  haveromat kerestem fel – ő szintén férfi –, mivel feltűnt, hogy rengeteg munkája van. A stúdió tulajdonosa rám nézett, és annyit közölt, hogy éppen ilyen masszőrre lenne szüksége.”

Aludt rá egyet, és másnap rájött, hogy ez nem is hülyeség, hiszen állandó vendégkörrel, így állandó bevétellel számolhat. A várt siker azonban elmaradt, mégsem jöttek annyian. „A lányok szégyenlősek voltak, és nem akartak a férfi masszőr előtt vetkőzni, a férfiak pedig inkább női masszőrt kerestek. Mégsem lett annyira sok munkám, mint amire számítottam. Közben a fiú körmösnek 24 óra sem volt elég, annyira sokan jártak hozzá.” És mivel Balázs mindig szerette az aprólékos és művészi finommunkát, könnyen meghozta a döntést. 

Azóta pedig állandóan a nők kezét figyeli. „A Playboy közepén is a lány körmeit nézem meg először, ez már szakmai ártalom.” Balázs szerint az is sztereotípia, hogy kizárólag a könnyűvérű nők hordanak tűzpiros és kihívóan hegyes körmöket.

 „Nem érdemes ilyesmi alapján következtetni személyiségjegyekre.

Tény, hogy a vérvörös körömnek nagyon rossz a híre,

de ha megfigyeljük, sok üzletasszony ezt viseli. Ugyanakkor a hivatásos vendégeim közül nagyon kevesen kérnek tűzpiros körmöt tőlem. A vörös körmöket amúgy nagyon nehéz szerintem igényesen elkészíteni, hiszen ennél a színnél tűnnek fel leginkább a felületi hibák és egyenetlenségek.” Számos olyan nő jár hozzá, aki kihívónak nevezhető, alaposan díszített és hegyes körmöt hord, de van köztük óvónő és kertészkedő háziasszony is, sorolja. Persze a szakma néha kötelez: úgy tapasztalta, hogy egy banki alkalmazott sosem viselhet feltűnő körmöket. ” 

Balázs kifejezetten kedveli az extrém kihívásokat. „Egyszer 22 órán át dolgoztam egyhuzamban körmökön. A legizgalmasabb munkám az volt, amikor egy heinekenes dobozból kivágott apró mintákat és feliratokat applikáltam a műkörömbe. Akkoriban legalább öt órámba tellett ez a munka, de utána többen is kértek ilyet. A Playboy nyuszit viszont már álmomban is megrajzolom, legfeljebb egyetlen perc alatt. Ugyanakkor nem vállalok el minden kérést, és a szmájlikat és a hellokittyket sem erőltetem különösebben.”

Mi a baj a műkörmösökkel?

Az ember nem is gondolná, hogy egy szakmabeli vállalkozó hiányolja a külső felügyeletet, pedig így van. Balázs szerint a minőségbiztosítás és a fogyasztóvédelem hiánya okozza a szakmában legnagyobb gondot, mert szerint most sehol sem reklamálhatunk, ha pocsék munkát végzett a körmös.

„Átlagosan ötezer forintba kerül egy komplett műköröm, ami nem kevés pénz. Ehhez képest minősíthetetlen munkákkal is találkozni. Szedtem már le olyan körmöket, hogy a hatéves fiam is különbeket csinálna. Egyik volt vendégem pedig az egykori körmöse miatt marandó károsodást szerzett a körmén. Ehhez képest nincs olyan fogyasztóvédelmi fórum, ahol panaszt tehetnének a munka minőségére.” Ráadásul szerinte felhígult a képzés is, csökkentek a gyakorlati követelmények. 

Bajnak látja azt is, hogy a körmösök egyes tagjai sem a fair-play játékszabályok hívei. Megesett már, hogy a kolléga a közösségi oldalról lelopta, majd sajátjaként hirdette a férfi munkáit. Olyan is előfordult, hogy egy külföldön dolgozó műkörmösnő Balázzsal csináltatta meg különleges körmeit, később elárulta, ezt lesz a kinti referenciamunkája. „Jót nevettem, de nem mertem volna ezt meghúzni. Lelke rajta. Ha utánam tudja csinálni, semmi gond. Azt nem tudom, mit lép, ha valaki véletlenül ilyet kér.” 

A férfi mégis imádja munkáját, állítása szerint körmösként az élete szinte minden nap karácsony. „Több szempontból is szerencsésnek érzem magam. Egyrészt, folyamatosan szép nők között lehetek. Kezdek kicsit belelátni a női gondolkodásba, ami férfiaggyal amúgy teljesíthetetlen vállalás. Másrészt, naponta többször is megélhetem az ajándékozás örömét. Meglátják a nők a kész körmüket, és annyira hálásak a látványért, mintha ajándékot kaptak volna. Egész hónapban jó szívvel gondolnak rám, és ez jólesik. Olyan ez, mintha állnánk a karácsonyfa alatt, és a rokonok még fizetnének is nekem az ajándékokért. Kell ennél több?”