Együnk egy jót ötszáz forintból!

Olvastam nemrég egy jelentést a roma kisebbség egészségügyi állapotáról, ami nagyon elszomorító képet mutatott.

Mivel szerintem leginkább a gasztronómiával lehet hatni az egészségügyi folyamatokra, ezért született meg bennem egy roma gasztroblog ötlete. Sokáig gondolkodtam a koncepción. Szóltam Zsaninak is, és ő másnap hozott egy kakast, - a kakaspörkölt egy tradicionálisan roma étel – és ez volt az első bejegyzésünk a blogon”- kezdi a Romani Gastro blog történetét Tonté Barbara, aki Budai Zsanettel már másfél éve írja a blogot.

Mindketten első generációs roma értelmiségiek, a fővárosban találtak egymásra. Bár teljesen eltérő az élettörténetük, a céljuk közös: összegyűjteni és egészségesebb formában újra a köztudatba dobni a hagyományos roma recepteket.

Ez nehezebb, mint első hallásra gondolnánk, hiszen elég nehéz megmondani, hogy mit is értünk konkrétan roma konyha alatt, mivel a romák jellemezően mindig átveszik a helyi jellegzetességeket, és többnyire a helyi paraszti konyhából építkeznek.

„A roma gasztronómiának nincsenek írott forrásai, alig van olyan szakácskönyv, amiben van roma recept, ezért ezek az ételek nagyon gyorsan kikopnak a köztudatból. A jelenleg használt ételek többsége családi recept. A budapesti roma értelmiség egy nagyon szűk kör, de sok helyről jöttek ide az emberek, így több roma csoport gasztronómiai hagyományait le lehet fedni általuk” - mondja Tonté Barbara, aki egy szegedi muzsikus családból származik.

„Ez a cigány konyhán belül is egy speciális konyha. A muzsikus cigányok viszonylag pazar konyhát visznek, hiszen az étteremből hazaviszik a recepteket. A szabolcsi romák ugyanakkor egy teljesen más, szegényes konyhát vezetnek, ez még nekem is új, most tanulom. Amit mi ettünk otthon, az az, amit a többségi társadalom cigány konyhának vél: tyúkpörkölt, kakaspörkölt csuszával, a nagyon zsíros, fűszeres ételek, - ami egyébként a magyar konyhához is közel áll. Ugyanakkor a több száz évvel ezelőtti, hagyományos receptek, egy sokkal régebbi, szegényesebb életre utalnak” - magyarázza Tonté a roma konyha alapjait.

Budai Zsanett ugyanakkor egy teljesen más utat járt, be, ők nem ettek otthon roma ételeket, az internetről tanult főzni. „Hamarabb főztem curry-t mint krumplis tésztát, és utólag találtam vissza a hagyományos receptekhez. Nekem ez egyféle visszatalálás volt” - mondja a blog értelméről.

A magyarországi cigány konyha a 18. századi paraszti konyha leképeződése, a különbség a technikában van, mondják. A romák mindig szabad tűzön főztek, sokkal kevesebb eszközzel, hiszen mindig eszközhiány volt, és sokkal erőtejesebben fűszereznek. Nagyon hangsúlyos és nagyon gyakori a belsőségek használata, a húsoknál pedig a csontos hús, hiszen ez mindig olcsóbb volt. Sok a számunkra egzotikusnak tűnő étel, mint a tüdőpörkölt, savanyított belsőségleves, malactartópörkölt, krumplis hurka, káposztás lecsó. „Jellemző még a roma konyhára, hogy nagyon kevés pénzből kell sok embert táplálni, így ezek sokszor szinte háborús ételek. Ilyen a babos tészta vagy a bodag, ami szinte a természeti népek kovásztalan kenyereire hajaz. Ezt sokszor eszik magában, zsírral, vagy hónap elején pörköltekhez. Ez egy nagyon szomorú recept, csak só, liszt meg víz, de én mégsem ettem még rossz bodagot.” - magyarázzák a bloggerek.

