Megkóstoltuk a rákospalotai csodapizzát

Az utóbbi pár hétben Rákospalota lett az új Encs, többen esküdtek rá, hogy nagyon megéri elmenni a belvárostól kieső, XV. kerületben lévő Kemencésbe pizzázni, mert itt olyan a pizza, mint az Anyukám mondtában, vagy minimum olyan, mint az Igenben a Madách téren.

A Kemencés pizzériát idén májusban nyitotta Kovács Ferenc, akinek nem ez a neve ugyan, de ő így hívja magát. Azt mondja, neki jó a Feri. Van már egy jól működő vállalkozása, és szeretett volna valami újba fogni, tíz éve megszállottan főz, és ezért is gondolták a feleségével, hogy belevágnak egy pizzériába. De rendes, olasz pizzériát akart, ahhoz pedig először is kemence kell, úgyhogy saját maga felépítette a kemencéjét, mint mondja, többnyire a Google segítségével.

Ami nem egy sima olasz kemence, hanem a nápolyi és a magyar kemence keresztezése: felül nápolyi, alul meg magyar, ebben nagyjából annyi a lényeg, hogy a kemence felső, gömbölyű részét jól fel lehet fűteni, legalább 400 fokra, amilyen az igazi nápolyi kemence, az alsó része meg sokáig tartja a hőt. A kemence után jött a tészta, Kovács Ferenc azt mondta, legalább egy évig kísérleteztek a bátyjával, mire összejött a most használt tészta, olasz lisztből, olasz élesztővel és legalább 30 órás kelesztéssel. A nápolyi pizzának persze igen sok kritériuma van, hogy pontosan mi, azt itt foglaltuk össze. 

A hely picike, kívülről nem túl feltűnő. Nincsenek asztalok, csak egy nagy pult, ami megnyugtatólag hat, hogy nem kell órákig üldögélni egy asztalnál. A pizza hihetetlen népszerűségében a gyorsaság az egyik kulcs. Az ember nagyon gyorsan kap valami nagyon jót, amivel aztán egész nap elpörög tovább. A remek pizzatészta ráadásul még egy kicsit ropog is, ez pedig, mint tudjuk, boldogságérzetet generál az agyban – ezért is lehetetlen például a szotyizást abbahagyni.

A kemencére Álferi néha rádob egy-egy hasáb fát, elhisszük, hogy itt valóban megvan a 400-450 fok, hamar sülnek a pizzák. Én a szezonális kínálatból a körtéset választom: fűszeres tejföl, mozzarella, brie, gorgonzola, csodálatos ötlet! De kérünk klasszikusabb pancettásat is, és Popeye névre hallgató spenótos-tonhalasat. Kovács Ferenc valóban komolyan veszi a pizza műfaját, még egy sonkaszeletelőt is beszerzett, amit maga újított fel – ez az egyetlen dísze a helyiségnek egyébként, külön kis asztalt kapott a sarokban. Közben megérkezik a felesége is, és ő is beáll a pult mögé. A pizza gyorsan sül és csodásan néz ki, a tészta vékony és ropogós, a feltétek jó minőségűek, a mozzarella különösen kiemelkedő.

Első helyen a körtés pizza végzett: a tésztával nagyon jól harmonizál a tejföl, megfelelő arányban van rajta a nem túl domináns mozzarella az erősebb ízű sajtokkal, tetején pedig a ropogós körte. (Egy ilyen meleg kemencében a pizza alig két percet sül, ennyi idő alatt tehát a körte nem puhul meg.) Második helyre futott be Popeye, szintén fehér az alap, kerül rá spenót és jó sok tonhal. Harmadik helyre a pancettás szorul, és nem a csodás, helyben szeletelt pancetta, hanem a paradicsomszósz miatt. Kóstoltunk még egy sonkás pizzát is, és mindkettőről elmondható, hogy a paradicsomszósznak van némi mellékíze, és lehetne rajta változtatni. Na de akkor a lényeg:

A Kemencés megérdemel minden felhajtást, amit az elmúlt időszakban kapott, valóban ők sütik az egyik legjobb pizzát Budapesten. Még jobb lehetne egy picikét több kelesztéssel, és ha lecserélnék a paradicsomot, de hogy Budapesten így is a top 3-ban van, az biztos. Három méretben sütnek pizzát egyébként, 26, 32 és van extra nagy, 45 centis is. A kicsi pizzák 900 Ft-tól 1300 Ft-ig mennek, de egy közepes extra pizza 2200 Ft-ba kerül. 

Egyelőre elég messze kell menni a Kemencésig, de reméljük, már nem sokáig, Kovács Ferenc további pizzériákat is tervez, de egyelőre nem talál munkaerőt. Ezt mondjuk el is hisszük neki, sajnos a helyszínen segítő pizzásfiú sincs a helyzet magaslatán, és az általunk egyébként kedvelt Igenben is legendásan szét tud esni a személyzet. Pedig Olaszországban nem az a furcsa, ha sor áll a pizzéria előtt, hanem az, ha nem. A Kemencés tulajdonosa nem ígér keveset az új munkaerőnek: aki beválik, az igen hamar vezethetné is az újonnan nyíló pizzériát.