Huba
17 °C
33 °C

Hol fogunk bulizni tíz év múlva?

Budapest belvárosában mindentől függetlenül jött létre a bulinegyed, nem volt ehhez köze sem az önkormányzatnak, sem a politikának vagy a kormánynak. Emiatt nem csoda, hogy mára jóval több lett, mint egy szűk hipszter réteg központja, ahol a romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomások végre otthonra leltek.

Ma már a bulinegyed mindenkié

De ennek vannak következményei is. Elég ránézni az Erzsébet tér környékére és a Király utcára, hogy észrevegyük,

a bulinegyed baromira nem menő már

Egyre másra nyílnak a tudatosan romkocsmaként marketingelt, túlárazott és lelketlen helyek, a Hajógyáris buliközpont bezárásával elözönlötték a Gozsdut a levitézlett focisták és a baráti körük, és megjelent mindenki rémálma: az éttermi vendégfogó is. Turisztikai szempontból paradicsomi állapot, élvezhetőségi szempontból viszont maga a rák, a pokol, az észak-koreai fogolytábor. Na de akkor hova máshova? Hosszú távon fenntarthatatlan a mostani állapot a bulinegyedben, és senki sem lepődne meg, ha a város valamelyik másik pontján kezdene kialakulni egy ellenpólus, egy újabb bulinegyed(-féleség). Megpróbáltuk összeszedni, hogy Budapest melyik részein, hol alakulhat ki az új bulinegyed, ide menjen bulizni, ha tíz év múlva már csak legyinteni akar ezek hallatán.

Széll Kálmán tér és környéke

Először is még mindig mindenki Moszkva térnek hívja és ez valószínűleg így is marad sokáig, mert ha olyanokat kellene mondanunk egy pénteki este, hogy "indulok a Széll Kálmánra", arról senki sem fogja azt gondolni, hogy hatalmas buli kezdődik, hanem hogy szeretnék átszállni a hűvösvölgyi villamosra. És az a szomorú, hogy a tér környékét még most is inkább erre használják az emberek, esetleg téblábolnak a Fény utcai piacon, vagy esznek valami középáras elfogadható menüt a Lövőház utcában, de semmiképpen sem arra, hogy egy fergetegeset partizzanak.

Egyik arra lakó ismerősöm arra panaszkodott, hogy a Lövőház utcából gyakorlatilag Siófokot faragtak, és ez kicsit tényleg így van, bár ha Siófok bármelyik pontján olyan elfogadható halételeket adnának, mint mondjuk a Némóban, akkor többet járnék a Balatonra is. Viszont tény, hogy az utca kicsit a kényelmes budai családosoknak lett tervezve, akik szívesen lébecolnak egész nap a napfényben és szürcsölik a tejeskávékat egymás után, pedig ott volt például az Art Café, ahol tisztességes zenéket lehetett néha hallgatni hajnalig, amíg fantáziátlan Sarki Róka nem lett belőle. Vagy magán a téren ott a Nemdebár, amire lehetne mondani azt, hogy kis ékszerdoboz a zajos forgalomban, mert simán szól az italodisco vagy a minimáltechnó zárásig, és még csapolt Tuborgot is lehet kapni.

Ez a két hely már kapásból alkalmas lenne arra, hogy két végpontja legyen a fergeteges bulinak, ráadásul a Lövőház utca egy részében megvalósult az, amint a Kazinczyban képtelen volt elérni az önkormányzat, azaz hogy tényleg sétálóutca és nem "sétálóutca", amiről ledudálnak a mérgelődő taxisok. Már csak az kellene, hogy ne a kényelmes budai tempó diktáljon, hanem a pesti lendület. A 4-6 úgyis egész éjszaka jár, a Moszkván megálló éjszakai buszokkal körbe lehet cikázni a várost secperc alatt. (klág)

Hajógyári-sziget

Nagyon sokáig elképzelhetlennek tűnt, hogy ameddig dübörög a hajógyári Álom-sziget, addig bármi más hasonló lehessen Budapesten. Ezt egy részről az éjszakai élet ismert figurája, V. László garantálta, akit a városi legendák szerint nem lehetett megkerülni, ha az ember esetleg új szórakozóhelyet akart nyitni a városban. Most ő és társai ellen 331 bűncselekmény miatt emeltek vádat, többek között bűnszervezetben, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás, valamint hivatali vesztegetés miatt.

