A világ legértelmetlenebb kajája: a rizsburger

A rizsburger egy valóban létező dolog, amit Ázsiában egyrészt szívesen esznek – több ázsiai országban még a McDonald'sban is lehet kapni – másrészt pedig állítólag nagy igény van rá itthon is, gluténérzékenyek és fitneszmegszállottak körében. Így sokan örvendezhettek azon, hogy végre megnyílt a Samurice nevű hely a Karaván street food udvarban, szóval már itthon is elérhető, és senkinek sem muszáj többé buciba gyömöszölni a húst.

Mivel többen lelkesedtek érte, és egy barátnőm is nagyon szerette volna megkóstolni, elmentünk kipróbálni. És egyelőre nem tudok mit kezdeni a rizsburger jelenségével.

Azt elismerem, hogy nem én vagyok a célcsoport, hiszen egyrészt semmi bajom a sima hamburgerrel, másrészt semmilyen szinten nem vagyok szusirajongó. Sőt, ki merem mondani, hogy nem szeretem a szusit – bár az arancini, az olasz sült rizsgolyó viszont az egyik kedvenc street food kajám.

A Samurice egy hete nyitott, így a rizsburger egészen friss dolog, sőt állítólag Magyarországon az első. A Karavánba pedig egyébként is be akartam nézni, mert már régen jártam arra. Persze hülye az, aki a Kazinczy utcában, a Szimpla szomszédságában teljesen józanul is komfortosan akarja magát érezni, de azért ennél némileg többre számítottam: a Zinges kocsin kívül ugyanis nem volt olyan hely, ahol szívesen ettem volna bármit.

Egyelőre négyféle rizsburgert lehet kapni: marhás, fűszeres malacos, kacsás és vega. Kirendeltünk egy kacsásat és egy malacosat, és amíg a rizsburgerre vártunk, ki tudtam figyelni, mit esznek a turisták. Sose gondoltam volna, hogy a sláger nem a lángos vagy a rántott sajt, hanem a házi cipóba gyömöszölt erdélyi savanyú káposzta vagy marhagulyás (1800 Ft). Közben kértem inni is a bárkocsiban, és bár nekem nem jelent feldolgozhatatlan erkölcsi problémát az angol legénybúcsúsok lehúzása, de egy pohár sörért, egy szódáért és egy papírpohárban felszolgált, ihatatlan kávéért 1500 forintot kiadni – ez konkrétan fizikai fájdalmat okozott.

Ezek után szóltak, hogy elkészült a rizsburger. Bár először azt hittem valami kóstolóval akarnak kedveskedni, mert

Ezen a ponton már olyan ideges voltam, mint a nyuszika a viccben, amikor még el sem kérte a létrát. A fényképéken nagyon látványosan néztek ki ezek a burgerek, viszont amit az én kezembe nyomtak, abban nem úgy tűnt, mintha egyáltalán lenne valami. Biztos voltam benne, hogy ezek után a rizsburger csak szar lehet, így aztán nagy meglepetés volt, hogy ízlett. Már amennyire a három harapás alapján vissza tudok emlékezni az ízére.

A rizsburger lényege, hogy a buci helyett két rizspogácsa közé kerül a hús és az egyéb dolog. Mivel nem darált húsról és húspogácsáról van szó, hanem sült és tépett húsról, inkább neveznénk ezt az egészet rizsszendvicsnek.  A Samurice-osok el is mondták, hogy nem akartak húspogácsát tenni a rizs közé, mert szerintük az egyáltalán nem illik az ázsiai ízvilághoz.

A rizsbuci itt helyben készül, ragacsos szusirizsből, sokat préselik, hogy összeálljon, kiformázzák, és még vaslapon, szezámolajon kicsit megsütik, amitől tényleg nagyon finom lesz. A burgerbe rakott húsra semmi panasz nem lehet, azt is sütik még egy kicsit a lapon, jó és szaftos, csak mint említettem annyira kevés, hogy alig látszott. Mindegyikben vannak még izgalmas ázsiai fűszerek és kiegészítők, mint például

A vega változatban pedig saláta van, lótuszgyökér, osztrigaszósz, retekcsíra és sárgarépa.

Összességében a koncepció nem rossz, még ha a hamburgerhez az égvilágon semmi köze nincs is. Jól ki van találva a hely és az étel is, de inkább előételnek nevezném, annak viszont elég drága: a sült malacos 1200, a kacsás 1400 forint volt. Jól mondjuk akkor laktam volna, ha tolok rá még egy dupla Zing burgert is. Ez esetben azonban már 3000 forint lett volna az ebédem, ami egyrészt túlzás, másrészt ha már rászánok ennyit mondjuk egy baráti ebédre, akkor inkább beülök a tíz méterrel arrébb lévő Táblába. Hajnali kettőkor, részegen pedig még kevésbé laknék jól ennyivel. Tapasztalatnak jó volt benézni ide, de most vagy két évig megint nem jövök.