A két blogger legújabb vállalkozása elkanyarodik némileg a roma receptektől, de tematikájában illeszkedik a blog profiljába. Mit főzzünk, ha csóróság van? címmel szeretnék megmutatni azt, hogy kifejezetten olcsón is lehet nagyon jó ételeket főzni,

 „A cigány konyha nagyon gyakran összefonódik a szegény konyhával, hiszen sokszor nagyon puritán, és szegényes alapanyagokkal dolgozik. Ezért gondoltuk, hogy meghatározunk egy olyan költséghatárt, amiből még gyakorlatilag menzán sem lehet enni, mégis megenged egy sokkal bővebb alapanyag használatot” - fogalmazza meg a célt a két blogger.

A Romani Gastro blog vállalkozása azért is nagyszerű, mert így végre senki nem mondhatja, hogy kevés pénzből nem lehet jót főzni.

Olyan ételeket főznek két főre hét-nyolcszáz forintból, mint sült paprikás csirke, paradicsomos húsgombóc házi széles metélttel, (a házi tészta ára nagyjából 120 forint, persze egy kicsit időigényes), sütőtök krémleves egy roma specialitással, a lepcsánkával, kacsaaprólék leves, vagy paprikás csirkés quiche, vagy csicseriborsó curry.

Az viszont tény, hogy sajnos az igazán mélyszegénységben élő emberek még ezeket az ételeket sem tudják megengedni maguknak. A fejenként 500 forint egy ebédre még így is nagyon kiváltságos, nagyon sok olyan ember van, aki ezt csak hó elején engedheti meg magának, mondja Budai Zsanett. 

A recepteknél nem csak a költségek fontosak, hanem a fenntarthatóság is. Szeretnének olyan alapanyagokat bedobni a köztudatba, amit már elfelejtettünk, pedig lehetne használni, és olyan technikákat is megtanítani, amikkel tovább tudunk spórolni. „Ha a csirkének mindenki csak a mellét veszi, mi lesz a többi részével? - kérdezi Budai Zsanett. "Szeretnénk a népszerűtlenebb részekre is rávilágítani, hogy azokat is lehet használni. Ezért direkt nem használjuk a csirke mellét, de használjuk a belsőséget, a szárnyat, a farhátat, ezekből is elképesztően finom dogok készülnek. Gyakran kapni a piacon szemét áron árult kincseket, például kacsafarhátból libafarhátból nagyon jó alaplevek készülhetnek. Vásároltam a múltkor kacsafarhátat pár száz forintért, és abból lett 3 deci kacsazsír, egy csomó alaplé, és még egy bögre lefosztott hús is.”

A két blogger lehetőségeihez mérten sokat járja a vidéket, hogy belátást nyerjenek a romák konyhájába. "Voltam olyan roma közösségben, ahol nagyon egészségtelen, szegényes, hektikus konyhát vezettek. És persze ha pénz van, inkább megveszik a tíz csokit, mert azt kéri a gyerek, de másra meg már nem marad pénz. Holott ebből a pénzből kijön egy egészséges ebéd" - mondja Tonté Barbara, hozzátéve, hogy ez nem az ő hibájuk, hiszen ezt az iskolában kellene megtanulni. Persze ennek az ellenkezőjét is tapasztalták, voltak olyan közösségben is, akik hiába nagyon szegények, nem hajlandók megvenni a boltban a tésztát, hanem meggyúrják maguk. és voltak olyan tiszai roma halászcsaládnál, akik minden héten háromszor halat esznek, tőlük tanulták a halfasírt receptjét, ami majd az 1000 forintos receptek közé is felkerül a blogra.

Bár a cél nemes, az eredmény nem egyértelműn siker. Nagy bánatuk a szerzőknek, hogy nagyon nehezen érik el éppen azt réteget, akiket eredetileg meg szerettek volna szólítani. Blogjukat inkább a fővárosi, 30-40-es réteg olvassa, a leszakadóbb régiókat inkább személyesen érik el, ha közös főzést szerveznek vidéki helyszíneken, - ezt az alkalmat használják ki receptgyűjtésre is. A jövőben ilyen alkalmakból szeretnének egyre többet.