A hajógyári V. László-birodalom jelentette a magyar keményvonalas éjszakai élet központját, egyre-másra épültek a kishídról megközelíthető szórakozóhelyek, STUDIO, Dokk, Bed Beach, Pink, a túl hamar bezárt Mokka Cuka vagy a város egyetlen nem exkluzív afterklubja, a közismert Coronita. A V. László körül kialakult büntetőjogi botrány óta megszűnt az Álom-sziget, az a több ezer ember, akik hétvégente Óbudán összpontosultak, rászabadultak a Belvárosra.

Pedig a Hajógyári klasszikus bulinegyed lehetne, ahol a lakóktól távoleső helyen élvezhetné mindenki az épp neki tetsző elektronikus zenét. A STUDIO például európai mércével mérve is komoly klubnak számított, ahol nem egyszer rendeztek teltházas bulikat a szélsőségesen extrém drum and basstől, a tinédzser elektrón át a minőségi house-ig, világszíntű előadókkal és DJ-kkel. A West Balkán-tragédia óta ma már elképzelhetetlen, hogy egy zártterű elektronikus bulira akár 2-3 ezer ember is összegyűljön.

Bár kulturálisan összehasonlíthatatlan a Belvárossal, a Hajógyári klubjai pont azt a réteget fedték le a maguk idejében, amit legkevésbé tolerálnak lakott övezetekben. V. László nélkül azonban gyanús, hogy a szigeten álló épületek már csak raktárként lesznek használva. (sajó)

Hajós utca

Hivatalos itt található Budapest vigalmi negyede, de a valóságban a Hajós utca egy szép lassan teljesen elérdektelenedő, túlárazott szellemkorzó, ahová csak azok a turisták tévednek be, akik rossz irányba indulnak el az Operától. Persze csöndes kiülős kávézókból és hangulatos bárokból azért akad pár, de a "buli" és a "csendes kiülő" annyira nem fér meg egymás mellett. A környéknek ráadásul a pár évvel ezelőtti elmebeteg csendrendeleti keménykedés sem tett jót, hiszen ezzel nem csak ráijesztettek a potenciális beruházókra, de arra is felhatalmazták a környéken lakó, a hangerőre különösen érzékeny embereket, hogy zárásig vegzálják a halott utca este is nyitva tartó helyeit. Tapasztalatból mondom: öntöttek már le ebben az utcában az elégedetlen lakók. 

Pedig elrendezésben alig különbözik a Kazinczy-Dob-Király-Rumbach-négyszögtől, és a Hajósból nyíló utcákban is találni népszerű szórakozóhelyeket (Instant vagy a pesti éjszaka fekete lyukának számító Piaf), de ahhoz drasztikus önkormányzati és lakóközösségi hozzáállás-változtatás, hogy itt bármi hasonló történjen, mint az Andrássy út másik oldalán. (sajó)

Népszínház utca

A környékbeliek szerint a Népszínház utca akkor romlott el, amikor annyi minden más is ebben az országban: a rendszervált(oz)ást követően. Szabóságaival, kávézóival és éttermeivel korábban a divat utcája volt, pezsgő kulturális életéről a Nemzeti Színház gondoskodott – egészen a metróépítés miatti 1965-ös felrobbantásáig –, de üzemelt itt mozi, nyomda és sörfőzde is. Sőt, az utca lakója volt például Karinthy Frigyes és Kiss József költő is! Évszázadokra visszanyúló története során nevezték Keresztúri országútnak, Baromvásár, Sertésvásár és Sertéskereskedő utcának is, majd az 1944-es gettófelkelésre emlékezve egy darabig csak a Kis Varsóként emlegették.

A kilencvenes évek elején a fiatalabb, ha tehették, elmenekültek a környékről, az idősebbek pedig egyszerűen kihaltak, és ezzel a környék rövidesen hanyatlásnak indult: felütötte fejét a nincstelenség, a mélyszegénységi bűnözés és kábítószer-használat, valamint az utca jellegét máig meghatározó fertő. A városi legendák szerint ebben az utcában bármit meglehet kapni, legyen szó csempészcigiről, lopott holmikról, drogokról vagy fegyverekről, de egyesek szerint az itteni üzletek pultjai alatt nemcsak pánikgombok, hanem akár szamurájkardok is rejtőzhetnek.

