Ennél jobb úgysem történhet a zuhany alatt

"Semmi, csak egy szar hét péntekje" – válaszoltam mindenkinek, aki megkérdezte, hogy miért szórakozom olyan enerváltan a pénteki buliban. Mivel a furcsálló tekintetek miatt úgy éreztem, még valamit mondanom kell, gyorsan hozzátettem, hogy semmi baj, tök jó kicsit kiengedni a gőzt, de azért baromira várom már, hogy hazaérjek végre, aztán teátrálisan beszédüljek az ágyamba. Ahhoz képest, hogy a gondolataimban mennyire sürgettem a hazamenetelt, sikerült hajnalban hazavonszolnom magam, másnap pedig rettenetes másnappal ébredni.

A legtragikusabb az egészben, hogy még csak nem is ittam sokat, inkább csak rosszul játszottam ki a lapjaimat – írom ezt most nem kevés eufemizmussal. A másnap persze önmagában is borzasztó dolog, pláne ha még a bulikat követő ún. post-party depression nevű jelenséggel is párosul. Szóval ez a bűnbánó letargia a legrosszabb gondolatoknak tud megágyazni, amikor az ember erőtlenül vergődik a besötétített szobában, és még egy kávé lefőzése is olyan komoly rákészülést igényel, hogy ezekben a drámai percekben komolyan azt hiszi, nem fog sikerülni. És nemcsak az elkövetkezendő félórában, hanem nagyjából soha többé ebben az átkozott életben.

Aztán valami történt, ami nemcsak a napomat mentette meg, hanem egyúttal a hátralévő életemet is megváltoztatta. Szánalmas nyomoromban épp a telefonomat nyomogattam, arra készülve, hogy lemondjak minden aznapi programot, amikor szembejött velem a Munchies egyik cikke. A Vice kajás blogja egy új szubkultúráról írt, amelynek tagjai a zuhany alatt, anyaszült meztelenül fogyasztják a narancsot, és szentül hisznek abban, hogy ez valami egészen fantasztikus dolog. Akkora hülyeségnek hangzott az egész, hogy azonnal felkaptam a fejem. És szerencsére épp volt otthon narancs is.

Mi ez az egész?

A narancsos tusolás őrülete a Redditről indult nagyjából egy évvel ezelőtt, amikor egy PHOTON_BANDIT nevű felhasználó megosztotta élete talán legfontosabb tanítását. Nem egészen övé az érdem egyébként, hiszen ő is csak hallott a trükkről, méghozzá egy olaszországi táborban, még 2005-ben. “Akarod tudni, mi a legfelszabadítóbb, legérzékibb, legjobb dolog, amit valaha is átélhetsz?” – kérdezte tőle az egyik ifjúsági tanácsadó a nyári táborban. Egy ilyen kérdésre persze kizárólag igennel lehet felelni, így a tábori ismerős előbb visszakérdezett, aztán nekilendült az élmény részletezésének:

Ettél már valaha narancsot a zuhany alatt? Gondolj csak bele, a puszta kezeddel tépsz ketté egy friss és hideg narancsot, hagyod hogy a leve végigcsorogjon a testeden, és nem aggódsz azon, hogy később ragadni fogsz. Csak félbetéped, és úgy esel neki a fogaiddal, mint egy megvadult kannibál, aki már egy hete nem evett! Igen, ez a legérzékibb, legkegyetlenebb és legfelszabadítóbb dolog, ami egy férfival történhet.

Bár percekkel korábban még a létezés is fájt, a sorokat olvasva azonnal hiperizgatott lettem. Eszembe jutott, amikor életemben először ajándékoztak volna meg prosztatamasszázzsal, én viszont a heteroszexuális férfi büszkeségével (ami valójában inkább gyávaság) szégyenlősen utasítottam vissza az ajánlatot, aztán évekkel később olvastam a Vice egyik vonatkozó cikkét, ami szépen helyretette bennem a dolgokat, mégpedig hogy a prosztataorgazmus szexuális orientációtól függetlenül is szédületes élmény. (A Cool túra idevágó jelenete megvan, ugye?) Ugyanazt a kíváncsiságot éreztem ezúttal is, mint akkor, és feltámadva halottaimból a konyhába siettem, hogy megnézzem, maradt-e még azokból a narancsokból, amiket a múltkor anyám csomagolt a vitaminhiányos téli napokra.

És maradt, hála az égnek, úgyhogy gyorsan bevágtam őket a hűtőszekrénybe, majd előkészültem a megváltó tusoláshoz, ami egy ilyen nyomorult másnapon egyébként is rá fér mindenkire. Azt nem mondom, hogy először nem érzi magát hülyén az ember, ahogy egy szál  ̶p̶ö̶c̶s̶b̶e̶n̶  semmiben az egyik kezével egy hideg narancsot szorongat, a másikkal pedig a víz hőmérsékletét ellenőrzi, de amint elindul az akció, minden kétségünk elillan.

