Elolvadt a szívünk a Star Wars-hullámvasúttól

Felraktam egy 3D-szemüveget, aminek borzasztóan kicsi a lencséje, aztán beültem egy szobába, ahol a szék alatt hagytak egy hátizsákot, és mint minden elhagyott csomag, ez is baromi gyanús. Főleg, ha a párizsi Disneylandben vagyunk. De aztán elkezdődött egy olyan Star Wars-űrrepülés, hogy elolvadt a szívem a gyönyörűségtől.

EuroDisneyland nem a legmegbecsültebb a Disneylandek közül, a tokiói illetve az amerikai testvérei előtte járnak fejlettségben vagy épp nagyságban. Viszont idén 40 éves lett a Csillagok háborúja, és 25 éves EuroDisneyland, úgyhogy a párizsi park is végre utolérte a testvéreit: egy játékot átcsillagokháborújasítottak, egy másikat pedig végre itt is felújítottak.

Na de hogy kerülnek Star Wars-játékok Disneylandbe? 

Most már ezzel nem lenne gond, mert 2012 óta a Disney kezében van a Star Wars is - viszont egy Star Wars-alapú játék jogait már 30 éve megvásárolták. Ebből lett a Star Tours és ezután elmondhatták, hogy náluk nem csak Disney-, hanem Star Wars-élményt is kapnak a látogatók. A Star Tours játék egy mozgó dobozos szimulátor lett, ahol beült 30 ember egy moziterembe, és miközben egy űrcsatát vetítettek nekik: a hatalmas és sötét szoba úgy mozgott, mintha mindenki ott ülne a repülőben - gyakorlatilag egy hullámvasútként viselkedett.

De ezt ne úgy képzeljük el, mint egy nyekergő, dobálós, pixeles szörnyűséget, hanem egy, a maga nemében tökéletes élményt, aminek a végén néha még a felnőtt emberek is meglepődnek, hogy ez a szoba, amiben ültek, nem ment sehova.

És most márciusban ez az egész végre a párizsi Disneylandben is kapott egy tuningot 3D-vel és az eddigi halálcsillagos küldetés helyett új sztorikat: először megszökünk a Birodalom elől, majd egy hiperugrás után bekerülünk a fogatversenybe, végül a harmadik jelenetben eljutunk az A sith-ek bosszújában látható, Coruscant feletti űrcsatába. De úgy, hogy egy pillanatig sem zavart a 3D, sőt, sokkal jobb lett a térélmény, a szobát mozgató mechanika meg legalább ugyanolyan jó, mint volt. Ide kattintva belenézhet, milyen is ez az egész, 12:22-tól jön az érdemi rész.

De ez a verzió, amit láttunk, csak az egyik volt, egy másikban a végén a Naboora jutottunk és a bolygó víz alatti birodalmába. Ez a rész kicsit bénább volt, a víz hatását nem igazán sikerült érzékeltetni egészen addig, amíg át nem fúrta valami az űrrepülő szélvédőjét, és férfiasan felsikítottam. Szóval kiderült, hogy van egy csomó verzió, és nem csak a harmadik része változik a vetítésnek, hanem az első kettőben is vannak változatok, és ha nem lett volna még egy-két kipróbálandó játék, akkor nyilván addig ülök fel újra és újra, amíg az össze variációval találkozom.

És ezután jött a csalódás

Régebben az egyik legjobb játék a Space Mountain 2 nevű hullámvasút volt. Ez úgy nézett ki, hogy egy hatalmas, steampunk cirkuszi sátor tetejére egy ágyúcsövet fektettek, ebbe betöltötték a látogatókkal teli szerelvényt, majd kilőtték, a szerelvény pedig a gyorsulás után, a sátor csúcsán belerepült a tök sötét, hatalmas térbe. Itt korábban csak azt érezte az ember, hogy a sötét űrben össze-vissza tekereg az útja, és néha hatalmas, fénylő égitestek meg spirális lézercsatornákban robog át, de többnyire azt sem tudta, hol van. És ez így volt jó.

Május 7-én, vasárnap több hónap után újranyitott ez a játék is, de most Hyperspace Mountain néven: a korábban meglévő külső megmaradt, sőt, mintha a hullámvasút vonalvezetésén sem változtattak volna, viszont a hangulatát eléggé tönkrevágták. A két dolog eleve nem illik össze, mármint a steampunk sátor és várakozósor a Csillagok háborúja egyszerűbb, rozsdás, indusztriális világával, ráadásul a korábbi hatalmas, vörös bolygók helyére most TIE-vadászokat és X-szárnyúakat vetítetek, aminek semmi térélménye sem volt. Az alapvető szándék az volt, hogy aki beül, egy űrcsatában érezhesse magát, de olyan lett, mintha egy össze-vissza villogó papírmaséerdőben robognánk végig. Ez a legrészletesebb videó, amit találtam a hullámvasútról, de most, hogy belenéztem, jobban tetszett az űrcsata megoldása, mint ott, élőben.

Persze nem volt szörnyű, de azért fura érzés, hogy egy szimulátor helyett a valódi hullámvasút után éreztem igazi csalódást.