Aki viszont járt már itt, az tudja jól, hogy a Népszínház utcának hangulata van, és ami egyeseket megrémiszt, az másokat talán vonzani fog majd. A balkáninak tűnő állapotok és a multikulti forgatag viszont kifejezetten vonzó alternatíva lehet azoknak, akiknek már a könyökükön jön ki a Gozsdu udvar és a Kazinczy utca. A Népszínház utca előbb a vakmerőbb és kalandvágyóbb bulizni vágyók paradicsoma lehet majd, aztán persze rövidesen kiépülhet a komplett helyi buliinfrastruktúra is – kétszázforintos pizzaszeletekkel és pocsolyarészeg brit legénybúcsúsokkal megrakott beerbike-okkal. 

Ön hol fog bulizni 10 év múlva?

  • 437
    Népszínház utca
  • 347
    Széll Kálmán tér
  • 244
    Kopaszi-gát
  • 208
    Móricz Zsigmond körtér
  • 186
    Lónyai-Ráday utca
  • 110
    R33
  • 103
    Hajógyári-sziget
  • 74
    Hajós utca

De a Népszínház utca újravirágzásáig sem kell unatkoznunk a közelben, hiszen itt működik a város egyik legszimpatikusabb italozója, a Drunken Tailor, veszélyesen közel van a nemrég indult és nagyon pezsgőnek ígérkező Auróra, de végtelenül kellemes a Bacsó Béla legelején található Hintaló Iszoda, és a vele átellenben található Klub Béla is, ami egy önfenntartó közösségi klubhelyiség, foglaltház és romkocsma sajátos keveréke, ami annyira antikapitalista, hogy becsületkasszával és/vagy hozzál-vigyél valamit elv szerint működik. Ha még ez sem lenne elég, akkor innen már tényleg csak egy köpés a Bérkocsis utcai Macska, azt legalább apáink is ismerik. (maugli)

Lónyay-Ráday utca

Ferencváros mintha szándékosan kerülné, hogy a Belváros sorsára jusson, így hiába futtatták fel a maga idején a Ráday utcát és próbálkoztak a vele párhuzamos Lónyay utcával, végül csak egy unalmas turistacsapda lett a környékből, közepesen sem érdekes éttermekkel és pár törzsközönségre fókuszáló kocsmával. Ezen nagyon nincs mit csodálkozni, a kilencedik kerületi csendrendelet miatt itt sincs esély a hangzavarra, az alkalmi Bakáts téri koncerteken kívül csak egy-két flamencogitáros zavarja meg a betakarózva üldögélő turisták nihiljét.

A helyzet azért is furcsa, mert a belső kerületek rehabitilációjából bőven kijutott Ferencvárosnak, a szépen felújított Ferenc teret kiáltották ki gyorsan a következő Deák térnek, és a Tompa utca és környékén is elkezdődött valami mozgolódás, amit aztán gyorsan meg is akadályoztak. Arról nem is beszélve, hogy a négyes metró építése és a Kálvin tér felújítása miatt sokáig megközelíthetetlen volt a környék, ami rendesen odavágott a vendéglátósoknak.

Viszont az utóbbi egy-két évben mintha elkezdődött volna valami a környéken, a tipikus turistalehúzós éttermeken túl megjelentek olyan vendéglátók is, amik nem a környékbeli hotelek vendégeire fókuszálnak. A Corvinus Egyetem környékre költözésével ismét megérte kisebb, olcsóbb, de nem lepukkant késdobálós kocsmákat is nyitni. De hiába nyílik egyre több, a fiatalok és egyetemisták pénztárcájához illeszkedő kocsma/bár (sőt, már romkocsmás kerthelysége is van a környéknek Rombusz néven, ami baromira hiányzott már innen), az ezzel járó utcán álldogálás egyáltalán nem támogatott Belső-Ferencvárosban. Hangzavarral, részegekkel jár, ami nehezen összeegyeztethető a környék alapvetően csöndes éjszakáival. Pedig itt minden adott lenne, hogy a Király utcához hasonló kocsmasor alakuljon ki, a két utca pedig szimbiózisban is élhetne egymással: egyik lehetne a klasszikus éttermi sor, hogy azért ne menjen már haza az elképzelés nélküli turista olyan sok pénzzel, a másik pedig a kocsmasor, ahol nem kellene télen-nyáron pincehelységben tartani azokat, akik nem angol legénybúcsúsok között szlalomozva képzelik el a péntek esti sörözést. (sajó)

R33

Hiába telepítették a Lágymányosi-híd pesti hídfőjének tövébe a Nemzeti Színházat, parkosították a környéket, hogy aztán a Budapest Park és a Zöld Pardon (ma már Barba Negra Track) is a körzetbe költözzön, a Soroksári út Közvágóhídhoz közeli része még mindig annyira kiesik a város vérkeringéséből, hogy komoly tömegközlekedési beruházás híján soha nem lesz ott pezsgő éjszakai élet. De még nappali sem nagyon.