Mi történik ezután?

A narancsevésben egyértelműen az a legrosszabb, hogy már rögtön a pucolásnál tiszta ragacs lesz mindenünk. Ez viszont a zuhany alatt semmilyen problémát nem okoz, hiszen a víz azonnal leöblít rólunk mindent. Képzeljük csak el, ahogy a meleg vízcseppek cirógatják a pucér testünket, miközben épp egy hideg narancsot falunk fel minden óvatoskodás nélkül. És nemcsak ez fantasztikus érzés, hanem maga a pucolás folyamata is, amihez csak egy tippet adhatok:

Bátran essünk neki a fogunkkal a gyümölcs héjának, úgysem lát senki, hiszen magunk vagyunk. Sőt, az egyik legjobb érzés az, ahogy vademberként köpködjük magunk elé a narancs héjának darabkáit. Semmiképp se zavartassunk magunkat, a zuhany után bőven elég lesz felszedni őket, és ne aggódjunk, mert tényleg nem csinál nagy koszt.

Fogalmam sincs, mi a narancsos zuhany titka, és hogy vajon van-e tudományos magyarázat arra, hogy miért ilyen fantasztikus érzés, azt viszont tudom, hogy nem működik akármivel. Még a kísérletező érámból maradt egy talán fucsának tűnő szokásom, ezért néha magammal viszek egy dobozos sört a tusoláshoz, és bár nem rossz móka zuhany közben sörözgetni, a közelében sem jár annak, amikor egy narancsot eszegetve tisztulunk meg éppen. Mert ez tényleg orgazmikus élmény, még azoknak is, akik valójában nem is szeretik annyira a narancsot. (Én például pont egy ilyen ember vagyok.)

Mi van, ha nincs otthon narancs?

Bár PHOTON_BANDIT azóta törölte a profilját, a jelenség köré szerveződő netes közösségnek fontos szabályai vannak. Szívesen fogadnak például fényképeket, szelfiket a narancsos élményekről, de a narancslében úszó nemi szervekre nem kíváncsiak. Pocakok, lábak és arcok jöhetnek, ám itt lép életbe a következő szabály: a csoportban mindenkit úgy kezelünk, ahogy szeretnénk, hogy minket is kezeljenek. Tehát nem teszünk kellemetlen megjegyzéseket egymás testalkatára, testszőrzetére, narancsbőrös combjára, stb., ezeket ugyanis törölni fogják. (A cikkben felhasznált képek egyébként a Redditről vannak, tehát nem az én fürdőm és nem az én testrészeim, amiket látnak.)

Szintén nagyon fontos, és ezt valamiért tök komolyan veszik: a grapefruit (citrancs) nem narancs! A csoport tagjai egyébként nem gyümölcsnácik (legfeljebb kicsit), a szabályzatban azt írják, hogy a narancs mellett mandarinnal, vérnaranccsal, sőt, klementinnel (ez ami a mandarin és a narancs keresztezéséből jött létre) is fotózkodhatunk, csak a grapefruitra nem kíváncsiak.

Tényleg jó ez?

Nagyon. Biztos lesznek huhogók, akik szerint valami gusztustalan netes hülyeség ez is, amit az unatkozó Y-generáció szabadított a világra, viszont a narancsos tusolásban tényleg az az egyik legjobb, hogy kiszakadhatunk az időből, és magunkat szinte ősembernek érezve csámcsoghatunk. Én pont ezért nem is javaslom a szelfizgetést, annyira nem illik a technológia az élményhez. Meg különben is tiszta víz és narancslé mindenünk.

Az új hóbortról egyébként a Munchies mellett beszámolt például a Mashable, a Buzzfeed, a The Verge, a Marie Claire és a Men's Health is, aminek köszönhetően a narancsos tusolás egyre több és több embert tesz boldoggá. Olvastam olyan véleményt is, amelynek a gazdája korábban sosem reggelizett, mert a reggeli rohanásban erre valahogy sosem maradt ideje, most viszont már legalább egy naranccsal a pocakjában indul el dolgozni minden nap, hiszen a tisztálkodásra sosem sajnálja az időt. Azt hiszem, akkor járunk a legjobban, ha úgy tekintünk erre az egészre, mint egy aprócska cheatre az élethez, vagy egy lifehackre, aminek köszönhetően több vitamint viszünk a szervezetünkbe. Ennél jobb úgysem nagyon történhet velünk zuhanyzás közben, gyümölcsöt enni pedig valószínűleg még sosem volt ennyire szórakoztató.