Zavarja össze a főnökét műtetoválással!

Itt vagyok a Tatz egyik tagjának lakásán, előttem pedig kiterítve egy rakat műtetoválás. De nem olyanok, mint amikre a Bravo magazinból vagy a rágógumis, ipari változatokból emlékezhetünk, hanem valami olyasmik, amiket egy minden sarkon dizájnblogot hirdető belváros tud kitermelni magából. Szivárványos unikornisok, halálfejek, vasmacskák, toll, bumeráng, majom, sellő, villám, gyémánt, átnyilazott szív – ábrák, amiket az ember magára aggathat, de nem kell aggódni, hogy hogyan fog kinézni egy löttyedt karon harminc év múlva.

Hoffman Petra, a Stilblog egyik írója márciusban hívta fel szabadúszó grafikus ismerősét, Szendrey Gabriellát, hogy lenne egy ötlete, ideiglenes tetkókat kellene csinálni, csak hát az ötlet önmagában kevés,

Persze nekem hiába a rágó mellé csomagolt tetkó jut ezekről eszembe, Petra elmondja, hogy annak, amit a Tatz csinál, azért vannak komoly külföldi előképei is. Ott van például az amerikai Tattly, ami szintén 5 dolcsiért árul dizájnertetkókat, de ők sem azért mennek olyan jól, mert valami hatalmas ötletet találtak fel, hanem mert jó grafikusokkal dolgoznak együtt.

Nem volt semmilyen megkötöttség abban, hogy milyen tetkókat szeretnénk 

– teszi hozzá Gabriella. Inkább csak olyan témák voltak, amik az igazi tetkóknál is nagyon futnak. Az elejétől fogva tematikus szettekben gondolkodtak, azaz olyan csomagokban, amikben különböző, de mégis összetartozó matricákat tartalmaznak. Összeírtak egy csomó ötletet, aztán próbálták a listát egyre jobban szűkíteni azokra, amik még eladható ötletnek számítanak. Először ötször négy mintával indultak.

Petra elmondja, hogy ezt a fajta tetkót kétféleképpen szokták nyomni. A digitális megoldás azért béna, mert akkor a komplett hordozóval kerül a bőrre, azaz lesz egy átlátszó, de azért könnyen észrevehető kerete a matricának. A Tatz viszont offszet nyomással készül, szóval csak és kizárólag az ábra marad az emberen.

Ha valaki összetalálkozott idén nyáron a Tatzzal, akkor nagy annak az esélye, hogy a Szigeten történt, Petra és Gabi ugyanis öt napig szinte megállás nélkül idegeneket taperolt, akik az igazi, helyszínen képest bagóért, és nyilván kevesebb későbbi megaláztatásért folyamatosan álltak sorba a standjuknál.

Büdös nagy mákunk volt!

A We Love Budapest kereste meg őket azzal, hogy szeretnének saját tetoválást osztogatni a Szigeten, a közös alkudozásnak az lett a vége, hogy a hivatalos WLB-tetkók mellett a sajátjaikat is árulhatták. Öt percre voltak a Sziget bejáratától, az emberek pedig csak folyamatosan jöttek és jöttek. Olyanok is megfordultak ott, akik igazi tetoválásokat csináltattak maguknak a fesztiválon, amik egyáltalán nem voltak gázok, maximum csak az, hogy két havernak pontosan ugyanolyan volt.

A Tatznak hónapokig csak webshopja volt, de egyre több budapesti viszonteladó érdeklődik a műtetkók után, egy csomó boltban már lehet is kapni a pakkokat. De a Sziget, és az azt megelőző két hét nagyon leszívta őket, még csak most készül a katalógus, és egyáltalán csak most próbálják kitalálni, hogy miféle lehetőségek vannak a Tatzban. Azon megy most a matekozás, hogy hogyan lehet mindig új mintákat tervezni úgy, hogy megtartják a régieket, de ne kelljen beletolni havonta százezreket.

Az a fontos, hogy racionális maradjon az egész, de nekünk is izgalmas maradjon.

A lényeg az, hogy ne kelljen futószalagon rajzolgatni. Azt már kérdezték tőlük, hogy szeretnének-e irodát nyitni, de azt a legelején megbeszélték, hogy azt nem akarnak. Inkább két függőágyat.

Kipróbáltam én is azt, milyen, hogyha rám nyomnak egy ilyet, először a felkaromra kértem egyet, csak a nagy posztinterjús sörözgetésben elfelejtettük lemosni alkohollal, úgyhogy azt hamar kikezdte a pólóm, de azon egyáltalán nem hagyott nyomot. Aztán kértem egyet a csuklómra is, mert ha már mű, akkor legyen kemény, a szívalakú matrica az fennmaradt majdnem négy napig. A jobb felkaromra kapott pici horgony is kibírta addig.

És egyébként mi értelme van ilyen matricákkal szöszölni? Először is az, hogy tök nagy dili az egész, és tényleg nincsen semmi következménye, ha béna, akkor ledörzsöljük. Másrészt meg az, hogy azért jó megnézni egy igazi tetoválás előtt, hogy egyáltalán el bírunk-e viselni legalább három napig egy színes pacát ott, ahova amúgy is szeretnénk varratni. Az is biztos, hogy munkahelyi diszkrimináció sem fog érni minket attól, ha egy rózsaszín unikornissal a nyakunkon megyünk be az irodába, de lehet, hogy nagyon jó tesztelési módja egy vállalat tetkós előírásainak.