Pedig minden adottsága meg van a környéknek, hogy klasszikus bulinegyed lehessen, ahol a kávézók és kocsmák helyett kifejezetten a zenei életre fókuszálnak. Itt van ugyanis az R33, ami konkrétan a tökéletes megoldást nyújthatná egy új könnyűzenei központ megalakításához, de csak nem akar összejönni. Az R33 egyébként nem teljesen ismeretlen a zenészek számára, talán többszáz is lehet azoknak az együtteseknek a száma, akik itt próbálnak, van koncertterem és egy kávézó is, ráadásul az ég világon senkit nem zavarhat egy kis zaj, mert messze kell menni az első lakókig.

Az már egy egészen másik kérdés, hogy a Gödör környékének rogánizálódása egyáltalán nem állna jól a gyártelepnek, és az itt kialakult közösség sem fogadná esetleg túl jól, ha mesterségesen próbálnák felfuttatni az R33-at, hogy aztán heti háromszor lehessen Punnany Massif-DJ szett. Sajnos viszont saját magától sem alakul itt ki semmi komolyabb, ameddig az éjszakai tömegközlekedés semmiben sem különbözik a főváros külső kerületeitől. (sajó)

Móricz Zsigmond körtér

Szép álom lenne, ha a Gomba, ami most egyelőre úgy néz ki, mint egy kórterem egy sci-fiben, egy pillanatra lehetne mondjuk a pár évvel ezelőtti Gödör, ahova emberek kijárnak, söröznek, jól érzik magukat, mondjuk nem lehet medencébe lógatni a lábat, dehát istenem, nem lehet minden olyan mint egykoron. A Móricz és környéke a 4-6 végállomásai, a rengeteg villamos- és buszjárat miatt tényleg inkább közlekedési csomópont, mint potenciális bulinegyed, pedig ez is adott lenne hozzá, csak itt is, akárcsak a Moszkvánál, fel kellene rázni a budai dohos hangulatot.

A Bartók Béla út például ideális lenne egy kocsmatúrához, ha nem inkább dizájnbárokkal és álmos kávézókkal lenne tele a Szent Gellért tér felé. A Fehérvári út felé a felújított piac és az Allee kicsit rombolja a bulikedvet. A Karinthy-n viszont robbanhatna a bulibomba, a közeli schönherzesek biztos segítenének meggyújtani a kanócot. Sőt, akár lehetne veretni a Schönherz kocsmájában, aztán az A38 hajó már nem is lenne olyan hely, ahova csak célzottan lehetne eljutni, hanem le lehetne csorogni a budai bulinegyedben. Sőt, mivel újabban egy este két koncert is van a hajón, a kettő között ki lehetne szökni egy kicsit Móriczra is, hogy ne essünk ki a ritmusból, de mostanában még csak bambán Need for Speedező tiniket találhatunk a környékbeli gyorséttermekben. (klág)

Kopaszi-gát

A budapestiek egyik legkedveltebb új városrésze, ami végre tényleg kihasználja a város folyóparti adottságait. A tényleg szépen megcsinált, hangulatos parkos rész ugyan nem bírna el egy hétvégente összesereglő részeg tömeget, de a budai part pont alkalmas lenne egy R33-hoz hasonló klubkomplexumra. Nem véletlenül költözött ide a Rio is, miután a Zöld Pardonnal együtt mennie kellett, mert a Budafoki úttól a Duna felé már nincs lakott övezet, csak gyártelepek.

Például a pesti Csernobil, vagyis a Kelenföldi Hőerőmű Kapcsolóterme, amit 2005-ben zártak be, azóta ott rohad. Igaz maga az épület balesetveszélyes, de a környék teljesen kihasználatlan, a Budafoki út és a Duna közti szakasz csak egy nagy zöld dzsindzsás, ami kihasználásra vár.

Azonban itt még nagyobb gondot okoz a tömegközlekedés, buszokon kívül csak villamossal megközelíthető a helyszín, onnan 4-5 utcát kell még sétálni. Éjszaka pedig egyenesen lehetetlen emberi idő alatt eljutni innen bárhova, vagyis itt hatványozottan igaz, hogy csak is kizárólag tömegközlekedési fejlesztéssel lehetne errefelé bármi olyat csinálni, ami a Rio közönségén kívül megmozgat bárkit is. (sajó)