Megnéztük Magyarország tíz legjobb pasiját

"Ki most a legjobb pasi Budapesten?" – tanakodtunk néhány hete a szerkesztőségben. Nem azért, mert tudni akartuk, hogy kitől kellene távol tartani álmaink nőjét és a mindenkori barátnőket, hanem mert valahogy heteroszexuális férfiakként is rettenetesen rácsavarodtunk a témára. Miután bedobtunk egy csomó nevet, és így sem sikerült dűlőre jutni, még facebookos segítséget is kértünk az ismerőseinktől, de ezzel sem jutottunk sokkal előrébb, csak tovább fanyalogtunk, és még kíváncsibbak lettünk.

Aztán az egyik délután, amikor épp a postaládám próbáltam gatyába rázni kicsit (amikor ezt írom 25 203 olvasatlan emailem van éppen), belebotlottam egy levélbe, ami a Mister Universal Ambassador nevű férfi szépségverseny magyarországi döntőjére invitált.

Hiszünk a magyar férfiakban! Hisszük, hogy nemcsak a magyar nők a legszebbek!

– szólt a meghívó szövege, én pedig az izgatottságtól remegő kézfejjel dobtam át a többieknek a mailt, jelezve, hogy ide kell mennünk, ha a legjobb magyar pasikra vagyunk kíváncsiak. Aztán persze engem ért a megtiszteltetés, hogy megnézzem Magyarország egyetlen férfi modellversenyét.

A Mister Universal Ambassador egyébként 2015-ben indult Indonéziában, két évvel később pedig (tehát idén) hazánk is beszállt a buliba, hogy aztán valamelyik magyar fiú majd Texasban képviselje az országot a nemzetközi döntőn, ahol mintegy 65 ország fiai vesznek részt. A nemzetközi döntőn két hétig tart a verseny, és az utolsó nap dől el minden – az ezt megelőző években egyébként Puerto Rico és Szerbia adta a legszebbnek választott férfit.

A magyar döntőt a rákoskeresztúri Podmaniczky kastélyban tartották, ami állítólag Budapest egyetlen barokk kastélya, és nemcsak a helyszín volt puccos, hanem az egész rendezvény is. A férfiaknak öltönyben, a hölgyeknek pedig estélyiben vagy elegáns koktélruhában volt ildomos megjelenni, legalábbis ezt írta elő a dresscode. A kastélypark ezzel a sok kicsípett emberrel leginkább valami nagyon távoli rokon esküvőjére emlékeztetett, ahová mindenekelőtt potyázni esett be a flamós vendég. Egyébként nem véletlenül érezhette magát az ember lakodalmas hangulatban, a rendezvénykastély ugyanis gyakran ad helyet esküvőknek.

Ez a lakodalmas hangulat aztán odabent már némi kultúrházas szájízzel keveredett, a vidéki diszkókból ismerős fényárban dalra fakadt Romsics Fanni Instagram-királynő, aki a Mamma Miát énekelte el, később pedig Magyar Róbert operaénekes vette át a terepet, aki a My Wayt adta elő Frank Sinatrától, majd a Can't Help Falling In Love című Elvis Presley-slágert, végül pedig a közönséget közös éneklésre buzdítva belecsapott az Azért vannak a jóbarátokba, aminek egészen nyilvánvalóan a versenyzők szülei örültek a legjobban. Az ő előadása is remekül hozta a lagzis hangulatot, leginkább azokra a férfi rokonokra emlékeztetett, akiknek már kicsit beütött az ezmegaz, és akik nagyon hálásak, hogy a mikrofon közelébe férkőzhetnek. Persze Magyar a kastély igazgatójaként okkal érezte magát otthon a színpadon, és ő legalább tud is énekelni, nem úgy, mint a benyomott nagybácsik többsége.

Ezen a ponton azért elgondolkodom: Magyarország egyetlen férfi modellversenyén nem hűvös és rideg elektronika szól, mint ahogy London, Milánó, Párizs és egyéb divatfővárosok kifutóin (vagy a Neon démon című modellhorrorban), hanem az istenverte ABBA és szegény Máté Péter. Bár hiszek a ciklikusságban, hogy az idő egy saját farkába harapó kígyó, közben tök őszintén vallom, hogy a divat igenis a haladásról szól. De úgy látszik, nem itt, ezen a rendezvényen, és ilyenkor hajlamos vagyok úgy érezni, hogy nagyon-nagyon, szinte elérhetetlenül messze vagyunk a Nyugattól.

Amikor az anyukák beindulnak

A versenyzők bemutatása alapján elég különös képet kaphatunk a magyar férfitársadalomról: a döntős srácok szinte kivétel nélkül fociznak és testépítenek. Van köztük olyan, akinek kisfiúként az ágy szélén ülve pattant ki a fejéből, hogy modell legyen, valaki a divatkarrierje mellett szívesen lenne főmérnök a paksi atomerőműnél, meg olyan is, aki arról álmodik, hogy a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója legyen.

De voltak olyan versenyzők is, akik azért nemesebb céllal érkeztek: valaki szegény családból küzdötte fel magát, és kiugrási lehetőségként tekint a modellkedésre, vagy a saját példájával próbált volna meg segíteni a többi önbizalomhiányos fiúnak szerte a világban. A mezőny egyébként tényleg nagyon vegyes. Akad köztük olyan, akinek látványosan semmi köze az egészhez, vagy bevallottan lövése sincs a divatról, meg olyan is, aki baromi tudatosan érkezett a versenyre – mint például a győztes, de erről, illetve róla majd picit később.

