A biohekkelt kávézselé olyan, mint a Kapucíner-ízű hitlerszalonna

A Go Cubes többféle kiszerelésben és ízesítésben rendelhető, mi a pure drip fantázianevű, tiszta, cukormentes kávéízt ígérő verzióra kattantunk rá (van még latte és mocha is), és rendeltünk belőle egy 80 darabos megaboxot. A dobozban 20, egyenként 4 zselés kockát tartalmazó kis csomag van, illetve volt, mert a szerkesztőség alaposan lepusztította a készletet, a Hugó cukrászda legnagyobb örömére, mert most már ismét ott veszem a kávét. Nem mintha a zselés kávékocka annyira meggyőzött volna.

Egy kockában egyébként 50 milligramm koffein van, ami a dobozra írtak szerint fele egy 2,5 decis hosszú kávéénak (amerikai mértékegység-fetisiszta olvasóink kedvéért 8 uncia), bár a Webbeteg.hu szerint egy átlagos csésze kávé 70-180 mg koffeint tartalmaz. A koffeint nem lehet nyakra-főre zabálni, 600 mg elfogyasztása után túladagolásról beszélünk, ami hányingerrel, hasmenéssel, szédüléssel és gyakori vizeléssel jár, szóval ha valaki hozzájutna egy doboz Go Cube-hoz, akkor csak mértékkel majszolgassa.

Mondjuk ha abból indulunk ki, hogy ennek a cuccnak az íze jobban büntet, mintha az Elixis nevű, méltán gyűlölt magyar üdítőitalt zselésített formába fogyasztanánk avas szalonnazsírral megkenve, de hát itt nem az íz a lényeg, hanem az, amit a cucc mellé adott borsúra ígér: hamarabb, jobban beüt a cucc, és a hatása tovább megmarad. Sajnos elég nehéz erre koncentrálni úgy, hogy az ember nyelvén borzasztó kellemetlen utóíz marad a kocka után – kicsit olyan, mint ami egy félnapos alkoholtúra utáni embertelenül széthányt gyomorból felböffen. Ilyenkor becsüli meg az ember az első harapást, ami ehhez képest istenes.

A hatása azonban váratlanul kellemes és erős. Én napi hat-nyolc kávén élek most, hogy az energiaitalokról leszoktam, a Go Cube a reggeli tripla presszós latte okozta rush elmúlta után, úgy tízkor került be a szervezetembe, és öt-hat perc múlva érezhetően megpörgetett, minek hatására megettem még kettőt, aztán még egyet, csak a biztonság kedvéért ugye. A tömbösítés viszont nem hat sokszorozva, és a hatás sem tartott délután kettőig, viszont három órán át mintha mindent tisztábban láttam volna, és volt kedvem az udvarra lemenni cigizni, amit egy sima kávé nem szokott elérni, csak nagyon ritka esetben. Egy vélemény viszont nem mérvadó, lássuk, mit mond a zselés kávéról a szerkesztőség:  

Az íz:  

A kávé zselésítése során lehet, hogy a koffein minél hatékonyabb bejuttatása a szervezetbe fontosabb volt, mint az íz, vagy csak velünk van baj, mert nem nagyon akadt egy kolléga sem (na jó, egy igen), aki maradéktalanul elégedett lett volna. A Kapucíner-hasonlat többször is előjött, és a hitlerszalonna is (kemény, szeletelhető lekvár, amit azért nevezték el Adolf Hitlerről, mert a második világháború végén az ő parancsára találták ki, elméletileg a Harmadik Birodalom vegyészei, akik ezt a megoldást találták a legjobbnak az élelmezés válságos helyzetére), valamit a rettenetes utóíz.

• Olyan, mintha bedobtam volna egy Kapucíner-ízű hitlerszalonnát.
• A Haribo gumicukor és a Kapucíner szelet szerelemgyermeke.
• Állagra aszalt fügével kevert hitlerszalonna, az illata király kávéillat, az íze viszont inkább valami ismeretlen, nem túl fincsi gyümölcs.

Egyes vélemények szerint a gumicukrosított koffein olyan, mint egy tömény feketével felütött zselés szaloncukor: a kávé íze keveredik valami kellemes savanyúsággal. Ezt a véleményt persze könnyen diszkvalifikálhatnák, hiszen megfogalmazója őszinteségi rohamában így coming outolt kávéfogyasztási szokásairól:

Mondjuk én a Starbucks-iskola híve vagyok, a kávé nekem legyen meggyalázva tejjel-tejszínnel-csokival-fahéjjal-karamellel, meg ami még az ember kezébe akad, és legyen vagy fél liter.

A zselés hasonlat visszatérő elem volt az értékelésekben: mintha a vásárban árult kimérős zselét, amin általában 15-20 méh szokott tanyázni, megforgatnánk két napja lefőzött kávézaccban. A legszélsőségesebb vélemény a techrovattól jött: az állaga és az íze is olyan, mint a zselés szaloncukorban pácolt cibetmacskaszaré.

Akadt olyan kolléga, aki minden egyes rágásnál billent egyet, egyszer arrafelé, hogy ez tök finom, mint a Kapucíner, aztán meg arra, hogy fújj, ez borzasztó, más rozsdás kotyogósban főzött, rossz minőségű kávéhoz hasonlította. Utóbbiban van valami, a Go Cube valahogy olyan furán édes, hogy 20 százalékig a hányingert is megközelíti a hatása, de, mint mondta a kolléga, a víz sokat javít rajta. A kiszáradás, illetve a hidratálási kényszer is visszatérő elem volt, a techrovat egyik munkatársa számára az első és közvetlen hatás az volt, hogy vizet AKART inni, pedig pont előtte nem sokkal ivott. Szintén ő volt az, aki hozzám hasonlóan több kockára is rámarkolt, de nem járt túl jól:

Alig bírtam rávenni magam a második adagra, szóval végül mégiscsak rossz élmény volt maga a fogyasztás. Aztán mikor bevettem a számba, mégis volt egy kis „hé, ez finom”, aztán ahogy szétrágtam, elkapott a hányinger, és inkább gyorsan lenyeltem a kockát, úgy, ahogy volt.

Az utóízzel nagyon mellélőttek a Nootrobox vegyészei: rettenetes, inkább ne is beszéljünk róla, műanyagízű, mintha sarat rágnék némi cukorral keverve, mint a medvecukor, ebben majdnem a teljes panel (kb. 15 kolléga) egyetértett. De hogy ne csak a negatívumokat soroljuk, a Go Cube illatát szuperjónak tartották többen is, bár azt is megjegyezte valaki, hogy

Maradéktalanul egyvalaki volt elégedett vele, ő a negyedik kávé helyett gyűrte le a kockásított koffeint, és örült a változatosságnak, bár annak ellenére, hogy finomnak tartotta, nem cserélné le a rendes kávéra. A Go Cube leginkább gyorssegélynek jó, de arról már megoszlottak a vélemények, hogy például a Pocket Coffee nevű termék, ami egy kávéval töltött csokibonbon, az jobb-e vagy sem, sőt, hogy egyáltalán az ilyesminek van-e létjogosultsága. Stöckert kolléga elég plasztikus képet festett le az ízről, és tette hozzá markáns véleményét a másik műkávéról:

Van az a tré utóíz, ami azután marad a szádban, hogy éhgyomorra megiszod a reggeli kávét, és persze reggel felkelve eleve nem túl kellemes a szájflórád, de a kávé utórengéseivel lesz igazán rossz, és egy perc után már annyira zavar, hogy iszol rá egy pohár vizet, de akkor is megmarad, az odőrről nem is beszélve, és végül elmész fogat mosni, mert már nem bírod elviselni a saját pofád – na, olyan, mintha ezt az utóízt szopogatnám. ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a Pocket Coffee a sátán műve, és a pokolban külön bugyor van azoknak, akik azt a borzalmat kitalálták, és abban a bugyorban csak Pocket Coffeet kapnak enni.

Libor Anita ugyan egyetért abban, hogy a Go Cube ízvilága katasztrofális, de nem osztja Stöckert kolléga Pocket Coffee-ellenes álláspontját:

A borzalmas íz egy dolog, de az én disznózsírtól elszokott gyomor teljesen két vállra feküdt tőle, egész délután szarul voltam. El tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor nem hozzáférhető a kávé, és szükség lenne rá, de részemről maradok a Pocket Coffeenál. Az Oscar-éjszakát azzal toltuk, és tök jól működött, és az kifejezetten finom!

A hatás:

Hozzám hasonlóan a szerkesztőség tesztalanyainak jó része is pörgősebb percekről számolt be. Volt, aki a kellemes, zubogó érzést méltatta a halántéka mögött, és ehhez kapcsolódott az a kolléga, aki a reggeli kávé után egy órával rágta szét a kockát, és öt-hat perc után kezdte el érezni a hatását. Neki nagyjából fél óra kellett ahhoz, hogy rátörjön az a kellemes pulzáló érzés a fejében, amit a kávétól amúgy vár. Volt, aki összeszedettebbnek érezte magát, más vélemények szerint mentálisan nem, de fizikálisan pörget a szer, bár pont ő írta azt is, hogy úgy érzi magát, mint a friss löketet felküldő techno-DJ tíz perccel a fellépése előtt. Pörgés ide vagy oda, nem sok kolléga cserélné le a kávézás ceremóniáját zseléskocka-evésre.

Az 50 mg koffeint volt, aki kiröhögte – a tapasztalt koffeinfüggőknek valóban nem fog beütni egy kocka. Más ugyan érzett valamiféle élénkítő hatást, de ezt betudta a közvetlenül előtte megivott tejeskávé és a placebo kombójának. A hatásról egészen extrém információk is kijöttek:

Ami elsőre feltűnt, hogy az első harapás után mindenki elkezdett forgolódni a székén, bár nem egyértelmű, hogy amiatt, mert azonnal felpörögtek tőle vagy csak így próbáltak meg legyűrni a falatot. A kiszerelés egyébként problémás, mert sorozatban tömheted magadba, és lehet, hogy későn eszmélsz, hogy esetleg túladagoltad a koffeint.

Konklúzió:

Kísérletezés ide, kényelem oda: a gumicukor és a kávé szerelemgyereke nem aratott elsöprő sikert az Indexben, sőt. A teszt kihirdetése után tapasztalt érdeklődés abban a pillanatban félbemaradt, ahogy az utóíz megtámadta az ízlelőbimbókat, és sokat látott, tapasztalt haditudósítók is csak néztek maguk elé, és nem értették, miért kellett már megint kitalálni valamit egy már évszázadok óta jól működő másik mellé.