A verseny egyébként négy körből állt: Magyarország tíz legszebbnek és legrátermettebbnek választott férfija

• először utcai viseletben,
• utána fürdőruhában,
• majd öltönyben vonult fel,
• végül pedig a megfeleződött mezőny tagjainak egy-egy divatszakmával kapcsolatos kérdést kellett megválaszolniuk a színpadon, lehetőleg 60 másodpercben.

Az izmoktól duzzadó fürdőruhás kör után elég mókás volt az öltönyös menetelés, mert bár a sajtóanyagban azt olvastam, hogy a versenyzők ruháját a Saxoo London biztosítja, több versenyzőnél is az volt az érzésem, hogy a ballagási szettjükben vonultak fel. "Mint tehénen a gatya!" – jajdult volna fel anyám, valószínűleg pont úgy, ahogy nekem is mondta párszor a próbafülke előtt állva, miután hirtelen megnyúltam, és langaléta tinédzser lett belőlem. A hozzátartozók és az ismerősök persze lelkesen próbáltak minél nagyobb tapsot és ovációt generálni, a túlbuzgó szülők kurjongatása alapján pedig nagyon könnyen be lehetett lőni, hogy merre helyezkedik el az adott szurkolói mag.

Az ünneplőruhás kör után öt versenyzőnek búcsút intettetek, ők hatalmas vastapsot kapva köszöntek el a versenytől, majd elérkezett a kérdések és a rájuk adott frappáns válaszok ideje. Igen-igen, ez az a pont, ahol nagyon könnyű volt elvérezni. Mert hiába feszítettek a fiúk, mint Berki a Ramones-pólóban, a válaszokat hallgatva nagyon hamar kiderült, hogy ezeket a srácokat nem feltétlenül az eszük juttatta a legjobbak közé. Ám egy-egy többé-kevésbé értelmes válasz óriási lépéselőnyhöz juttathatta a döntősöket, ahogy az a győztes esetében is történt például.

A zsűriben egyébként a szépségkirálynők mellett hivatásos testépítő, valamint világbajnok kajakos is helyet kapott – ő a doppingvétség miatt eltiltott, majd bolti lopáson kapott Dudás Miklós volt. És hogy mit kerestek a zsűritagok a versenyzőkben? Jó kiállást, magabiztosságot, tájékozottságot, legalábbis ilyeneket soroltak fel, illetve egy olyan személyt, aki majd egyedüli magyarként méltóképp képviselheti az országot az Egyesült Államokban, a nemzetközi versenyen. Ezen egyébként a versenyzőknek a képviselt ország népviseletében is fel kell majd vonulniuk.

És hogy ki nyert?

A zsűri a verseny alatt nem sokat szólt, csak döntött: a 19 éves budapesti fiút, Varga Andrást találtak a legjobbnak. "Akkor, baszki, megyünk Texasba!" – kiáltott fel az öklét meglengetve a közönség soraiban az egyik családtag, akiről nem sokkal később kiderült, hogy kifejezetten a verseny miatt utazott Magyarországra az Egyesült Államokból.

A győzelem és a díj átvétele után mi is elcsíptük a fiatalembert, akiről nagyon hamar kiderült, hogy mennyire céltudatos, és hogy milyen komolyan tervez. Bár vendéglátást tanul, a szépségiparban szeretne elhelyezkedni, és nemcsak a modellkedés érdekli, a későbbiekben szívesen menedzselne modelleket, valamint tervezne, készítene és értékesítene ruhákat.

Mint mondja, nagyon fontos számára az egészséges életmód, amin én komolyan meglepődök, hiszen engem ennyi idős koromban leginkább az érdekelt, hogy hol fogunk berúgni a hétvégén. Ő viszont másképp látja:

Annak, hogy valaki rosszul étkezik, cigizik vagy iszik, nem ilyen korban lesznek következményei, hanem tíz, húsz, esetleg harminc év múlva

– mondja előrelátóan András, aki belekóstolt már a vízilabdába, nyolc évet focizott, rendszeresen fut és jár konditerembe, valamint gondosan figyel az étrendjére is. Szerinte ha valaki egyszer ráérez ennek az ízére, nagyon könnyen az egészség megszállottjává válik.

A 192 centiméter magas fiú egyébként már korábban is próbálkozott modellkedéssel, felkeresett egy-két ügynökséget, de egyiknél sem járt sikerrel. A versenyről egyébként a casting előtt három nappal értesült a Facebookon, a családja végig támogatta, a barátoknak pedig csak menet közben vallotta be, hogy mire vállalkozott.

András (akinek van barátnője, sajnáljuk) az Index kérdésére azt is elmondta, hogy a verseny napján már teljesen biztos volt abban, hogy ő fog nyerni. Azt vallja, hogy minden fejben dől el, ő pedig mostanában eléggé ott van, bármit is jelentsen ez. Mi most kizárólag azt kívánhatjuk, hogy az augusztusi világdöntőig is kitartson ez a szerencsés állapot. Hajrá, András, hajrá, magyarok!